Az izraeli-iráni háború lezárását jelentette be Donald Trump
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Létezne-e még a Depeche Mode, ha 1995-ben Dave Gahan öngyilkossági kísérlete sikerrel jár? Ezekre a kérdésekre sosem kapunk választ. Minden másra viszont igen.
Vajon máshogyan szólna a Construction Time Again, ha a DM tagjai a stúdióban nem azzal szórakoznak, hogy a szintit bűvölő dagadt producer, Daniel Miller lecsúszott nadrágjából kikandikáló seggvágatába próbálnak mogyoróval betalálni?
Nem vagyunk híján Depeche Mode könyveknek. 2006-ban jelent meg a Stripped című DM biográfia, két éve a Dave Gahan és a Depeche Mode című, most pedig itt van a legújabb: Steve Malinstól a Black Celebration. Van rá igény, ahogy Depeche Mode-ra nálunk mindig is volt. Az együttes budapesti koncertjeire általában mind egy szálig elfogynak a jegyek, a fanatikusok miatt pedig az együttes - bevallása szerint Európában egyedülálló módon - még a szállodát sem tudja elhagyni. Depeche Mode könyvet Magyarországon kiadni nem tűnik kockázatos vállalásnak.
Miben különbözik a Black Celebration a konkurens kiadványoktól? Hogy elvileg az egyetlen hivatalos, tehát az együttes tagjai által jóváhagyott életrajz. Így valótlanságokat vagy a DM számára kínos részleteket nem tartalmaz. Ilyenek egyébként nem is igen tarkítják a DM pályafutását, leszámítva talán Martin Gore nyolcvanas évek közepén viselt csipkés kombinéit, de ezeken ma már együtt nevetnek, letagadni úgysem lehet, ahhoz túl sok fotó és videofelvétel bizonyítja.
Miben hasonlít a Black Celebration a korábban megjelent Stripped-re? Először is, mindkettő ugyanazon album egy-egy számáról kapta a címét, másodszor mindkettőnek csapnivaló a fordítása. A 2006-os Stripped egész egyszerűen olvashatatlan, egy Google Translate is jobb munkát végzett volna, mint a fordítója. A mostani Black Celebrationnél valamivel jobb a helyzet, a betűhalmaz már közelebb áll a magyar nyelvhez, de Grétsy László még így is egészen biztosan sírva borulna az asztalra, ha belelapozna. Főleg az első felébe, ott nagyobb hiányosságokkal találkozhatunk, mint a későbbi oldalakon. És nem csak a derék nyelvművelőnek hullanak a könnyei, vele zokog a magyarországi Depeche Mode tábor, hogy már megint jól ki lett velük cseszve, mert immár a második életrajz van félreszabva.
Pedig volt benne meló bőven, mármint a megírásában, Malins 1999 óta fáradozik rajta, azóta három bővített, kiegészített, átdolgozott kiadás látott napvilágot odaát. A Black Celebration nincs túlvariálva, pragmatikus és lényegre törő: az albumok mentén veszi végig az életművet, csapongás nélkül követve a kronológiát. A szaftos sztorik kedvelői számára száraznak tűnhet, a legpikánsabb részlet talán, hogy Martin Gore meztelenül énekelte fel a Somebody-t, amit talán jobb lett volna nem tudni, mert nem ezt szeretném magam elé képzelni, amikor a dalt hallgatom.
Gahan drogos korszaka és túladagolás közben bekövetkező klinikai halála és feltámadás természetesen nem maradhat ki, ahogy Andy Fletcher örökös szivatása sem. A Black Celebration-t azonban nem ezek a bulvárcsemegék teszik letehetetlenné az igazi rajongó számára, hanem azok a - kívülálló számára bizonyára érdektelen - részletek, hogy egy-egy dal hol és hogyan született, milyen hangmintákat használtak fel benne, hányszor keverték át, mire elégedettek lettek a hangzásával. Olvasás közben szünetet tartva az ember újra meghallgatja az említett számokat, és azok máris kicsit másképp szólnak, mint addig. Tulajdonképpen ez az igazi küldetése a zenekaros könyveknek, a Black Celebration pedig kitűnően teljesíti a feladatát.
(Steve Malins: Depeche Mode - Black Celebration, Saturday City Kiadó)
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Bár Donald Trump amerikai elnök hétfő este bejelentette, hogy megszületett Izrael és Irán között a tűzszüneti megállapodás, az érdekelt felek egyike sem erősítette meg hivatalosan is a fegyvernyugvási alku tényét.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Korábban Lázár János azzal vádolta meg őket, hogy túlterheléses támadást indítottak az EMMA rendszere ellen.
Lázár János tiszás hőbörgésről és hobbivasutas dünnyögésről írt a Facebookon.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.