Falbontás elektromos gitárral

1990-ben, a berlini fal lebontása után nem sokkal, ha nem is az ikonikus angol pszichedelikus rock formáció, a Pink Floyd teljes létszámban, de a nagyszabású mű szülőatyja, Roger Waters adott nagyszabású koncertet az újra egyesülő német városban. A zenekar talán máig legismertebb The Wall című anyagával lépett fel, melyet grandiózus színpadi show kísért. Az előzenekar a Scorpions volt, a koncertet pedig a világ szinte minden táján élőben közvetítették.

Alkotásért kiáltó felület

A berlini fal átlagos magassága 3,6 méter volt, a tömör beton építményt pedig sok helyen fehérre volt meszelve: alkotásért kiáltó felület. A nyugatnémet oldalon a nyolcvanas évekre jelentősen enyhült a szigor, így a berlinfelező boldogabbik oldalán élő művészek szabadon színezhették a keserű építményt. A gyakran rendszerbíráló képek, graffitik sűrűn cserélődtek, hiszen az olyan festők mint Keith Haring vagy Thierry Noir előszeretettel nézték társaik alkotásait szűz vászonnak.

AFP / John Macdougall

Világ legnagyobb szabadtéri galériája

Habár a falat bizonyos helyszíneken emlékmű gyanánt érintetlenül hagyták, az egy két méteres obeliszkek eltörpülnek a leghosszabb, épségben meghagyott, egy kilométer hosszú szakasz mellett. A határok megnyitása után ezt, a Mühlenstraße beli gigászi maradványt a világ minden tájáról érkező festők vették kezelésbe, a világ legnagyobb szabadtéri galériájává változtatva azt. A fal természetesen itt is amortizálódott: a betontömbök berepedeztek, az acél elemeket felfalta a rozsda, a festményekkel ráadásul a város graffitisei sem bántak kesztyűs kézzel. Az East Side Gallery névre keresztelt szakaszt 2000-ben, egymillió euróból restaurálták.

Trabant és Watrburg hegyek

A “határ” megnyitását követően több tízezer ember ült autóba, látogatás vagy már rögtön költözés céljából. A fal teljes bontásáig a régi átkelőknél kilométeres sorok képződtek, természetesen Trabant és Wartburg dominanciával.

AP

Tonnás szuvenír

A fal 1989-es bukása valóságos népünnepély volt. Nem csak, hogy sok családot több mint húsz év után végre újra egyesülhetett, a fejletlenebb keleti oldal is megkezdhette a bonyolult asszimilációt a rég óhajtott nyugati jólétbe. A fal bontásákor minden ehhez szükséges munkaerő, illetve munkagép ingyen és bérmentve dolgozott, az emberek pedig mindkét oldalon, akár puszta kézzel estek neki a betontömböknek. A kisebb faldarabok - az értékmegőrzési tiltás ellenére - máig keresett szuvenírnek számítanak.

A puskacső végei

A fal mellett húzódó, úgynevezett halálsávokon belül lőtték agyon a legtöbb átszökni próbálót. A fal történetéhez 136 haláleset köthető, ám sokak szerint ez a szám jóval nagyobb. A halálsávok területén a bontást követő rehabilitáció részeként maguk az egykori határvédők ültettek virágokat.