A Pink Floyd 1979. november 30-án készen állt arra, hogy újra elkápráztassa a világot: a kezükben tartották azt a két bakelit lemezre préselt mesterművet, amely a The Wall (A Fal) címet kapta. A 26 tételből álló The Wall minden idők kereskedelmileg legsikeresebb albumai közé tartozik: eddig 25 millió példányt adtak el belőle, vezette a slágerlistákat, és emblematikus dala, az Another Brick In The Wall part 2 a karácsonyi brit lista élére került. Nemcsak egyike azon műveknek, amelyek újra és újra meghallgatva nem okoznak csalódást, hanem talán az egyetlen kortárs zenei produkció, amely alig veszített aktualitásából.

A The Wall egy fantasztikus alkotói korszak megkoronázása. A Pink Floyd 1973-ban kiadta a Dark Side Of The Moont, az ismeretlenről, a lehetőségekről, a csalódásokról, a kapzsiságról, a felelőtlenségről és az ambíciókról szóló epikus művet, majd megjelentett két újabb merész és aprólékosan kidolgozott koncept lemezt, a Wish You Were Here-t és az Animalst.

Wikipedia

Éppen az utóbbi lemez, pontosabban a szellemileg és fizikailag egyaránt roppant energiákat felemésztő Animals-turné egyik állomásán fogant meg A Fal. A montreali Olimpiai Stadionban tartott koncerten számos, korábban nem tapasztalt inzultus érte a zenekar tagjait: a korabeli tudósítások szerint a közönség egy része unta a programot, és folyamatos beszólásokkal arra akarta rávenni a zenészeket, hogy a kedvenc számaikat játsszák. Előbb szóváltás történt, majd Roger Waters leköpte az egyik rajongót. David Gilmour, a Pink Floyd gitárosa szerint ez volt az a pont, amikor számukra is nyilvánvalóvá vált, mennyire eltávolodtak egymástól a színpadon és a színpad előtt álló emberek.

Bár az album keletkezéstörténetének dokumentációjában sokszor hangsúlyos, hogy a lemezen az elidegenedés, a manipuláció, a kommunikációban tapasztalt zavarok, a kirekesztés, a faji megkülönböztetés konkrétan és metaforákban egyaránt megjelennek, Waters azt állítja: A Fal a kiválasztott, ünnepelt, azután megunt hős magányáról és a hőstől eltávolodó tömeg kiábrándulásáról, magányosságról szól. A lemezt természetesen mindenkinek jogában áll másként értelmezni, további jelentés tartalommal kiegészíteni, és ez meg is történt.

Azokban az országokban, ahol egy apró utalás is elég volt ahhoz, hogy félreértsék, nem forgalmazták, máshol – például Magyarországon, ahol néhány hónappal a világpremier után meg lehetett vásárolni az albumot, a slágereket pedig játszották a Kossuth és a Petőfi rádió tánczenei műsoraiban – inkább nem kommentálták.

A Fal üzeneteinek sokasága akkor bontakozhatott ki teljes egészében, amikor 1982-ben bemutatták az Alan Parker rendezésében készült The Wall című filmet: a hazai bemutatóra a budapesti Művész mozi egyik oldalsó falára az album-belsőben és a filmben is látható piros-fekete kalapácsos zászlókat feszítettek ki, a másik oldalra pedig a lemez borítóját alkotó téglasorra nyomtatták az összes verset.

A Fal annak ellenére szinte hibátlan konstrukció és csodálatos egységet mutató mű, hogy a felvételek nem voltak mentesek a munkát befolyásoló zavaroktól. Ebben az időben a nemcsak zenében együtt gondolkodó, hanem már üzleti társaságként is értelmezhető Pink Floyd-társaságot egy kockázatkezelő cég machinációi következtében pillanatok alatt 1 millió font veszteség érte, ráadásul a brit adóhatóság büntetésként négyszeres adófizetést rótt ki rájuk. Két megoldás volt: maradnak az Egyesült Királyságban azt kockáztatva, hogy szinte az összes bankbetétjüket elveszítik, vagy élnek azzal a lehetőséggel, amellyel a korszak túl sokat kereső művészei, például a Rolling Stones tagjai: pontosan egy naptári évre külföldre költöznek. A Pink Floyd az utóbbi megoldást választotta. Roger Waters demóival Franciaországba utaztak és a Nizzához közeli Super Bear stúdióban tovább folytatták az anyag rögzítését. Bob Ezrin, az egyik producer, miközben folyamatosan tartotta a kapcsolatot a költségek miatt aggódó lemezgyári menedzsmenttel, a Negresco hotelben költötte a pénzt.

