Az ingyenmunkával, baráti alapon készült közérzeti filmből meglehetősen provokatív társadalomkép rajzolódik ki, hajléktalanokkal, romákkal, kallódó fiatalokkal, nyomorral, s kiderül belőle, mennyire másképp néz ki ez az ország a parlamentből, a törvények szintjén, mint a flaszteren.

Török például akkor kapta a felkérést, amikor nagy sikerű, Moszkva tér című korábbi filmjének helyszínét átnevezték, így most a Széll Kálmán tér valódi arcát a Széll Kálmán-tervet beharangozó Orbán-beszéd hangaláfestésével mutatja be. Kocsis Ágnes „egy átlagosnak tűnő hajléktalan nő átlagosnak tűnő napjáról” forgatott, amely végül mégsem lesz átlagos.

Mészáros Márta filmjében egy kórház elé kihelyezett inkubátor révén három nő sorsába pillanthat be a néző, Jancsó Miklóst pedig az Illatos úti Dzsumbuj ihlette meg. Szabó Simon kamerája előtt külföldre készülő, kilátástalan helyzetű fiatalok állnak, Jeles András ugyanazt a mondatot – gondolkodom, tehát vagyok – ismételteti el egy sereg emberrel, Fliegauf Benedek pedig sok-sok arc bemutatásával ingerel.

A szkeccsfilmet a fapados budapesti szemlét követően a Berlinale zárónapján, február 18-án is levetítik, a fesztivál közleménye szerint azért, mert esztétikájában is tükrözi a Magyarországon zajló radikális politikai és társadalmi eseményeket. Az alkotók azt szeretnék, ha a filmfüzérben testet öltött szabad és eklektikus kísérlet mozgalommá nőné ki magát, és 2012-ben már százan csinálnának filmet arról, mi zajlik az országban. A játékfilmesek bevonnák a dokumentum- és szociografikus műfajok képviselőit is, utóbbiak sorsa ugyanis az új filmtámogatási rendszerben a Szalai Annamária vezette színfideszes Médiatanács által kijelölt, az állami műsoralap berkeiben működő bírálóbizottságok kezeibe került.