hvg.hu: Nem túlzás kijelenteni, hogy az Európa Kiadó az utóbbi években periodikusan jelentkező zenekarként működött, mely alapvetően a múltból merítve talált magának utat a jelenben. Akartak többet, de nem lehetett, vagy nem akartak, pedig lehetett volna?

Menyhárt Jenő: Egyszerűen nem úgy szerveztük az életünket, hogy mi majd egy profi rock’n’roll zenekar leszünk, arra pedig főleg nem készültünk, hogy Magyarországon fogunk rock’n’rollt játszani. Nem volt és most sincs részünkről igény arra, hogy több koncertet adjunk. Pedig, ha ezt szeretnénk, szerencsére nem lenne akadálya, tudnám úgy irányítani az eseményeket, hogy gyakrabban lássanak színpadon.

Viszont én nem akarok az a srác lenni, akinek állandóan a nyakában van egy gitár és úgy reagál mindenre a világban, hogy ír róla egy dalt. Más dolgokkal is szeretnék foglalkozni az életben, arról nem is beszélve, hogy nekem sokat segít az, hogy ha időnként elsétálhatok ettől az egésztől. Időben és térben is létrejöhet egyfajta távolság, könnyebben látok rá, látom át az eddigieket, fel tudok töltődni. Ez fontos.

Ennek megfelelően az Európa Kiadó mindig is szünetekkel működött, az intenzitás viszont sohasem változott: amikor csináljuk, akkor nagyon.

Stiller Ákos

hvg.hu: Az Európa Kiadó, ha történelmet nem is írt, de meghatározó és kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar zenei életben. Ilyen háttérrel hogyan lehet újat nyújtani? Lehet egyáltalán? Kell egyáltalán?

M. J.: Én nem viszonyítom a dolgokat egymáshoz. Az új anyag sem úgy született bennem, hogy a régi számoknak akartam volna megfelelni. Ezek a dalok ugyanúgy íródtak, mint a régiek, egy különbséggel: ezek ma készültek, a mai Európa Kiadóhoz tartoznak.

Persze van egy nyomvonal, melyet akaratlanul is követünk, ez teszi a zenekart azzá, ami. Ha nagyon másfele kanyarodnánk, azt amúgy sem az Európa Kiadóban kellene megvalósítanunk. Itt megvan, milyen történetben kell újabb fejezetet kreálni.

hvg.hu: A zenekar mindig is híres volt a nemegyszer rendszerkritikus szövegeiről. Ma mennyire aktuálisak a régi dalok, illetve mennyiben kívánnak azok lenni az új szerzemények?

M. J.: Minket mindig elláttak afféle állandó jelzőkkel, mint például “a nyolcvanas évek legendás underground zenekara”, ami szerintem egy felületes kategória.

Ha az Európa Kiadónak az lett volna a lényege, hogy a nyolcvanas évek rendszerét bírálja, akkor a számaink azzal a korszakkal együtt csengtek volna le. Ezeket a számokat az emberek még ma is hallgatják.

hvg.hu: Majdnem tabu, majdnem tiltólistás. Valahogy mindig a határon. Akart valaha is az Európa Kiadó világmegváltó botrányzenekar lenni?

M. J.: Mi csak egy zenekar akartunk lenni. A működésünk teljesen autonóm volt, ez volt az oka annak, hogy a nyolcvanas években a hatóságok kissé beszűkítették a játékterünket. Akkoriban nem szerették, ha az ember a rendszeren belül így akart elérni valamit. A dalaink olyan szellemiséget árasztottak, mely nem volt összeegyeztethető az akkori normákkal. Mi nem törekedtünk arra, hogy lemezünk legyen, hogy a televízióban szerepeljünk, hogy az újságok írjanak rólunk. Tudtuk, hogy ezek bármelyike nem kívánt kompromisszumokat jelentene a zenekarnak.

Nem nagyon lehetett rajtunk fogást találni, emiatt pedig csak radikális lépésekkel lehetett volna elhallgattatni minket. Ezt akkoriban már nem szívesen kockáztatták meg a hatóságok. Hagytak hát nekünk egy kis kört, mi pedig elfogadtuk, hogy azon belül tevékenykedhetünk.

