#kiállítás

Váli Dezső festőművész: „Nemzeti szalonok” helyett országos tárlatot!

Hacsak az érdeklődő nem jár el heti rendszeresen galériákba, nem ismerheti meg a magyar festőművészek munkáit. Ezért jött létre hajdan a Műcsarnok, de hiába került a kiállítótér az MMA fennhatósága alá – mondja Váli Dezső festőművész, aki alkotótársaival a Tavaszi Tárlatok „intézményének” visszaállításáért küzd. Szerinte amióta a politika betette a lábát a területre, szégyen lett bizonyos kiállításokon szerepelni, de bízik benne, hogy e téren is változás következhet.



Ki mossa ki a kapitalizmus szennyesét? – a kérdésre feminista művészek adnak válaszokat Bécsben, az Albertina kiállításán

A Care Matters című tárlat a házimunka, az anyaság és az idősgondozás kérdéseit vizsgálja a feminista művészet eszközeivel. Az öt évtizedet átívelő tárlat érzékelteti, hogy a reproduktív, például háztartásbeli munka – bár egyre több szó esik róla – ma is a társadalom egyik legkevésbé látható, mégis nélkülözhetetlen pillére.



„A gép nem veszi el a művész szerepét, inkább új feladatokat ad neki”

Hol húzódik ma a határ ember és gép, klasszikus és digitális művészet között? HAász Ágnessel, a Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) elnökével, Spitzer Fruzsinával, a szervezet alelnökével és Ruzsa Dénessel, a MET szakmai tanácsadójával, egyben digitális eszközökkel aktívan dolgozó alkotókkal beszélgettünk arról, hogyan változtatja meg a technológia a művészetet, az emlékezést és akár az emberi kapcsolatokról alkotott képünket is. Kevesebbet ér-e egy digitális alkotás, mint egy hagyományos technikával készült mű? Lehet-e a mesterséges intelligencia alkotótárs, vagy akár a gyász feldolgozásának eszköze?



„Úgy bántak velem, mint egy féreggel” – kiállítás nyílt a roma nőket érintő embertelen eljárásról, amit a 21. századra sem sikerült felszámolni

Nem csak a náci Németországban kötötték el nők petevezetékeit akaratuk és beleegyezésük nélkül, egy borsodi kórházban is történhettek ilyen esetek, még a 2010-es években is, Szlovákiában, Csehországban is volt példa erre. A megkárosított nők sokszor a családjuk elől is inkább elhallgatják a tragédiát, mert nem akarják újra átélni a fájdalmat. Emília Rigová szlovák roma képzőművész anyja utolsó gyerekeként született, mielőtt a nőt kényszersterilizálták – az ő történetét dolgozta fel Nem rögzített esetek című, megrázó projektjében.


„A lányomról csak a két legjobb barátnője tudja, hogy zsidó”

Milyen Berlinben élni zsidóként 2023. október 7-e után? Milyen párhuzamok vannak a jelenlegi antiszemitizmusban Németországban és Magyarországon? Nehéz kérdéseket boncolgat az a művészeti és tudományos projekt, amelynek a csúcseseményét csütörtök este rendezik a 2B Galériában.


„Túlnőttünk a ház falain” – látogatórekordokat dönt a Freddie Mercury-kiállításra készülő Magyar Zene Háza

Évi több mint egymillió ember látogatja a Magyar Zene Házát, az intézmény azonban még ambiciózusabb terveket sző: több projekttel nyitna a városligeti épület falain vagy akár az ország határain kívülre is. Batta András ügyvezetővel és Horn Márton intézményigazgatóval a kulturális intézmény eddigi eredményeiről, társadalmi felelősségvállalásról és a készülő új kiállításról beszélgettünk.



„Ez egy merész párosítás volt” – beszélgetés Kucsora Mártával a Marina Abramovićcsal közös svájci kiállításáról

Kucsora Márta festészete régóta jelen van a nemzetközi kiállítóterekben, de a svájci Zugban most olyan művésszel állít ki közösen, akinek neve a kortárs művészet egyik legismertebb brandje: Marina Abramovićcsal. Az After Attention című tárlat a performansz és a festészet találkozását vizsgálja – azt a pillanatot, amikor a cselekvés már elmúlt, és csak a nyoma marad. A magyar alkotóval a kiállításról, pályájának állomásairól és a műtermi munka performatív természetéről beszélgettünk.


Hidegháborús ösztöndíj-történelem: így (nem) mehettek a magyar művészek Nyugat-Berlinbe a Kádár-rendszerben

A Blinken OSA Archivum Centrális Galériájában március 8-ig látható Nézőpontváltás: Ha a berlini szél fújja a zászlómat… című kiállítás a hidegháború kulturális diplomáciáját idézi fel.  Egyúttal azt a törékeny állapotot vizsgálja, amelyben a művészi autonómia és a geopolitikai realitás találkozott, megteremtve egy ideiglenesen birtokolható szabadság lehetőségét. A tárlat középpontjában a Művészek Berlinben Program, azaz a DAAD Berliner Künstlerprogramm (BKP) áll – egy nyugat-berlini ösztöndíj, amely a vasfüggöny korszakában különleges kijáratot jelentett Kelet-Európa felől a nemzetközi művészeti térbe.






Törött világ, sérült közösségek: mit gyógyít a kincugi? – különleges kiállítás a Ludwigban

Sebekkel, törésekkel és javításokkal dolgozik a Ludwig Múzeum Finom illesztések – Golden Repair című kiállítása. A tárlat a gondoskodás fogalmát társadalmi, politikai és ökológiai léptékbe emeli: a japán kincugi – „aranyjavítás”– metaforáján keresztül a gyarmatosítás, a belső kolonializáció, a transzgenerációs traumák és a közösségi cselekvés kérdéseit kapcsolja össze. A projekt nem lezárt állítás, hanem nyitott folyamat: múzeumi önkritika, aktivista művészet és részvételi gyakorlat találkozása egy olyan korban, amikor a javítás már nem technika, hanem erkölcsi és kollektív döntés. Popovics Viktória és Dabi-Farkas Rita kurátorokkal beszélgettünk.


Teafiltert a fáradt szemekre – a sérülékenységben rejlő ellenállás formái tárulnak fel a Trafó Galériában

A fáradtság gyakran nem egyéni gyengeség, hanem társadalmi állapot. A gondoskodás, a láthatatlan munka, a női test kiszolgáltatottsága és a gyógyulás rutinjai sokszor ugyanarra a kérdésre futnak ki: meddig lehet bírni? A Trafó Galéria Tinta a tejben című kiállítása nem kínál válaszokat, de tükröt tart elénk: kimerültségről, sérülékenységről, ápolásról.