A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A BBC programigazgatója összesen egy évadot akart adni a Monty Python Flying Circus-nak. Az elhíresült mondat így szólt: „13 show-t kaptok, de ennyi”. Végül öt éven át futott a sorozat a brit állami tévén, majd szépen lassan bekúszott az amerikaiak képernyőjére, és ott is hatalmas sikert aratott. Nálunk is kultikussá vált a hatfős repülő cirkusz, John Cleese, Michael Palin, Terry Jones, Graham Chapman, Eric Idle és Terry Gilliam közreműködésével. A sajátos brit humort ugyanis úgy tálalták, ahogy még senki.
A legelső epizódban a főcímet bevezető „It’s” is szerepelt, majd Wolfgang Amadeus Mozart műsora következett a híres emberek halálának pontozásával. Az egymástól teljesen eltérő jelenetek összekötése, a váratlan befejezések és az animációs szkeccsek is meghatározták a 42 évvel ezelőtt levetített részt. A rajzokat a hatos amerikai tagja, Terry Gilliam készítette, aki rendre a háttérbe szorult a szereposztásban. Ettől még ikonikus figurává vált. Az alábbi Argument Clinic (magyarul: Vitaklinika) című klipben például ő az, akinek csak a keze látszik.
Az angolok kedvencei a hetvenes években már olyan státuszt élveztek, mint a Beatles, de Pythonék még ebből is viccet csináltak. Legalábbis két tagjuk, Eric Idle és Michael Palin, akik 1978-ban a The Rutles című filmben a gombafejeket parodizálták.
George Harrison is szerepelt a brit együttes sikersztoriját kifigurázó filmben, sőt, a Beatles-tag (aki Idle-lal volt a legjobb viszonyban) rajongása a Monty Python iránt odáig ment, hogy a Brian élete finanszírozásába is beszállt, amikor a csapat már majdnem feladta filmterveit. Kár lett volna, a mozifilm ugyanis 1979-ben akkora port kavart, hogy Írországban és Norvégiában blaszfémia miatt betiltották, a BBC egyik talkshow-jában pedig Southwark püspöke és egy római katolikus újságíró szentségtöréssel vádolta a készítőket, mert azt hitték, hogy Brian Jézust testesíti meg.
Később kiderült, a két kritikus nem látta a film elejét, ezért nem voltak tisztában vele, hogy Brian Cohen és a Megváltó nem egy és ugyanaz. Persze ez nem volt elég sok kereszténynek, az utókor mégis a szigetországi komédiásokat igazolta. A fenti emlékezetes jelenetben hangzik el: "legyenek áldottak a sajtkészítők", majd a tejipari kisiparosok után a nagyorrúak is áldásban részesülnek.
Az úgynevezett anarchista humorról Michael Palin a német Spiegelnek 2009-ben úgy nyilatkozott, hogy nem is annyira egyedi, csupán brit: „A németek fentről lefelé parodizálnak. A brit humor pont ellenkezőleg működik: azokon nevetünk, akik a társadalom tetején állnak.” Az egyház és államfők ezért számtalanszor álltak a Monty Python szarkazmusának kereszttüzében, de az életből vett abszurd helyzetek sem hiányoztak a palettájukról. Nekik köszönhető például a spam kifejezés, mely az e-mail fiókok levélszemétjeként ismeretes mostanság a repülő cirkusz éttermi "tojás-szalonna-spam-spam" jelenete óta.
Popkulturális hatásuk is vitathatalan, a Simpsonékban és a South Parkban is megemlékeztek a Monty Pythonról. Az utóbbi készítői például a harmincadik évforduló alkalmából tisztelegtek a britek előtt, Terry Gilliam-szerű pillanatokat csempészve a kisvárosi felnőttmese egyik jelenetébe.
