Egy igazán jó szignál felhívja a figyelmet, kíváncsivá tesz, és az első tíz másodperc erejéig felértékeli azt a rádiós műsort, amelytől normál esetben rögtön átkanyarodnánk a szembesávba. A szignál a marketing egy olyan, a tudat alatt besurranó altípusa, mely számára nincs vesztes pozíció: valakinek vagy elsőre tetszik, vagy majd csak az őrület küszöbén, ötezredszerre.
Az ilyen kockázatmentesség viszont nem jelenti azt, hogy mindegy lenne, ki követi el a híradó vagy épp a nóta-kívánságműsor előtti-alatti néhány hangos zenei betéteket. A továbblépés előtt – egy kis időugrást végrehajtva – hallgasson bele a közrádió néhány népszerű műsorának főcímzenéjébe.
Fazekas István
Nézzük, illetve: halljuk – a témában afféle etalonnak számító – világhírű adó néhány ajánlatát.
A CNN főként a tévés és rádiós hírműsorai terén remekel azonnal felismerhető dallammal. A CNN Radio News Day előtt könnyed, mégis feszes elektronikus alapot hallunk, a konferálással együtt mindössze tizennégy másodpercben. A szignál pszichológiáját tekintve ideális egy olyan hírműsor elé, mely derűsebben válogat a magyar véres cirkusznál: lendületes, de nem drámai, laza, de nem komolytalan.Egy nagyon friss, kiemelt fontosságú hírnek olyan előjelre van szüksége, melynek hatására a rádióhallgató rögtön abbahagyja a volán mögötti borotválkozást vagy szendvicskészítést, és a testén található összes hallószervvel fülelni kezd. Legyen minél tömörebb, minél grandiózusabb, de a bőszen hadonászó, zilált hajú karmesterrel csomagolt szimfonikusokat érdemes feldobni néhány elektronikus elemmel. Pont, ahogy a CNN Breaking News szignáljában történik.
Az időjárás-jelentés betétdalának gondtalannak, sőt bizakodónak kell lennie: ha süt a nap, azért, ha ágakra fagytak a mókusok, azért. Az akusztikus gitár fényes, mégis telt hangzásával az a CNN Weather Reportban hallható néhány akkord megmentheti a rádióhallgatót a közelgő ónos eső, havazás és hóátfúvás rémétől. Minden értelemben.
Akár a Himnuszt
Kovács Ákos Kossuth-díjas előadóművész, nem mellesleg zeneszerző és szintetizátortulajdonos. Szeret a Sportarénában koncertezni, a tökéletes frizurát tekinti önnön Szent Gráljának, és szívesen alakítja az egyszerűbb közízlést is, ha úgy alakul. Ákost éppúgy hidegen hagyja az üzlet világa, valamint a politikai megfelelgetés, plusz nyilván jól tudja: egy rádióazonosító párt- és politikasemleges, plusz az sem árt, ha az ilyesmi kitart egy-két kurzuson keresztül.
Így – szerencsére – ő kapta a 320 szignálra szóló megrendelést, mely új betétdallamokkal ruházta fel a Petőfi, a Kossuth, a Bartók és a Dankó Rádió műsorait, valamint a Parlamenti közvetítések csatornáját, a sokszínű, ám mégis egységes arculat jegyében.
Az egyéves munkafolyamatba természetesen egy teljes, szimfonikusokat és cimbalmost is magába foglaló alakulattal vetette bele magát a Bonanza Banzai egykori hérosza. Ákos nem okozott csalódást, mivel eredendőleg nem azt vártuk tőle, hogy forradalmasítsa a szignálkultúrát. A szignálgyűjtemény kiváló folytatása a szerző eddigi sormintájának: sablonos, magyarosan igényes és magabiztosan középszerű. Ákos lendületből átírhatná akár a Himnuszt is, az sem lenne rosszabb.
A férfiarc dísze
Szappanhab könnyedségű elektromos zongora témákat találunk a Kossuth rádión. A hatás nem marad el: még a sporthírekre való feszült várakozás közben sem múlik a pufókás, angyali mosoly arcunkról. Jó tanácsként csak annyit fűznénk a témához, miszerint – a szakállnövesztés nemes művészete természetesen nemtől függetlenül bárkit inspirálhat – ha tehetjük, hosszú éjszakai autóutakhoz keressünk egy másik adót.
Vonó és gyanta
Új, “Több mint klasszikus” szlogenjének megfelelően a Bartók rádiót hallgatva alig tudjuk megállni, hogy Borsodba utazzunk egy kis felebaráti népdalgyűjtögetés végett. Etűdök, szonáták és biológiailag kompresszált beszédhangok jellemzik a klasszikus értelmiség, a míves zene elkötelezett híveinek régi-új adóját. Nem is vitás, hogy még az archív gordonkafelvételek közt hallható pianínó is bezúzott Stradivarikból készült.
Ez most a menő
Az MR2 Petőfi Rádión Ákos végre igazán kiélhette magát, és olyan fiatalos világot alkotott, amilyet bizonyára az összes többi 45 éves magyar popsztár tátott szájjal, irigykedve figyel. Szénné effektezett dobok, digitális zörejhegyek és a kilencvenes évek olcsó diszkóhangulata vesz rá minden gyanútlan tizennyolc év alatti rádióhallgatót, hogy átkapcsolás nélkül, egyetlen kulturális forrásként kezelje az MR2-t.
