Az ingyenmunkával, baráti alapon készült közérzeti filmből meglehetősen provokatív társadalomkép rajzolódik ki, hajléktalanokkal, romákkal, kallódó fiatalokkal, nyomorral, s kiderül belőle, mennyire másképp néz ki ez az ország a parlamentből, a törvények szintjén, mint a flaszteren.
Török például akkor kapta a felkérést, amikor nagy sikerű, Moszkva tér című korábbi filmjének helyszínét átnevezték, így most a Széll Kálmán tér valódi arcát a Széll Kálmán-tervet beharangozó Orbán-beszéd hangaláfestésével mutatja be. Kocsis Ágnes „egy átlagosnak tűnő hajléktalan nő átlagosnak tűnő napjáról” forgatott, amely végül mégsem lesz átlagos.
Kép a filmből. Kutyaszorítóban
magyarfilmszemle.hu
Mészáros Márta filmjében egy kórház elé kihelyezett inkubátor révén három nő sorsába pillanthat be a néző, Jancsó Miklóst pedig az Illatos úti Dzsumbuj ihlette meg. Szabó Simon kamerája előtt külföldre készülő, kilátástalan helyzetű fiatalok állnak, Jeles András ugyanazt a mondatot – gondolkodom, tehát vagyok – ismételteti el egy sereg emberrel, Fliegauf Benedek pedig sok-sok arc bemutatásával ingerel.
A szkeccsfilmet a fapados budapesti szemlét követően a Berlinale zárónapján, február 18-án is levetítik, a fesztivál közleménye szerint azért, mert esztétikájában is tükrözi a Magyarországon zajló radikális politikai és társadalmi eseményeket. Az alkotók azt szeretnék, ha a filmfüzérben testet öltött szabad és eklektikus kísérlet mozgalommá nőné ki magát, és 2012-ben már százan csinálnának filmet arról, mi zajlik az országban. A játékfilmesek bevonnák a dokumentum- és szociografikus műfajok képviselőit is, utóbbiak sorsa ugyanis az új filmtámogatási rendszerben a Szalai Annamária vezette színfideszes Médiatanács által kijelölt, az állami műsoralap berkeiben működő bírálóbizottságok kezeibe került.