A végleges változaton szereplő számok alaptémáihoz, a versekhez nem kellett sok mindent hozzátenni, a The Wall-programot egy személyben ellenőrző Waters – mintha előjátszotta volna a filmben látható Pinket – diktátorként viselkedett. Csak később, egy újabb nagy zenekari összeveszés nyilvánosságra hozatalakor derült ki, hogy A Fal csúcspontjai közé tartozó Comfortably Numbhoz és a Run Like Hellhez David Gilmour rengeteg kreatív zenei ötlettel járult hozzá.

Nick Masson dobosnak nem volt sok dolga, hiszen ő már Londonban végzett a dobszólamokkal, így belevetette magát az autóversenyzésbe. A billentyűs Rick Wright egyrészt a saját projektjével volt elfoglalva, másfelől komoly összetűzésbe került Roger Watersszel. Wright még Londonban kísérletet tett arra, hogy producerként is részt vegyen a lemez kidolgozásában, ám az ottani stúdiómunkálatok alatt egyetlen használható ötlete sem akadt, sőt: Waters a billentyű-témákkal is elégedetlen volt. Ebben a feszült helyzetben Waters kísérletet tett Wright eltávolítására, ám erre csak egy évvel később, a The Wall-turné befejezését követően került sor.

A Fal a méretét, az ambícióját és a tartósságát tekintve minden idők legnagyobb popshowja. Amikor 1980. február 7-én először Los Angelesben a Memorial Sports Arenában először került színre, a korábban soha nem tapasztalt logisztikai, műszaki és technikai problémák miatt senki nem gondolta volna, hogy többször reprodukálható lesz. A show azonban bámulatosan rövid idő alatt összecsiszolódott, a 12 méter magas, kartonpapír fal időre felépült és a drámai csúcsponton előírásszerűen omlott össze – a közönséget ettől kezdve egy pillanatra sem érdekelte az az ellentmondás, ami A Fal tulajdonképpeni alapüzenete. A Pink Floyd az eredeti felállásban csak néhányszor adta elő, ám miután Roger Waters a kilencvenes évek elején a berlini fal emblematikus környezetében, a Potsdamer Platzon rendezett koncert alkalmából felújította és aktualizálta a darabot, összesen 3 millió néző előtt száznyolcvan alkalommal játszották, többek között a Budapest Sportarénában is.

AP / John Carucci

Az elmúlt két évben Waters frissítette A Fallal kapcsolatos terveit, és úgy látta: a méretét, az ambícióit és a tartósságát tekintve páratlan popshow fejlődésének következő állomása egy stadionturné. ”Egy grandiózus stadionshow 40 éve még nem jöhetett volna létre – írja a honalpján. Nem tudtuk volna megtölteni a helyet érzelmileg, zeneileg és akkor a technika sem volt alkalmas.” A The Wall augusztus 25-én érkezik a korábban Népstadionnak nevezett Puskás Ferenc Stadionba: ennél alkalmasabb helyszín kevés van a világon, és csak remélhető, hogy a gigászi erővel megszólaló produkció végén csak a színpadra felállított harminc méter hosszú fal téglái zuhannak a földre.

A koncertre a rajongói klub tagjai november 15-étől válthatnak jegyet – még nincsenek végleges árak, ám információink szerint a legolcsóbb belépő 9900 forintba, a legdrágább VIP-jegy 50 ezer forintba kerül. Akik nem bírják kivárni a hivatalos magyar értékesítés kezdetét, Roger Waters oldalán, ahol a művész szintén 15-én délután fél 2-kor tájékoztatót tart, megtehetik foglalásukat.