„Az üt először, aki nagyot üt…és először” - Árpa Attila szerint az első filmjéből származó mondat jól leírja azt a helyzetet, ami az Argó 2 című film körül kialakult. Árpa Attila ugyanis megint forgat, illetve forgatna. A Youtube-on már több, rövid ízelítőt láthatunk a történetből, feltűnik a régi arcok mellett például SP, mint sittes szépfiú és egyvalaki, akinek nem is szabadna: Tyson, az első rész végén fejbe lőtt gengszter.

Csakhogy ahogy már megszoktuk Árpától, nemcsak a sztorival, hanem a forgatással is robbantani akar. Nem feltétlenül kopogtatna ugyanis Andy Vajna, a magyar filmgyártás ügyeletes mindenhatója ajtaján, hogy a 240 milliós összköltségvetésű filmet leforgathassa. A valóságshow-k atyja a közösségi média hatalmát használná ki, azt szeretné, ha a filmjét azok dobnák össze, akik igazán szeretnék, hogy létrejöjjön: az Argó-rajongók.

„A közönség hozzájárulása csak az egyik, bár igen izgalmas eleme a modellnek, melyben az állami támogatásnak, és a szponzori pénzeknek is jelentős szerepe van” - magyarázta. Az elképzelések szerint a kisebb összegű közösségi adományokért cserébe VIP mozijegyeket, Argó-lógós repiajándékokat adnának, a tehetősebbek viszont részvényt is vásárolhatnak a filmből, így társproducerekké válhatnak. „Ez pedig azt jelenti, hogy tényleg lesz beleszólásuk a filmezés menetébe” – ecseteli Árpa. Aki pedig nem tud fizetni, az ingyen statisztálhatna.  

Árpa szerint mindez csak a közönségfilmeknél működhet. A kritikus tömeget ugyanis nem érdekli a szakmai rosta, a szofisztikált művészi aspektus: de nagyot tud ütni. 

Nemcsak filmnél működik

A meghökkentő kezdeményezés egyébként nem Árpa találmánya, a crowdfunding, magyarul a közösségi finanszírozás rendszere már tíz éve létezik, az első közösségi finanszírozásra specializált weboldal pontosan 2000-ben jött létre ArtistShare.com néven. Azóta van több hasonló, például a Kickstart.com, amelyen már hazai művészeti projektek is sikeresen gyűjtötték össze a megvalósuláshoz szükséges pénzt. A ReOnion fokhagyma-installációj például így kerülhetett első magyarként a Nevadai-sivatag Burning Man Projectébe. A fiatal csapatnak ötezer dollárt sikerült begyűjteniük, az összeg pedig lehetővé tette, hogy a hat darab hatméteres fokhagyma átkelhessen az óceánon.

„Beethoven idejében, egy maréknyi életerős, és gazdag patrónus állt a zeneszerző rendelkezésére, akik állták kreatív kicsapongásainak számláját”- magyarázta a mikrovédnöki rendszer lényegét Brian Meece, a Rockethub.com alapítója, ergó: "Beethoven plusz közösségi háló egyenlő crowdfunding", magyarul közösségi finanszírozás.

A tömeg bölcsessége

A hvg.hu már beszámolt a Belmondo zenekar kezdeményezéséről: a volt Nyersből ismert Czutor Zoltán tavasszal arra kérte rajongóit, hogy járuljanak hozzá a Mikor című szerelmes daluk klipjének forgatási költségvetéséhez, cserébe CD-t, személyre szóló garázskoncertet, és szereplési lehetőséget is felajánlottak a videóban. Végül 182 ezer forintot sikerült összeharácsolniuk harminc nap alatt, ezt még saját forrásból kiegészítve illetve Kovács Áron rendező „szinte” ingyenmunkája révén jött létre az alkotás: és hogy a kis költségvetés mire volt elég? Íme:

Néhány évvel korábban pedig a Csodaidők sci-fi, családregény-tetralógia utolsó két részének nyomdaköltségeit dobták össze Raana Raas, azaz Görgey Etelka hívei, aki így magánkiadásban tudta kiadni a könyveket, miután az Animus kiadó – a „tutibefutó” Harry Potter magyarországi gondozója - nagyobb haszon reményét feladva, félúton elfordult az írónőtől.

Külföldön persze jóval többet kérnek a zenekarok, producerek, és jóval többet adnak a rajongók is. Tavaly szeptember 16. és október 25, azaz szinte egy hónap leforgása alatt 66,5 millió forintnak megfelelő dollárt dobtak össze a Blue like jazz című film elkészítéséhez a rajongók. Volt mire alapozni az alkotóknak, ugyanis az azonos című könyvet több mint egy millióan vették meg, így – utólag – nem is csoda, hogy a lelkes olvasók közül 4495-en hajlandóak voltak kinyitni a pénztárcájukat annak érdekében, hogy láthassák is a sztorit. Sőt, túl is teljesítették a tervet, ugyanis miután az egyik befektető, a stáb 125 ezer dollárra becsülte a film költségvetését. Ez az összeg mindössze tíz nap alatt befolyt, a következő húsz nap pedig több volt, mint ráadás. Elkészült hát a várva várt filmes adaptáció, már csak arra vár a lelkes sereg, hogy mozizhasson.