hvg.hu: A Tegnap (Hier) forgatókönyve tizennégy másik jelölt előtt vitte el a pálmát. Gesztusértékű, hogy ön, mint magyar kapta a díjat? Vajon üzenetnek szánták a magyar filmiparnak? Vagy ez csak illúzió, és nem is követik az itthoni eseményeket a filmgyártás átstrukturálásáról?

Kenyeres Bálint: Szerintem azért kaptuk a díjat, mert tetszett nekik a filmterv. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének tisztában a helyzetünkkel. Az informális beszélgetésekben minden alkalommal előkerült a téma, és kivétel nélkül mindenki kifejezte az együttérzését.

hvg.hu: Rászolgáltak a sajnálatukra?

K.B.: Félre ne értse, nem nyavalyogni szeretnék. Sőt, bizakodom, hogy minél hamarabb újra beindul az itthoni filmkészítés. Ha nem hinnék benne, nem dolgoznánk két éve Csáky Attila producerrel önerőből a filmemen. Az egyéves leállás azonban egy tízéves nemzetközi diadalmenetet akasztott meg. És mindeközben a tehetségek kallódnak.

hvg.hu: Hova lettek?

K. B.: Abbahagyták a filmezést, vagy külföldön próbálnak szerencsét. Egy operatőr barátom például három játékfilmet forgatott az elmúlt egy évben, de egyiket sem itthon. Aki nem szeretne begolyózni a semmittevéstől, vagy éhen halni, az más munka után néz, vagy elhagyja az országot.

Kenyeres Bálint

kb

hvg.hu: Csapolják a kreatív magyar vénát?

K. B.: Senki nem csapol semmit, és a többség biztosan szívesen maradna, hozna létre magyar produkciókat. Mégis sokan rákényszerülnek, hogy más megoldást keressenek. Kevesen engedik meg maguknak a luxust, hogy kitartsanak.

hvg.hu: Mint például ön?

K. B.: Azért vannak még jópáran rajtam kívül is, producerek és rendezők egyaránt, akik egyedi túlélési stratégiával folytatják.

hvg.hu: Tehát a pár éve még virágzó kreatív közeg nem hervadt el teljesen. Talán a külföldi bíztatásnak és támogatásnak köszönhető?

K. B.: Európában koprodukciókban készülnek a filmek, bizonyos (egyébként szerény nagyságrend fölött) csak így lehet tető alá hozni egy produkciót. Sokkal nagyobb a játékterünk, ha külföldiek is beszállnak.

hvg.hu: De miért támogat egy svéd filmintézet egy magyart?

K. B.: Mert fantáziát lát a történetben, a rendezőben, és mert tudja, hogy ő maga is csak akkor számíthat támogatásra külföldön, ha hajlandó másokkal együttműködni.

hvg.hu: Amolyan nyugati módi ez, amit mi nem engedhetünk meg magunknak még saját produkciókkal kapcsolatban sem?

K. B.: Lehet, hogy luxusnak hangzik, ám ne felejtsük el, hogy ez közmegegyezés tárgya: a filmek minden európai országban a nemzeti kultúra részét képezik, továbbá nagyon fontos külképviseleti funkciót is betöltenek, és mint ilyenek, nagyrészt az adófizetők pénzéből zajlik a finanszírozásuk. Ugyanúgy, ahogy a szimfonikus zenekarok, színházak, operaházak, kiállítóterek vagy a külföldi kultúrintézetek finanszírozása. Ebben nálunk most zavar támadt. Ami nem jelenti azt, hogy vége a világunknak. A szándéknyilatkozatok szintjén úgy tűnik, mintha lenne esély a folytatásra és az újraéledésre.

hvg.hu: Miért nem próbálja magyar támogatás nélkül elkészíteni a filmet, ha már a tervek szintjén is ilyen sikert könyvelhet el?

K. B.: Nem tudunk úgy koprodukciót összehozni, hogy itthonról ne vigyünk pénzt, ilyenek a játékszabályok. Szabó István sem tudott elindulni Az ajtóval (amúgy nagyon kicsi) magyar pénz nélkül, pedig több Oscar-jelölése van, mint ahányszor én a Balatonnál voltam.

hvg.hu: Olyan ez, mint az önerő a hiteleknél? A bank csak akkor tejel, ha bizonyos százalékot az ügyfél biztosít. Ez mennyi lenne a magyar félnek?

K. B.: A konstrukció szerint minden magyar forint után másfél forintnyi támogatást hozunk külföldről. Ez azért is jó ajánlat, mert ettől függetlenül megmarad a magyar többség a filmben.

hvg.hu: Ez kedves a svédektől és a franciáktól.

K. B.: Ennek fejében a tőlük kapott pénzeket náluk is kell elkölteni. Ez a következő szabály.

hvg.hu: Mivel svéd főszereplője lesz a filmnek, a helyszín pedig a francia történelemmel átitatott Marokkó, meg is oldódik ez a probléma…

K. B.: Ez a kirakós játék része. Mégsem a koprodukciós szabályok határozták meg a történet alakulását, a sztorihoz sikerült a koprodukciót szervesen igazítani. Szerencsére nem kellett nagyon erőlködni, organikusan jöttek a válaszok a kérdésekre: nagy valószínűséggel például az lesz a főhős, akire valójában kitaláltam a filmet. Ez szinte csodával határos.

hvg.hu: Egy Hollywoodot megjárt svéd színészről van szó, akinek a nevét még nem szívesen osztja meg a nyilvánossággal.

K. B.: Írnak a főszereplőnkről mindenfélét, de mivel nincs még aláírt szerződésünk vele, nem lenne korrekt kikotyogni.

hvg.hu: A sztárgázsi igencsak megdobhatja a büdzsét.

K. B.: Töredékéért vállalja annak, amit külföldön akár egy mellékszerepért kap.

hvg.hu: Valóban meggyőző lehetett a forgatókönyv.

K. B. Tetszett neki, és mióta megkapta a tervet, követi az eseményeket a film körül. Nélküle meg lennénk lőve, mert amikor megszületett a fejemben a történet, őt láttam magam előtt, szinte nincs olyan jelenet, amiben ne ő lenne a meghatározó. Az alkata, a szakmai eszköztára, a személyisége: tökéletessé teszik a szerepre.

hvg.hu: És azért kell idén ősszel elkezdeni a forgatást, mert akkor ér csak rá. Mi történik, ha nem lesz meg az illetékes állami szervezet - a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vagy Andy Vajna filmes kormánybiztosnak - pozitív ítélete a támogatásról addig?

K. B.: Erre jelenleg nem gondolunk, egyelőre elég feladat a marokkói szereplőválogatás megszervezése.