"Gyönyörű koreográfiával, világos mozdulatokkal vezényelt. Ő dirigálta 1989-ben első operarendezésemet, Gounod Rómeó és Júliáját, a munka során nagyon támogatott. Harminc éven át dolgozhattam vele, és most, amikor Pécsett a felépítésre váró operatársulatot vezetem, azt terveztem, hogy meghívom, tanítson be egy darabot nálunk. A sors sajnos megfosztott ettől a lehetőségtől" - fejtette ki Gulyás Dénes.

Fenyő Gábor, a MÁV Szimfonikusok volt igazgatója Lukács Ervin halálhírére felidézte, hogy a karmester pályájának kezdete óta rendszeresen vezényelte a MÁV Szimfonikusokat. Mint kifejtette, bár a karmester soha nem rejtette véka alá kritikai észrevételeit, szerette a zenekart és ez kölcsönös volt: a muzsikusok, valamint a közönsége is szerette őt. "Becsülték kikezdhetetlen szakmai tudását, a zene iránti alázatát, eleganciáját. Szinte jelképes, hogy utoljára 2009. június 14-én, a Búcsú a Zeneakadémiától címmel rendezett hangversenyen vezényelte a MÁV Szimfonikus Zenekart, abban az intézetben, ahol korábban évtizedeken keresztül nevelte a jövő karmestereit" - mondta Fenyő Gábor.

Lukács Ervin tanítványa, a Zürichben dolgozó Hamar Zsolt karmester arról beszélt, hogy először a hála szó jut az eszébe. Hozzátette: Lukács egy gondos apához hasonlóan szeretettel és törődéssel vezette be őt a hivatás rejtelmeibe. "A második érzésem a csodálaté, nemcsak mert igazi maestro volt, hanem páratlanul művelt, latinos olvasottságú ember. A szakmai és az életbeli bölcsességben szerzett tudásával sosem kérkedett, ilyen szempontból nem volt a kor embere, aki a termék eladásához ért. Ő a termékhez értett" - jegyezte meg Hamar Zsolt.

Várbíró Judit filmes és televíziós szerkesztő azt emelte ki, hogy Lukács Ervin párhuzamosan végezte el az orvosi egyetemet és a Zeneakadémiát, ami a kitartását jellemzi. Hangsúlyozta: Lukács a Ferencsik Jánostól tanultak alapján hozott létre egy jelentős iskolát, amelynek tagjai, többek között Győriványi Ráth György, Kocsár Balázs, Héja Domonkos, Hamar Zsolt a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyének díjazottjai voltak.

Kovács János, a Magyar Állami Operaház első karmestere azt mondta, az operaházban híresek voltak Lukács Ervin műelemzései, de arról is nevezetes volt, hogy nem tudott kompromisszumot kötni. "Klasszikus fejcsóválásai azoknak az álmegoldásoknak szóltak, amelyek nem közvetítették a mű lényegét. Rendkívül jó kolléga volt. Rátalált ennek a kevéssé oktatható szakmának a tanítható részére, a működés és a próba technikájára, és követésre méltó iskolát teremtett" - fejtette ki Kovács János.

Rost Andrea énekesnő elmondta, hogy zeneakadémistaként Gounod Rómeó és Júliája főszerepében Lukács Ervin vezényletével debütált az operaszínpadon. Hozzáfűzte, hogy korábban is tanulhatott tőle, mert a karmester be-behívta az órákra, ha például valamelyik Mozart-operát vették, és így adott biztos hátteret számára több, később sikerrel énekelt alakhoz, így a Don Giovanni Zerlinájához.

Lukács Ervin Budapesten született 1928. augusztus 9-én. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Somogyi László tanítványaként 1956-ban szerzett diplomát. 1957-től a Magyar Állami Operaház karmestere, 1987 és 90 között főzeneigazgatója. 1991-94 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatója. 1982-től a Zeneakadémia Karmesterképző Tanszakának tanára volt. Nemzetközi karrierje az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterverseny első díjának elnyerésével indult. Rendszeresen dirigált Európa, Ázsia és az Egyesült Államok dalszínházaiban, koncerttermeiben. 1989-től a Japán Filharmonikus Zenekar első állandó vendégkarmestere volt. 1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1973-ban érdemes, 1984-ben kiváló művész kitüntetést kapott. 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Lukács Ervint a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti; temetéséről később intézkednek.