A magyar közönségnek igénye van a magaskultúrára, ha meg tudja azt fizetni – állapították meg a Hitel folyóirat által Színigazgatók tapsban és viharban címmel megrendezett csütörtöki budapesti beszélgetés résztvevői.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház július 1-jén hivatalba lépő igazgatója felidézte, húsz évvel ezelőtt a beregszászi színházhoz még nem azzal a tudattal érkezett, hogy a közösséget szolgálja, ennek jelentőségére csak később ébredt rá, most azonban világosan tudja, miért jött a Nemzeti Színházba.

"Remek csapat, remek színészek vesznek körül, nagyon bízom abban, hogy a budapesti közönség vagy annak egy része otthonra talál nálunk" – jegyezte meg, megemlítve azt is, hogy a teátrum következő évadának nyitóelőadására minden jegy elfogyott.

A Nemzeti Színház új vezetőjéről döntőbizottságban Ókovács Szilveszter is helyet foglalt, a Magyar Állami Operaház főigazgatója azonban úgy vélte, nem jó a jelenlegi pályázati rendszer. A milánói Scala 2015-ben hivatalba lépő intendánsát például az intézmény saját fenntartó testülete választotta meg, de az opera világában máshol sincs pályázat, ahogy annak idején Gustav Mahler sem így került az Operaház élére – emlékeztetett.

Mint hozzátette, lehetetlen olyan összetételű bírálóbizottságot felállítani, amellyel mindenki elégedett lenne. Az azonban önmagában nem baj, ha lehet sejteni, hová szavaz egy intézményvezető, a lényeg az, hogy művészi kvalitásaiban feddhetetlen legyen – hangsúlyozta.

Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója felidézte, már az ő megválasztásakor is heves viták zajlottak. "Ez egy liberális színház volt, nem mintha ma nem lenne liberális, csak más értelemben" – fogalmazott, hozzátéve, egyesek végvárként védték tőle az intézményt. Értékelése szerint hat év alatt sikerült a teátrumot komoly művészi erővel rendelkező népszínházzá átalakítani, látogatószámát évi 100 ezer fölé emelni, és saját forrásból egy új játszóhelyet felépíteni.

Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, a Nemzeti Színház átadás-átvétele lebonyolításának felügyeletére kinevezett miniszteri biztos méltatta azt a gyakorlatot, hogy fél évvel a régi igazgató mandátumának lejárta előtt már kinevezték az új direktort a Nemzeti élére. A leendő igazgatónak azonban ekkor még semmiféle jogköre nincs, hogy az új évadot előkészítse, ezért volt szükség egy miniszteri biztos munkájára – tette hozzá.

Vidnyánszky Attila elmondása szerint az elmúlt egy-két évtized a "deheroizálás korszaka" volt az európai színházban, amely az állati mivoltával kívánta szembesíteni az embert. Létjogosultsága ennek az iránynak is lehet, de nem a Nemzeti Színházba való – hangsúlyozta.

Ókovács Szilveszter az Operaházban a héten folytatott sztrájkról szólva megjegyezte, egyetért annak céljával, de fedezet hiányában még nem írhatja alá a juttatásokat szabályozó szerződést. Az Opera új bérrendszere szerint a művészek csak a teljesített fellépéseik után kapnak "spílpénzt", ennek összege azonban magasabb, és jó előre lekötik őket. "Ötvenegy produkciót játszunk csak jövőre, ezt már nem is lehetne egy szűk társulattal megoldani" – mutatott rá, hozzátéve: Gördülő Opera néven vidéki színházakba is eljuttatják a műfajt.

Arra a felvetésre reagálva, hogy rengeteg a játszóhely Magyarországon, Fekete Péter azt mondta, ennél csak a sok alkotóműhely csodálatosabb dolog: "ha ezeket meg tudjuk tartani, lesz közönség is". Ha sikerül megtartani a társulati létformát, akkor sikerül megtartani a közönséget is – szögezte le a békéscsabai színház vezetője, akivel Balázs Péter és Vidnyánszky Attila is egyetértett.

Ókovács Szilveszter emlékeztetett: Budapesten 8000-nél több az ülőhelyek száma az Operaház, az Erkel Színház, a Zeneakadémia, a Művészetek Palotája, a Vigadó és a Budapest Music Center termeiben.

"Ebből az Operaháznak és az Erkelnek esténként 3200 jegyet kell eladnia, de nem vagyunk megijedve" – jegyezte meg, hozzáfűzve: nem az emberek igényszintje, hanem az életszínvonaluk épült le. Ezt bizonyítja, hogy amikor az Erkel Színházba most "egy mozijegy áráért" bejuthatott a közönség, telt ház közeli nézettséget sikerült produkálni.

"Fontos lenne, hogy az állam ne kényszerítse a jegyárak emelgetésére az intézményeket (...), mert az emberek igénylik a magaskultúrát, csak pénzük nincs rá" – fogalmazott Ókovács Szilveszter, akivel beszélgetőtársai is egyetértettek.