hvg.hu: Az Ön által felvázolt stratégia a következő fél évtizedben a művészeti szolgáltatásokra – az áriaestektől a dzsesszkoncerteken és táncszínházi előadásokon át a kortárs képzőművészeti tárlatokig – alapozva a kultúrát a magyar gazdaság egyik húzóágazatává fejlesztené. A Szőcs Géza nevével fémjelzett kulturális kormányzat koncepciótlanságát elégelte meg?

Káel Csaba: Nincs szó elégedetlenségről: ezt a stratégiát a piac termelte ki. A meglévő erőket próbáltuk meg integrálni úgy, hogy minél több művészeti intézménnyel szövetkezzünk. Ma már egyértelmű, hogy a jóléti állam modellje, vagyis hogy a minőségi kultúrát javarészt közpénzekből tartjuk fenn, nem életszerű. A Müpa állami támogatása az elmúlt három-négy évben 2,4 milliárd forintról 1,58 milliárdra csökkent, ma már a költségvetésünk csaknem felét termeljük ki. Nem siránkozni szeretnék, csupán a tényeket közlöm, amikor azt mondom, hogy világtendencia: az állam egyre kevésbé tudja finanszírozni e szférát. Ugyanakkor szükség van a minőségi kultúrára. Az értékőrzésen és -teremtésen túl már csak azért is, mert látom, hogy az emberek hihetetlen energiákat nyernek egy-egy koncertből, kiállításból.

hvg.hu: Ön az előző Fidesz-kormány regnálásnak idején politikai kommunikátorként, országimázs-kreátorként robbant be a közéletbe. Most is legalább annyi politikai támogatást érez maga mögött?

Káel Csaba: Az egy speciális történet volt, de én már akkor is kulturális területen dolgoztam. Ez a stratégia a politikának szánt üzenet is. Mert a politikának is szüksége van muníciókra. Életképes, piacközeli programot adunk, amely nem valamiféle prekoncepció alapján összeállt, jobbos vagy balos program. Mindenkinek észre kellene vennie, hogy egy elképesztő lehetőséghalmaz tetején csücsülünk, amelyet úgy hívnak, hogy magyar kultúra, és nem igazán élünk vele. Magyarországnak a kultúra olyan, mint az arab országoknak az olaj, de mi szinte egyáltalán nem aknáztuk ki megfelelően ezt a kincset.

Müpa

hvg.hu: Tagadhatatlan, hogy vannak világszerte ismert sztárjaink, ám nem gondolja, hogy inkább csak mi látjuk – elfogult patriotizmusból – világszínvonalúnak művészeti életünket?

Káel Csaba: A Müpa 6 éves története nem ezt mutatja. Mára sikerült bekerülnünk az elitbe, mert ahol például a New York-i Filharmonikusok fellépnek, az az intézmény vitathatatlanul a legjobbak közé tartozik. Csakhogy meg is kell tartani ezt a pozíciót. Ehhez viszont meg kell újulnunk, már nem elég pusztán befogadó helyként működni, szükség van saját produkciókra is.

Az elődöm (Kiss Imre - a szerk.) által elindított Wagner Napokkal, a Szimfonikus felfedezésekkel vagy a Jazztavasszal már korábban is voltak próbálkozásaink, de az évek óta csökkenő állami források miatt kialakult helyzetben szerintem a hazai és nemzetközi koprodukcióké a jövő. Egyrészt a résztvevő intézmények fajlagos költségei így alacsonyabbak, a színvonal, a minőség pedig tovább emelkedik. Az Operával, a Zeneakadémiával vagy a tavaszi Fesztivállal közösen tető alá hozott produkciókból pedig kialakul egy olyan vonzó kínálat, amelyért már érdemes Budapestre utazni. A Magyarországon eltöltött vendégéjszakák száma átlagosan 1,7, ez idővel akár meg is duplázható.

hvg.hu: Nem elég ehhez a hatékonyabb marketing?

Káel Csaba: A zenének, a táncnak, a képzőművészetnek, vagy éppen a gasztronómiának külön-külön léteznek intézményei, de szerintem csak akkor jutunk valamire, ha ezeket egyesítjük. Nézzük csak meg a kínált előadó-művészeti tartalom tekintetében nálunk semmivel sem gazdagabb Bécset. Ott szinte minden a kultúráról szól. Működik a városmarketing: Bécs kulturális márka. Ezért is törtem lándzsát amellett, hogy a ferihegyi repteret igenis nevezzük el Liszt Ferencről. Ugyanúgy, ahogy Varsó légi kötője Chopin, Salzburgé pedig Mozart nevét viseli. Egy kultúrára éhes ember számára Liszt ugyanis hívó szó.

hvg.hu: És mit nyernek az MTVA-val való kapcsolattal, hiszen, ha hihetünk a híreknek, az alig nézett Duna II lenne a kulturális csatorna, amelyen a Müpa által vezetett klaszter kaphatna némi műsoridőt?

Káel Csaba: Egyelőre mindegy, hogy mennyien nézik, csak legyen állandó jelenléte a minőségi kultúrának. Egyébiránt a Mezzo vagy az Arte nézetsége sem nagyobb: az európai nézők pár százaléka követi ezeket. Másrészt a dolognak nem a kereskedelmi oldala a lényeg. Persze, nem vagyunk a saját magunk ellensége, minél szélesebb körben szeretnénk promótálni magunkat, így ha van fogadókészség, akkor az mtv1-ben is gondolkodunk. Az MTVA-val tervezett együttműködés veleje inkább az, hogy a közszolgálatiság jegyében azokhoz is eljusson a minőségi kultúra, akik nem tudják megfizetni. Hamarosan befejezzük azokat a technológiai fejlesztéseket, amelyekkel már nem csak dokumentálni tudjuk előadásainkat, hanem a legmodernebb broadcast minőségű, HD-felvételeket is tudunk készíteni. Úgy szerkesztjük és állítjuk színpadra a produkcióinkat, hogy azok mindenben megfelelnek a televíziós elvárásoknak.

Vajna Tamás