Panasz, múltidézés, fásultság, némi marakodás és homályos tervek kerültek ma terítékre az Uránia Nemzeti Filmszínházban reggel 9.30.-tól, ahol új magyar filmek hiányában elmaradt 44. Filmszemle helyett a Magyar Filmművészek Szövetsége tartott taggyűlést. A rendezvény flashmobbal indult a filmszínház előtt, ahol a nagyjából százötven fős csoport az elmúlt évek filmjeire emlékezett - ezt nem a Szövetség rendezte. A transzparensen 2011 és 2012 termései szerepeltek, valamint fekete alapon a 2013-as évszám, hatalmas kérdőjellel, filmcímek nélkül.

„Tudom, hogy csak a saját hangomat szeretem hallani, olvastam a Screen Daily-ben” – ezzel az ironikus megjegyzéssel nyitotta meg a találkozót Tarr Béla filmrendező odabent, a Szövetség elnöke, utalva az Andrew G. Vajna kormánybiztos és közte zajló szópárbaj utolsó epizódjára.

Vajna és Tarr közötti vitáról itt olvashat: Vajna: Kezdek belefáradni Tarr Béla üres fecsegéseibe

Vajna és a vezérigazgató Havas Ágnes áll ugyanis annak a Magyar Nemzeti Filmalap Nonprofit Zrt-nek (MNF) az élén, amely átvette a korábbi magyar filmszakma legtöbb intézményét, kapacitását és jogait, emellett a legfőbb pályázatkiíróvá, így finanszírozóvá vált az ágban, ami a nagyjátékfilmeket és az egészestés produkciókat illeti. Vajna évente 8-10 nagyjátékfilmet ígért még 2010-ben, de az elmúlt két évben egyre siralmasabb filmtermés mégis odáig vezetett, hogy a Filmszemle elmaradt. Ezt Tarr és a Szövetség legtöbb tagja az új rendszer bűnének tartja.

Fazekas István

De nem csupán Vajnát emlegették a megnyitót követő beszédekben a filmesek. A kisműfajok (kisjáték, animációs, rövid dokumentum és ismeretterjesző filmek) az Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) valamint a közmédia fennhatósága alá kerültek, így az e területeken alkotó szakemberek a kormány által felügyelt tévét is kárhoztatták. Az elmúlt két évben e területen is alig-alig akadt munka.

A találkozó azonban azt bizonyítja, hogy közel sem akkora az egyetértés a Filmművészek Szövetsége tagjai között, mint azt várnánk. A producerek részéről felszólaló Pataki Ágnes, aki Kovács Gáborral együtt jegyzik a sikeres Üvegtigris sorozatot, illetve Szekeres Dénes (De kik azok a Lumnitzer nővérek?, A Nap utcai fiúk) a Magyar Producerek Szövetsége részéről „jó szívvel gondol a Filmalap segítségére”. A hálás hangvétel hátterében Vajna tárgyalássorozata áll, amelyet azokkal a bankokkal folytatott, akik 2010 előtt beszálltak a filmfinanszírozásba. E bankok úgy adtak hitelt a produkciós cégeknek, hogy a korábbi Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA), illetve azon keresztül az állam vállalta a kezességet. 2010-től azonban a MMKA nem tudta törleszteni ezeket a tartozásokat, amitől nem csupán két sovány év köszöntött a producerekre, hanem két rettegéssel teli esztendő is: a tartozásaikért akár jogilag is felelőssé tehették volna őket.

A hála mellett örömmel fogadták, hogy egy-egy olyan fejlesztés is elindult az új rendszerben, ami a felszólaló producerek számára reményteli.

Fazekas István

Akad azonban olyan producer is, aki nem reménykedik, nem hálás, sokat veszített. Muhi András, az Inforg Stúdió élén majdnem másfél évtizedig olyan műhelyt vezetett, amely a kisműfajok terén, főleg a kisjátékfilmekkel vált híressé. Muhi felhívta beszédében a figyelmet: ezek a műfajok teszik csak lehetővé, hogy a fiatal tehetségek gyakorlott és érett művészekké vagy akár iparosokká váljanak. A műhelyek nélkül nincs esélye Magyarországnak arra, hogy például Iványi Marcell (Szél – 1996, Cannes aranypálma), Fliegauf Benedek (Csak a szél – 2012, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Ezüstmedve, a zsűri nagydíja) díjakat hozzon el, hogy a magyar film mint látványos országimázs javítsa az ország hírét a világban. Ezek kisfilmek hatékony és takarékos eszközök egy országban arra, hogy világszínvonalú, külföldi mozikban, tévécsatornákon és fesztiválokon is jól szereplő generációkat neveljen. A közmédia azonban nem fogadja be ezeket a produkciókat.

A felszólalók között kisebb marakodás is kialakult. „Elbasztuk”, kezdte Janisch Attila rendező, ezt többször meg is ismételte. „Ez a hajó elment”, utalt arra, hogy késő bánkódni azon, miként és kinek köszönhetően omlott össze az MMKA, és miként kapott teljhatalmat Andy Vajna. Szerinte nem a „Filmalappal kellene harcolni”, lerombolni valamit, ami ha nem is jó, nem is tetszik, de valamennyire működik, hanem kitalálni, hogyan védik meg a szakmát. Az üzenet azonban nem ment át rögtön, többen félreértették. A közönségből bekiabálók és néhány viszontválaszoló azonban úgy gondolta, hogy a beletörődés nem lehet alternatíva, másrészt méltatlannak tartották azt a megjegyzést, hogy asszisztáltak az új rendszer kialakulásában.

Fazekas István

Hogy pontosan mi lehet megoldás a filmeseknek, nem derült ki világosan. Tarr Béla azt javasolta, hogy próbálják mégis megvédeni az MMKA-t, ugyanis jogi entitásként még létezik. Amennyiben mégis felszámolják a Közalapítványt, akkor egy független alapot kell létrehozniuk. Tarr a jelenlevők felhatalmazását kérte két nem hivatalos szavazással (a kezdetkor határozati képességet nem állapítottak meg, így tényleges közgyűlési szavazásra nem került sor). A többség a független alapítvány mellett voksolt. A pénzforrás, amivel egy jövőbeli alapítvány dolgozna, nem merült fel a közel 5 órás találkozón.