Mint a francia kurátorok elmondták, a retrospektív tárlat André Kertész hét évtizedes pályafutásának egészét végigköveti, a négy nagyobb szakaszon belül egy-egy technika vagy téma mentén kisebb fókuszpontokat kijelölve. "Alapvető célkitűzésünk az életmű újragondolása volt, kitérve a kevésbé ismert időszakokra és Kertész jól menő éveinek rejtettebb momentumaira is" - hangsúlyozta Michel Frizot.

Pataky Zsolt

A tárlat André Kertész Magyarországon készült felvételeivel kezdődik. A fotográfus I. világháborús képei jelentősen különböznek a korabeli haditudósítások fotóitól, de az 1918 utáni - például az úszó alakokról készült - munkákon is szembeötlőek a művész újító törekvései. Ebből az időszakból számos kis méretű kontaktfotó maradt fenn, melyekből az első terem több tucatnyit vonultat fel.

Kertész munkásságának máig legismertebb szakasza az 1925 és 1936 között Párizsban töltött tizenegy év. Mint Michel Frizot felidézte, megjelenésükkor az újdonság erejével hatottak a Párizs André Kertész szemével (Paris vu par André Kertész) című kötetben publikált, személyes hangvételű városfotók, a domború tükörrel készült Torzulások című aktsorozat jelentőségét azonban csak a hetvenes években ismerték fel.

A fotográfus Bölöni György Az igazi Ady című könyvéhez is készített felvételeket, ezek a "szereplő nélküli portrék" a költő kedvelt párizsi helyszíneit idézik fel úgy, mintha Ady épp az exponálás előtt sétált volna ki a képből. Kertész művésztársairól is fotografált "tárgyportrékat", melyek például Piet Mondrian vagy Fernand Léger személyiségét ragadják meg személyes tárgyaikon, műtermeiken keresztül.

Michel Frizot kiemelte a Kertész és szerelme, Erzsébet 1933-as házassága előtt készült kettős portrét: a képen csak az asszony néz a kamerába, leendő férje őrá tekint. A fotográfus által többször is alkalmazott beállítás mellett azonban a felvétel másról is híres: Kertész később több részletnagyítást is készített belőle, előbb kettejük arcát, majd felesége vállán nyugvó kezét kiemelve.

Az 1936-tól Kertész halálig, 1985-ig tartó amerikai korszakot a francia kurátorok két részre bontották. A New Yorkba költözés eleinte kevés sikert hozott a fotográfusnak, aki anyagi helyzetét csak a House and Garden című magazinnak végzett "rabszolgamunkával" tudta stabilizálni; igazi értéket hordozó képeket szinte csak magának készített.

A fordulatot az 1963-as év hozta, mikor több nagy kiállításra is meghívást kapott és Párizsban rábukkant francia korszakának elveszettnek hitt negatívjaira. Bár Kertészre addig is jellemző volt, hogy egy-egy témájához pályafutása során többször is visszatért, a régen látott képek újabb ösztönzést jelentettek számára - idézte fel Michel Frizot.

A fotóanyagot igazi különlegességként Kertész színes polaroid képei zárják, ezeken az idős művész elsősorban felesége elvesztését próbálja feldolgozni. Külön terem vonultatja fel a harmincas évek nagy jelentőségű fotómagazinjait, majd a kiállítás utolsó termének kisfilmjén a csaknem 90 éves André Kertész is felbukkan munka közben.

Kertész képek. Kertész és Magyarország címmel az MNM kamaratárlat és konferencia keretében is feldolgozza a világhírű fotográfus hazai recepcióját. A december 31-ig látogatható kiállítás számos kísérőprogramjáról a www.andrekertesz.hu honlap nyújt részletes információkat magyar és angol nyelven.