1982 környékén aztán végre sikerült készítenünk néhány stúdiófelvételt, ez az anyag pedig másolt kazettákon elég szépen terjedt. Ezzel már senki sem tudott mit kezdeni. Egyre többen jöttek a koncertjeinkre, ennek köszönhetően pedig egy idő után már nem lehetett marginalizálni minket.

Stiller Ákos

hvg.hu: Egy ilyen zenekarnak nagyon hűséges rajongóbázisa van. Mit gondol, hova jutott a nyolcvanas évek óta az Európa Kiadón felnőtt tömeg?

M. J.: Soha nem tudtam a közönségünkre tömegként tekinteni. Én úgy gondolom, hogy egy koncertre egyének járnak, bár biztos vannak szociológusok, akik valamilyen kritériumok alapján fel tudják címkézni, csoportosítani tudják ezeket az embereket. Szerintem van, aki mind a mai napig jön az Európa Kiadóra, van, akinek egy hátrahagyott érzést jelentünk és van, aki már talán el is felejtette, hogy ott volt a koncerteken. Nem tudom.

hvg.hu: Új formáció, új lemez. Egy új nyomvonal kezdete vagy a múlt megkoronázása?

M. J.: Én nem egy kiszámított tervet valósítok meg. Csak írtam néhány számot, amiket a zenekarral megcsináltunk. Ez volt és ez marad a képlet: innentől kezdve az élet folyik tovább, az ember csak döntést hozhat, a helyzet adott, de már nem mi szabjuk meg, hova lyukadunk ki. Nincs semmiféle hosszú távú tervem ezzel a lemezzel, mint ahogy az Európa Kiadóval se volt sohasem.

hvg.hu: Pénteken egy régi Európa Kiadót lehet majd hallani új lendülettel vagy egy újat a régi lendületével?

M. J.: Az Európa Kiadót régen lehetett hallani. Nem csak az összeállításra gondolok, a legtöbb talán azon múlik, épp mi van a fejünkben, milyen energiáink vannak, hova kerül a hangsúly a cselekedeteinkben. Ez a mindenkori helyzetünktől, gondolkodásunktól függ. Ma nyilván nem pont úgy játsszuk a számainkat, mint a nyolcvanas években.

Én nem vetem össze a dolgokat. Ahogy annak idején nem vetettem össze a Hello Baby-t a Romolj meggel, úgy most sem tenném ezt a régi és új formációval. Az Európa Kiadónak ilyen távlatból több korszaka is volt, de egyiket sem érdemes túlmagyarázni. A mai számainkat a mai zenekarral adjuk elő. Ez most megint egy helyzet.

Úgy érzem, hogy a mostani zenei, szellemi törekvéseimet a leggördülékenyebben ezzel a zenekarral tudom megvalósítani. A jelenkori formáció egy teljesen új állapotot, kihívást jelent. És mivel nem volt evidens számomra, hogy jön még ilyesmi, nagyon örülök.

Stiller Ákos

hvg.hu: Az emberek évtizedek óta akaratlanul is önnel azonosítják az Európa Kiadót és nem túlzás azt említeni, hogy van az az underground kör, ahol maga valóságos ikonnak számít. Mennyire van kibékülve ezzel a külső önképpel?

M. J.: Én igazából nem élek benne ebben az egészben. Nem vagyunk mainstream zenekar, hogy állandóan jelen legyünk a médiában, így nekem sem kell ezzel az imázzsal érdemben foglalkoznom, nemhogy dolgoznom rajta. Én csak zenélek, időnként számokat írok és ezeket elő szoktam adni.

Szeretnék egy koherens életművet létrehozni. Szeretném, ha a történetem kerek egész lenne és nem egy kiragadott pillanatra vagy mutatványra hegyeződne ki.

hvg.hu: Milyen érzés manapság Menyhárt Jenőnek lenni?

M. J.: Mikor milyen. Pillanatnyilag például elégedetten fáradt. Nem estem bele abba a hibába, hogy aránytalan erőfeszítéseket tegyek: azt hiszem, az új lemeznek elég jól sikerült áthoznia, amit rajta keresztül szerettünk volna közvetíteni. Nagyon kemény munka volt, de szerintem megérte: ez oké.

Az Európa Kiadó ma este 20:00-tól mutatja be új lemezének anyagát a budapesti Millenárison.