A Szépművészeti Múzeum tárlatába bekerült ötvenöt mű a francia festészet 19. század közepétől 20. század elejéig tartó időszakáról ad áttekintést. Az impresszionizmus, a 19. század utolsó évtizedének szimbolizmusa, a fauve-ok és a kubisták által fémjelzett első avantgárd mozgalmak fontosabb műveivel találkozhatnak a látogatók, akik többek között Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso remekműveinek segítségével kaphatnak képet a korszakról.
A budapesti kiállítás, amely a svájci Martignyból, a Pierre Gianadda Alapítvány kiállítóterméből érkezett, az 19-20. század fordulójának két kiváló orosz műgyűjtője, Ivan Morozov és Szergej Scsukin előtt is tiszteleg. A tárlaton látható képek zöme ugyanis a két vagyonos moszkvai textilgyáros hajdani, világviszonylatban is rendkívül gazdag gyűjteményéből származik.
Paul Cézanne: Pierrot és Harlequin, 1888-1890
The Pushkin Museum of Fine Arts
A Puskin Múzeum kollekciójából kiválasztott ötvenöt mű a francia művészet legdinamikusabb időszakáról ad időrendi áttekintést: Degas Fényképésznek modellt álló táncosnője, Paul Cézanne Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja, Monet Híd a tavon, Renoir Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin készült alkotása, a Matamoe, Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar, illetve Matisse Sarkantyúvirág. A tánc című képe, vagy Picasso fiatal Harlekinje a korszak kiemelkedő alkotása. A kiállítás nyolc részre tagolva mutatja be ezt a korszakot. A Realizmus, a Barbizoni iskola, az Impresszionizmus, a Cézanne, a Modernizmus elindítói, a Szimbolizmus, a Fauves festők, valamint az Avantgárd indulása című szekciók segítik rendszerezni a kiállított műveket.
Szenvedélyes gyűjtők: Ivan Morozov és Szergej Scsukin
A művészet egyetemes megújulási folyamatában meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők és a műkereskedők. Nem csak megélhetést, hanem hírverést, elismerést biztosítottak a közvélemény által olykor meg nem értett és elutasított úttörő alkotóknak. Az új polgári műkereskedő típusa a párizsi művészet nagy reformereinek első fellépéseivel egy időben és egymást kölcsönösen erősítve jelent meg a 19. század végén. A változásoknak nem csak a francia műkereskedők voltak szemtanúi, hanem külföldről érkezett művészetbarátok is, akik tevékeny részt vállaltak a párizsi fejlemények nemzetközi terjesztésében. Az amerikaiak mellett az orosz műgyűjtők elsőként vállalták az impresszionisták képeinek és a későbbi kísérletező művészek alkotásainak megismertetését, külföldön. Míg a párizsi műgyűjtők felhalmozott kincseinek nagy része olyan képtárakba került, mint a Louvre, a Musée du Petit-Palais majd a Musée d’Orsay, addig a 19. és 20. század fordulójának párizsi művészeti életével közvetlen személyes kapcsolatot tartó orosz gyűjtők, elsősorban Ivan Morozov és Szergej Scsukin műgyűjteménye Oroszország nagy közgyűjteményeibe került.
Morozov és Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához tartozott. Vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. Kettőjük közül Morozov volt az óvatosabb, a különböző irányzatok képviselőinek műveiből (impresszionisták, Fauve-ok, Nabis csoport) válogatott. A kiállításon szereplő Renoir, Degas, Cézanne és Denis festmények az ő gyűjteményéből valók. A vállalkozó szellemű Scsukin Monet, Gauguin, Picasso művészetének megszállottja volt, de nem csak az általuk jegyzett alkotásokat gyűjtötte nagy szenvedéllyel. Hosszú távú kapcsolat fűzte Matisse-hoz, aki a mostani kiállítás egyik kiemelkedő alkotását, a Sarkantyúvirág. A tánc című képet is Scsukin megrendelésére készítette.
Az orosz gyűjtőket ma talán Paul Mellon vagy Solomon Guggenheim amerikai gyűjtővel emlegetnénk egy lapon, ha a történelem közbe nem szól. Az orosz magánvagyonokat azonban az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után államosították, Scsukin és Morozov pedig elhagyták Oroszországot. A festmények a 20-as évek végén a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába kerültek, majd a II. világháborút követően, Sztálin döntése alapján a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba, ahonnan csak a 60-as években kerülhettek ki újra a nagyközönség elé. A Puskin Múzeum anyagából válogatott kiállítást 1978-ban már láthatott a budapesti nagyközönség, de a művek zöme most szerepel először Magyarországon. A Degas-tól Picassóig című tárlat április közepéig látható.