Lyányok és lögények
Sajnos az tény, hogy egy magyarnóta-centrikus rádiót már egyszerűen nem nagyon lehet hova rontani. A Dankó Rádió esetében Ákos vagy az adó abszurditását szerette volna a versenyzongora okozta csöppnyi képzavarral hangsúlyozni, vagy csak úgy gondolta, hogy egy formára vágott puzzle bárhova tökéletesen beilleszthető. Szerencsére a Dankó Rádió közönsége előtt még Ákosnak sincs vesztenivalója.
Pár másodperces népinduló
De mi haszna van mindebből Ákosnak? Persze azon túl, hogy fáradozásait a megrendelő feltételezhetően egy jelképes összeggel honorálja, az ország gyakorlatilag a teljes korosztályskálát lefedő rádióhallgatóinak fülébe duruzsolni önmagában is szép díjazás. Mert a szignálok valóban mindenkihez eljutnak: legyen az identitászavaros kamasz vagy kétségbeesett nyugdíjas, szivárványszín gondolkodó vagy sávos radikális, a közszolgálati adókba úgyis bele fog hallgatni.
Habár a szignálokat nem követi “Kovács Ákos szellemi terméke” beüvöltés, a dallamok kétségtelenül beleivódnak majd a köztudatba, és ha sláger nem is, pár másodperces népinduló még lehet belőlük.
Így – szerencsére – ő kapta a 320 szignálra szóló megrendelést, mely új betétdallamokkal ruházta fel a Petőfi, a Kossuth, a Bartók és a Dankó Rádió műsorait, valamint a Parlamenti közvetítések csatornáját, a sokszínű, ám mégis egységes arculat jegyében.
Az egyéves munkafolyamatba természetesen egy teljes, szimfonikusokat és cimbalmost is magába foglaló alakulattal vetette bele magát a Bonanza Banzai egykori hérosza. Ákos nem okozott csalódást, mivel eredendőleg nem azt vártuk tőle, hogy forradalmasítsa a szignálkultúrát. A szignálgyűjtemény kiváló folytatása a szerző eddigi sormintájának: sablonos, magyarosan igényes és magabiztosan középszerű. Ákos lendületből átírhatná akár a Himnuszt is, az sem lenne rosszabb.
A férfiarc dísze
Szappanhab könnyedségű elektromos zongora témákat találunk a Kossuth rádión. A hatás nem marad el: még a sporthírekre való feszült várakozás közben sem múlik a pufókás, angyali mosoly arcunkról. Jó tanácsként csak annyit fűznénk a témához, miszerint – a szakállnövesztés nemes művészete természetesen nemtől függetlenül bárkit inspirálhat – ha tehetjük, hosszú éjszakai autóutakhoz keressünk egy másik adót.
Vonó és gyanta
Új, “Több mint klasszikus” szlogenjének megfelelően a Bartók rádiót hallgatva alig tudjuk megállni, hogy Borsodba utazzunk egy kis felebaráti népdalgyűjtögetés végett. Etűdök, szonáták és biológiailag kompresszált beszédhangok jellemzik a klasszikus értelmiség, a míves zene elkötelezett híveinek régi-új adóját. Nem is vitás, hogy még az archív gordonkafelvételek közt hallható pianínó is bezúzott Stradivarikból készült.
Ez most a menő
Az MR2 Petőfi Rádión Ákos végre igazán kiélhette magát, és olyan fiatalos világot alkotott, amilyet bizonyára az összes többi 45 éves magyar popsztár tátott szájjal, irigykedve figyel. Szénné effektezett dobok, digitális zörejhegyek és a kilencvenes évek olcsó diszkóhangulata vesz rá minden gyanútlan tizennyolc év alatti rádióhallgatót, hogy átkapcsolás nélkül, egyetlen kulturális forrásként kezelje az MR2-t.
Lyányok és lögények
Sajnos az tény, hogy egy magyarnóta-centrikus rádiót már egyszerűen nem nagyon lehet hova rontani. A Dankó Rádió esetében Ákos vagy az adó abszurditását szerette volna a versenyzongora okozta csöppnyi képzavarral hangsúlyozni, vagy csak úgy gondolta, hogy egy formára vágott puzzle bárhova tökéletesen beilleszthető. Szerencsére a Dankó Rádió közönsége előtt még Ákosnak sincs vesztenivalója.
Pár másodperces népinduló
De mi haszna van mindebből Ákosnak? Persze azon túl, hogy fáradozásait a megrendelő feltételezhetően egy jelképes összeggel honorálja, az ország gyakorlatilag a teljes korosztályskálát lefedő rádióhallgatóinak fülébe duruzsolni önmagában is szép díjazás. Mert a szignálok valóban mindenkihez eljutnak: legyen az identitászavaros kamasz vagy kétségbeesett nyugdíjas, szivárványszín gondolkodó vagy sávos radikális, a közszolgálati adókba úgyis bele fog hallgatni.
Habár a szignálokat nem követi “Kovács Ákos szellemi terméke” beüvöltés, a dallamok kétségtelenül beleivódnak majd a köztudatba, és ha sláger nem is, pár másodperces népinduló még lehet belőlük.
