Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
A Goncourt-díjas alkotóval Forgách András író beszélgetett, aki felidézte, hogy Michel Houellebecq költőként indult és éppen szerdán jelent meg Franciaországban a legújabb verseskötete.
Michel Houellebecq elmondta, hogy fiatal korában az informatika területén dolgozott, az ösztönözte a prózaírásra, hogy úgy találta, kevés jó kortárs francia regény születik, és jobbat is lehetne írni náluk. A könyveinek különös címét firtató kérdésre megjegyezte, hogy általában a mű írásakor már eszébe jut a könyv címe, ami segíti az alkotásban is. "Ha nincs meg a cím, az bénítólag hat rám" - fogalmazott Michel Houellebecq, aki szólt arról is, hogy a címek többsége a készülő mű egy-egy találó mondatából származik.
MTI/ Kovács Tamás
A beszélgetésen szóba került, hogy a verseskötetek iránt Franciaországban is csekély az érdeklődés, a közönség szívesebben olvas regényeket. Az író szerint a versek iránti érdektelenség a társadalmi változásokkal magyarázható. Mint fogalmazott, ma az emberek társadalmi helyzetét sokkal kevésbé determinálja a születésük, a szabadság pedig egyéni sorsokat szül. Ezekkel szerinte csak a regény képes szembesíteni. "A költészet nem arra való, hogy egyéni sorsokkal szembenézzünk, a regényben viszont egyedi figurák vannak, akikkel lehet azonosulni vagy akiket gyűlölni lehet" - vélekedett Michel Houellebecq.
A francia író szólt arról is, hogy szerinte a művei megértéséhez a könyveit időrendi sorban érdemes olvasni. Sokszor egy-egy mű tökéletlensége szüli a következő könyvet - jegyezte meg. Példaként első regényét, az Extension du domaine de la lutte-t (A harc területének kiterjesztése) említette, amelynek egyik nem jól megírt figurájából született Bruno, az egyik leghíresebb regényének, az Elemi részecskék című könyvének főhőse. Michel Houellebecq beszélt arról is: minden művének úgy áll neki, hogy ez lesz az utolsó, ezért mindent belead. "Ha elképzelem, hogy ez lesz az utolsó könyvem, az segít abban, hogy a legjobbat alkossam" - magyarázta.
Forgách András úgy vélte, hogy a francia író műveinek fő témája a halál és a szexualitás, amit Houellebecq úgy pontosított, hogy a gyász és a szeretet. Kitért arra is, hogy műveibe sokszor magát is beleírja, ám ezekben nem a múltját, hanem lehetséges jövőjét próbálja megformálni. Hozzátette: nem tartja magát történetmesélőnek, a szereplők sokkal jobban érdeklik, mint maga a történet.
Forgách András kérdezett arról is, hogy van-e a műveknek magyar vonatkozása, erre Michel Houellebecq azt felelte, hogy A térkép és a táj című regényébe beleírta Liszt Ferenc utolsó műveit, mert így akart tisztelegni a zeneszerző előtt. Beszélt a műveiből készült filmekről is, mint megjegyezte, az Egy sziget lehetőségét maga rendezte. Nagyon élvezte a munkát, noha az elkészült alkotást nem tartja jónak, "teljes kudarcként" jellemezte. Kiemelte: a közeljövőben nem akar visszatérni a filmezéshez. Az író arról is szólt, hogy nem akar drámát sem írni, mert nem érzi párbeszédeit erősnek. Houellebecq szerint a francia irodalom a 19. században élte virágkorát, a 20. századról úgy vélekedett, hogy akkor az irodalom hanyatlott. "Lassan el fogjuk felejteni a 20. századot" - vélekedett.
A francia író a pódiumbeszélgetésen szólt arról is, hogy sok kortárs francia művet olvas, majd egy korábbi nyilatkozatára reagálva megjegyezte, hogy Sztálin műveit is szívesen lapozgatta, nagyon "színesnek, vásárian tarkának, pihentetőnek" találta a gondolatait. Houellebecq élesen kirohant az anarchisták, az orosz nihilisták ellen, de nem hagyta szó nélkül a környezetvédőket sem. Szerinte a környezetvédőket "el kell felejteni". "A szélsőbaloldal együttműködése az antiszemitákkal" - vélekedett a környezetvédelemről, majd hozzátette: felháborítja a gondolat, hogy a természet tökéletes, hiszen az egyáltalán nem törődik az emberrel. "Ez a természetimádat nagyon sántít" - jegyezte meg.
