Nemcsak három választást nyert meg egymás után, hanem két hónap alatt egy háborút is. Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság máig egyetlen miniszterelnöknője a mozikban is hódító útjára indult: A Vaslady című film egy olyan személyiség bemutatására tesz kísérletet, aki több mint három évtizedes politikai pályafutása alatt végig következetes maradt saját értékrendjéhez, és akiről „kollégája” és barátja, Ronald Reagan egykori amerikai elnök megállapította: „A legkiválóbb férfi Angliában.”

A királynő és A király beszéde után ismét egy film szolgáltat muníciót a brit politikai diskurzushoz. A konzervatívok nemtetszéssel fogadták Phyllida Lloyd brit rendezőnő alkotását. Thatcher egykori kormányának tagjai közül többen hátborzongatónak nevezték a filmet meghatározó keretjátékot, amely a volt miniszterelnököt elesett, szánandó, demens betegként ábrázolja. Egyes pártsemleges nézők pedig hiteltelennek tartják, hogy Thatcher a kritikus helyzetekben hisztérikus, érzelmileg túláradó lett volna. Sőt egykori ellenfelei is azt állították, érvekkel és a tényekkel való szembesítéssel meg lehetett győzni, miközben kíméletlen volt azokkal, akik nem ugrották át az általa magasra tett lécet.

Mindannyian – köztük David Cameron jelenlegi konzervatív pártvezér-kormányfő – azt nehezményezték, hogy a rendezőnő méltatlan helyzetekbe állítja a főhőst, és elsikkad politikájának jelentősége. Az ellentábor hangját erősítette fel Thatcher életrajzírója, John Campbell, aki – jóllehet, könyve a forgatókönyv alapjául szolgált, s a film tanácsadójaként is közreműködött – a végeredménnyel nem volt maradéktalanul elégedett. Cameronnal együtt a brit kritikusok szinte egybehangzóan elismeréssel szóltak viszont Meryl Streep alakításáról, aki ezért vasárnap megkapta pályafutásának nyolcadik – a legjobb színésznőnek járó – Golden Globe-díját.

A kétszeres Oscar-díjas színésznő az első felkérésre igent mondott, noha megjegyezte: „Köreimben Thatcher nem volt népszerű, és akkor még finoman fogalmaztam.” Streepnek segített a felkészülésben, hogy 2001-ben láthatta a még ereje teljében lévő Vasladyt előadni az „államférfiúi” képességekről, az USA világpolitikai szerepéről és Reagannel való politikai együttműködéséről az Illinois állambeli Northwestern Egyetemen, ahová a színésznő egyik lánya járt. „Csinos volt, lenyűgöző és fegyelmezett” – emlékezett vissza Streep, hozzátéve, hogy a legnehezebb feladatot az exkormányfő hangkarakterének és jellegzetes szájmozgásának visszaadása jelentette. Streep játéka tökéletes illúziókeltő, és – A királynőben II. Erzsébetet játszó Helen Mirren és A király beszédében VI. Györgyöt alakító Colin Firth után – ismét Oscar-esélyes egy angol közéleti személyiség megtestesítője. Az angol politikusi és dinasztikus filmprodukciók diadalmenetét jelzi, hogy az USA-ban a tavalyi év utolsó előtti napján, Nagy-Britanniában pedig január első hetében bemutatott, a hollywoodi szuperprodukciókhoz képest elenyésző, 8,4 millió fontos költségvetésű film máris behozta az árát.

