Milyen, ha egy képzőművész elhullott állatok csontjait használja fel alkotásaihoz? Nézőpont kérdése.
Nem mazochista, csak kreatív. Suzanne Hagerstromnak varázslatos gyermekkora volt, ami meg is látszik a New Yorkban dolgozó képzőművész legújabb munkáin. Hagerstrom állati csontokból készít szobrokat, mégpedig képzeletbeli lényekről: szirénekről vagy éppen faszellemekről.
A fantáziájában testet öltő alakokról előbb antropológiai vázlatot készít, utána lát csak neki a kivitelezésnek. Alkotásaihoz - melyek nem csak első látásra tűnnek bizarrnak - rég elhullott vadállatok és házi szárnyasok csontjait használja fel - olvasható a Cool Hunting blogon.
Mint mondta, rajong a kövekért, gyerekkorában csigákat és teknősöket gyűjtött. Nem véletlen, hogy ma is a természetből meríti a munkáihoz felhasznált alapanyagokat. A csontokat agyaggal gyúrja össze, majd az egészet kisüti, és tetszés szerint lefesti. „Kiegészítő” gyanánt a kutyája kihullott szőrét, gyapjúpihét vagy éppen a barátok leharcolt szőrmekabátjának darabjait használja. Az így keletkezett művek megtekintéséhez gyomor kell, ezért Hagerstrom közönsége egy szűk rétegre korlátozódik, ahogy azt az alkotó is elismerte. Az egyedi szobrokról további kpeket talál a Cool Hunting blogon.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
