„A szerzetesi életforma lenne nekem való. Egy kéjvágyó szerzetesé. Egész nap dolgoznék és imádkoznék a kolostorban. De azért kéne egy jó szakács is. Vagy inkább szakácsnő.”
A közérzetének amúgy, mint mondja: „nincs országos jelentősége. A tetejében én alkatilag mindig eggyel jobban vagyok, mint kellene. Ha jól megy a munkám, akkor önzően a közérzetem is jó.”
Az Esterházy Péterrel készült portrét a HVG év végi dupla számában olvashatják.