Donald Trump: Lebombázott az USA három iráni atomlétesítményt
Az amerikai elnök békekötésre szólította fel a teheráni vezetést, ellenkező esetben sokkal nagyobb támadást helyezett kilátásba.
Feszült thrillereket, hátborzongató rémtörténeteket, csavaros fantasyműveket ír, de szenvedélyes gitárjátékos is Stephen King, aki az 1990-es évek elejétől a bestsellerszerzőkből álló supergroupban, a Rock Bottom Remaindersben énekelt és ritmusgitározott, kisebb-nagyobb megszakításokkal szinte mostanáig. Ezért sem meglepő, hogy legújabb, 11/22/63 című nagyregényében az idő szerkezetét hangszer mintájára képzeli el. Főhősének, Jake Eppingnek utolsó naplóbejegyzéseiből kiderül, azok a választási lehetőségek és döntési helyzetek, amelyekkel az emberek a mindennapokban szembesülnek, a gitár húrjaihoz hasonlatosak. Az élet maga a játék, és a korral haladva egyre több és több húr kerül fel arra a finomhangolású hangszerre, ami valójában az idő. A lehetőség mindenkinek adott: a valóság megfelelő dallammal megváltoztatható, ahogyan bizonyos magas frekvenciájú hangok képesek megrepeszteni az üveget.
King monumentális regényében – amelynek filmes adaptációja saját produkciójában készül – egy középkorú angolirodalom-tanár kap esélyt arra, hogy visszautazva az időben, saját meglátása szerint, de az emberiség sorsának jobbá tétele szándékával hangolja át a múltat, átírva az 1963. november 22., azaz a Kennedy-gyilkosság óta a világban hallható dallamokat. A lehetőség egy gyorséttermi raktárhelyiségben rejtőző kapu formájában nyílik meg előtte, melyen 1958-ba lehet eljutni. A visszaút onnan mindig a jelenbe, pontosabban 2011-be vezet, ahol mindössze pár perc telik el az egyes időugrásokhoz képest, töltsön bármilyen hosszú időt is „odaát” az időutazó. Valahányszor megismétlik az átjárást, a múltban minden visszarendeződik eredeti állapotába. Epping elsődleges célja meghiúsítani a dallasi merényletet, de mivel az időgép öt évvel a világtörténelmi jelentőségű esemény előtt teszi le a múltban, úgy dönt, előbb megakadályoz egy családi mészárlást Derryben, King legvéresebb képzelt városában, ahol korábbi több mint ezeroldalas műve, az Az játszódik.
A végig feszült regényben King briliánsan játszik a számokkal, a dátumokkal, az évfordulókkal, és olyan hiteles leírást ad az 1950-es évek Amerikájáról, mintha nemrég maga is megjárta volna egy időkapun át a gyömbérsörízű világot. Ahol mindent szürke dohányfüst borít, hatalmas autókat tankolnak fel bűntudat nélkül két dollárból, és Elvis Presley ébredése nyomán immár régimódiak a fiatalok körében az olyan nagy slágerek, mint Glenn Miller In The Moodja. King mégsem idealizálja a korszakot, leírásában nem hagyja figyelmen kívül az erőszakosságot, a merevséget és férficentrikusságot, a faji szegregációt. A mobiltelefonok, tabletek és internetes közösségi oldalak jelenéből kilépő főhős sem azért érzi jobban magát a múltban, mert azt emberibbnek, élhetőbbnek találja a jelennél, hanem mert beleszeret egy texasi kisvárosi könyvtárosnőbe. A helyzet további dilemmákhoz vezet. King főhősének – valódi kilétét álcázva, de őszinte érzelmei által vezérelve – úgy kell George Ambersonként léteznie egy amerikai városka zárt közösségében, hogy ismeri a jövőt, és Lee Harvey Oswald lépéseit figyelve nyomasztja a küldetéstudat: megmenteni Kennedy életét, és jobbá tenni a világot.
Vajon tényleg Oswald volt a merénylő? Magányos elkövető volt, vagy csak apró fogaskerék egy világméretű összeesküvés gépezetében? King nem vész el az összeesküvés-elméletek útvesztőjében, de bármennyire egyértelművé teszi is, hogy szerinte Oswald húzta meg a ravaszt, végig fenntartja az alternatív forgatókönyvek igazságának lehetőségét. A beavatkozás következményeinek mérlegelése felveti az örök kérdést, hogy a rossz ugyanúgy szükségszerű része-e a történelemnek, mint a jó.
Ilyen és ehhez hasonló történelemfilozófiai és metafizikai problémák kerülnek felszínre King politikai sci-fijében. 45 éves pályafutása alatt King nem most először ír tudományos-fantasztikus elemekkel átitatott politikai témájú regényt. Ilyen a 2009-es A búra alatt is, amelyben az alig több mint ezerlakosú Chester's Millt rejtélyes bura zárja el a külvilágtól. A magukra maradt polgárok kiszolgáltatottakká válnak az egyre erőszakosabb, fékek és ellensúlyok hiányában az irányítást tekintélyelvű módszerekkel gyakorló városi kormányzatnak. A mű megírásakor a demokrata párti King fantáziáját többek között az mozgatta, milyen következményei lennének, ha egy amerikai kisvárost kontroll nélkül irányíthatná a Bush–Cheney-kormányzat.
A búra alatt alapötletét King az 1970-es évek közepén találta ki, de az írásnak igazi lendületet szerinte a Barack Obama előtti hatalom militáns és a vallási fundamentalizmustól sem elzárkózó politikai rendszere adott. E tekintetben a 11/22/63 sem új mű: a szerző 1972-ben, évekkel első bestsellere, a Carrie megjelenése előtt meg akarta írni a könyvet, de félretette az ötletet. Nem látta késznek az amerikaiakat ilyen téma befogadására, és nem érzett magában elég tehetséget hozzá. Ráadásul főfoglalkozású tanárként nem volt ideje a hitelességhez nélkülözhetetlen kutatómunka elvégzéséhez. Ezért 35 évvel később kezdte el írni a regényt, s közben rengeteg időt töltött Dallasban. Főleg az egykori Texasi Iskolai Könyvtárban, ahonnan Oswald 1963. november 22-én rálőtt Kennedyre, és amelynek hatodik emeletén 1989 óta a brutálisan meggyilkolt amerikai elnök életével, munkásságával és korával, illetve a nemzeti tragédiával foglalkozó archívum, a Sixth Floor Museum található.
Számos, témába vágó könyvet is elolvasott King. Köztük William Manchester Egy elnök halála című munkáját, mely szerinte olyan dermesztően realista képet ad a Kennedy-merényletről, mint a gyilkosságot legközelebbről megörökítő Abraham Zapruder felvétele, amit King mindenkinek, aki tudni akarja, hová vezet a politikai radikalizmus, ajánl, hogy megnézze.
NAGY DÁNIEL
