A tárlat nem csak Ausztriában, de Európában is ritkaságszámba megy. Frida Kahlo mindössze százötven képet alkotott, művei harmadának holléte ismeretlen. A többi nagyrészt mexikói és egyesült államokbeli magántulajdonban van, európai köz- és magángyűjtemények csak keveset őriznek belőlük. A tárlaton együtt láthatók a két legnagyobb Kahlo-gyűjtemény, a mexikói Dolores Olmedo Patino Múzeum, valamint a Jacques és Natasha Gelman Gyűjtemény darabjai. A kiállítás középpontjában az életmű életrajzi vonatkozása és Kahlo híres önarcképei mellett késői korszakának szürrealista képei állnak.

A kiállítás egyik különlegessége egy sokáig eltűntnek vélt festmény, az Önarckép egy napraforgó közepében című alkotás, amelyet Berlin után Bécsben láthat másodszor a nagyközönség. A kép 1954-ben, Frida Kahlo halálának évében készült, ezt tartják a festőnő utolsó művének. Frida Kahlo életművének darabjait a róla készült fotók egészítik ki. A fényképek között olyan híres darabok vannak, mint a Nickolas Muray amerikai fotográfus készítette portré, de olyanok is, amelyeket eddig még nem mutattak be a nyilvánosság előtt. Szintén először látható az a gerincmerevítő, amelyet sérült gerince miatt hordott Frida Kahlo.

Frida Kahlo (1907-1954) a modern festészet legnépszerűbb alkotói közé tartozik és hazája egyik legismertebb művésze. Életművében a szenvedés, a szexualitás és a nőiség témái uralkodnak. 1925-ben, egy, a későbbi életére nézve meghatározó súlyos buszbaleset után kezdett el festeni, ágyhoz kötött betegként. A harmincas évek végén már sikeres, befutott művész legalább annyira ismert kérlelhetetlenül őszinte, néha már botrányos stílusáról, mint önéletrajzi ihletésű, testi szenvedéseit és sűrű életének fordulatait feldolgozó munkáiról.

A kiállítás december 5-ig látható a Bank Austria Kunstforumban.