A magyar gyerekirodalom a szocialista évek elnyomásának köszönhetően különösen gazdag és magas minőségű volt a rendszerváltás előtt. Olyan emberek voltak kénytelenek az akkori betiltásoknak köszönhetően a kiskorú olvasók felé fordulni, mint Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Weöres Sándor – és még sorolhatnánk. Nekik köszönhetjük Bóbitát, Tündér Lalát és Bors nénit, a szereplők és történeteik egy része a legrégebbi gyerekdalok, versekhez hasonló mélységben rögzült a köztudatban. A rendszerváltás után mindenki bepróbálkozott a piacon, botrányos nyelvezetű és külsejű rémek lepték a könyvesboltokat. Szerencsére a silány könyveket megjelentető amatőr kiadók nagyobb része tönkrement, és az utóbbi években komoly haladás tapasztalható. Egyre több jelentős kortárs szerzőnk ír gyerekeknek, akár már a legkisebb korosztálynak is, de a külföldi behozatal is figyelemreméltó. Őszintén megvallva, az Alexandra kiadó gyerekeknek szóló kiadványaiért ritkán szoktunk rajongani, van azonban egy olyan sorozatuk, amely egyedülállóan szépséges, tartalmas és még igen hosszú is.
A Magyar népmesék sorozat eredeti, animációs változatát mindenki ismeri, évtizedek óta része életünknek, és csak ezért sok mindent hajlandóak vagyunk megbocsátani Jankovics Marcellnek.
