"Több látogatót tulajdonképpen már nem bír el a város" – mondta Hegedűs Emese, a népszokás egyik fő szervezője. Hozzátette, hogy soha ennyi jelmezes nem gondoskodott még a vendégek szórakoztatásáról: a vasárnapi felvonuláson 1015 maskarás, köztük több mint 900 busó vett részt.
Vasárnap délután már aligha lehetett parkolóhelyet találni a belváros közelében. A kitelepült vendéglősök sátrainál hosszú sorok kígyóztak, és élénk érdeklődés mutatkozott a kézművesek portékái iránt is. A busók felvonulása mentén pedig olyan tumultus alakult ki, hogy sokan félóránál is többet álltak egy helyben, mire az útlezárások megszűntek és mozdulni tudtak.
A borzas bundákat viselő hagyományőrzők faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, köztük favillákkal, kereplőkkel és kolompokkal "felfegyverkezve", időnként durrogtatva, fantasztikus mulatsággal szolgáltak a beszámolók szerint. A busók kora délután csónakkal a Mohács-szigetről átkeltek a Dunán, a felvonulás után a kompról a folyó vízére bocsátották a kimúlt telet jelképező fakoporsót, sötétedéskor meggyújtották a főtéren álló, rőzséből összehordott hatalmas máglyát.
Közben szívesen fotózkodtak a vendégekkel, és járták a horvátok jellegzetes körtáncát, a kolót.
A jelmezesek hétfőn már házról-házra járva mutatják be télűző tudományukat, a húshagyó keddi zárónapon pedig újabb máglyán elégetik a zord évszakot szimbolizáló koporsót.
Mohács messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A legenda szerint a helyi sokácok furfangos ősei a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