Elég csak kimondani a Vaslady nevét Lloyd szerint, és az emberek azonnal szélsőséges véleményeket fogalmaznak meg: imádják vagy gyűlölik azt a nőt, akiről Francois Mitterrand volt francia államfő megjegyezte: „A szeme Caliguláé, a szája Marilyn Monroe-é.” Lloyd elismerte, nem volt a konzervatív politikus híve, bár diadalként élte meg, amikor Thatcher a szigetország első miniszterelnöknőjeként beköltözött a Downing Street 10.-be. Az 54 éves, eredetileg színházi és operarendező Lloydnak a Vaslady a második filmje, a svéd ABBA zenekar számainak feldolgozásából – szintén Streep főszereplésével – készült Mamma Mia!-val debütált 2008-ban (a máig műsoron lévő musicalváltozatot 1999-ben vitte színre a londoni West Enden). Lloyd a kérdésre, miként reagáltak a filmre Thatcher ikergyermekei, diplomatikusan azt felelte: az amerikai bemutató előtt felajánlották nekik a megtekintés lehetőségét, de nem éltek vele. Lánya, az újságíró Carol egyébként részben Svájcban él, a filmben Maggie „elveszett kedvencének” beállított üzletember, Mark pedig Dél-Afrikában telepedett le a családjával.

„Bármely nő, aki megérti egy háztartás vezetésének a problémáját, közelebb kerül ahhoz, hogy egy országét is megértse” – foglalta össze politikai credóját a ma 86 éves, több agyvérzésen átesett, demenciában szenvedő Thatcher, aki igazi példaképének az apját tartja. A vidéki fűszerest, polgármesterként a helyi közösségben tekintélyes metodista prédikátort, aki, nem lévén fia, két lánya közül a fiatalabbikra, Margaretre tekintett örököseként, és ő fogékony is volt arra, hogy kilépjen a kisvárosi élet nőkre szabott szorításából. Családjából elsőként szerzett diplomát – Oxfordban vegyészetből –, már az egyetemen a konzervatívokhoz csapódott, majd belépett a pártba. Két kudarcos választás után, férjezett asszonyként, végzett jogászként lett 1959-ben képviselő.

Választási kampányain mindig elment egy szupermarketbe, hogy háziasszonyként tájékozódjon az árakról. Budapesti, 1984. februári hivatalos látogatása – amikor a Kádár Jánossal való találkozás után a Nagyvásárcsarnokban mézet és pirospaprikát vett egy Zöldért-standon – nem szerepel a filmben. A nők szívét egyik, 1982-ben elmondott híres beszédében így melengette: „A politikában, ha azt akarod, hogy valamiről beszéljenek, kérj meg egy férfit, ha azt akarod, hogy elvégezzék a munkát, akkor egy nőt.” A Vaslady nevet a szovjet hadsereg lapjától, a Krasznaja Zvezdától kapta konzervatív pártelnökként 1976-ban a Szovjetunió bírálatáért, és noha a britek többnyire Maggie-ként emlegették, egy időben a T. B. W., a That Bloody Woman (Az a szörnyű asszony) gúnynevet is ráragasztották. Thatcher 11 éves kormányzása alatt kíméletlenül megreformálta a brit gazdaságot, megtörte a szakszervezetek hatalmát, megvonta a veszteséges állami vállalatok támogatását, csökkentette az adókat, és ahogy az ellenzék is többször keserűen megjegyezte, egyszerre 70 ezer dühös bányásszal állt harcban. Mígnem Európa-ellenes politikájával szembemenő párttársai 1990-ben lemondásra kényszerítették.

Miközben vesztett néhány, számára kisebb jelentőségű csatát, a döntő ütközeteket sorra megnyerte – köztük visszafoglalta például az argentin katonai juntától 1982 júniusában a Falkland-szigeteket, ami nagyban hozzájárult második választási győzelméhez. A külsejére és alakjára sokat adó Thatcher – miként a filmben is visszaköszön – egy tévéproducer tanácsára lemondott a korabeli stylistok szerint előnytelen kalapokról, ám miközben a fogain, a haján és a hanglejtésén is igazított, a mai napig megtartotta a gardróbját uraló, kék színű ruhakollekcióját, miként szinte mindig viselte a férjétől ikreik születésekor kapott igazgyöngysort.

TÁLAS ANDREA