Ma új időszámítás kezdődik a magyarországi dohányosok életében – nemzeti trafikboltokban juthatnak mindennapi mérgeikhez. A trafik, a dohányzás a filmeseket sem hagyta hidegen. Ezúttal nem a boltjogok visszásságainak eredünk nyomába, hanem mozgóképes füstökbe burkolódzunk.
Szívd, ne fújd! – utasította ifjú delikvensét Federico Fellini Amarcord című örökbecsűjének tüdőben fejlett trafikosnője. Technikai tanácsadása nem cigarettáira, hanem óriásmelleire vonatkozott. A negyvenéves klasszikusban a G-kosaras hírlap- és dohányárudai hölgy a főszereplő fiú szexuális kibontakozását segíti elő. Hogy miként indította a jövedelmező kioszkot, arról nem szól a fáma.
Teljesen mellékes szál az amerikai Wayne Wang–Paul Auster alkotópáros Füst című drámájában is, hogy a Harvey Keitel alakította főszereplő hogyan jutott a Brooklyn Cigar Co. nevű árudájához. Van, és kész. A középpontban a New York-i dohányboltos – trafikos – és egy regényíró barátsága szerepel, miközben jönnek-mennek a vevők az üzletben. A film folytatásában az Egy füst alatt – Beindulvában a hangulat már jóval könnyedebb, a vevők – az első felvonás visszatérő színészei mellett a szerzők közismert sztárcimborái – többek közt Lou Reed, Michael J. Fox, Jim Jarmusch, Madonna – adják egymásnak a kilincset, pöfékelnek és leginkább fecsegnek.
E két, 1995-ben forgatott film – ha úgy tetszik: „üdítő” – kivétel az amerikai filmiparban. A mérvadó hollywoodi irányelvek szerint ekkor már nem való mozgóképben rágyújtani. Pedig amióta a mozi az eszét tudja, a hősei (westernekben, romantikus szerelmi drámákban vagy vígjátékokban, s különösképp film noirokban) előszeretettel bagóznak. Hiszen hajdanán mindenki fújta a füstöt, másrészt mert a dohányzás férfias, a keménységet színesítendő megjelenítési funkcióval bírt. Nehéz elképzelnünk Humphrey Bogartot cigaretta nélkül a Casablancában (Bogart egyébként tüdőrákban hunyt el), vagy Jávor Pált, amint önpusztító liezonba bonyolódik a végzetasszony Karády Katalinnal a Halálos tavaszban. S ha már Karády: ki ne emlékezne a Hamvadó cigarettavég című kaparós-torkú sanzonra?
A cigit az amerikai és az európai filmek elmaradhatatlan kellékeként alkalmazták, nemcsak a vadnyugati hősök rágták és szívták a bagót, a francia újhullámosok hősei szintén gyakorta bontottak paklit (elég csak Jean-Paul Belmondóra gondolni a Kifulladásig című örökzöldben), de hasonló sűrűn találkozhatunk a zsarufilmekben a – később olyannyira kárhoztatott – celofántépő és rudacska-rántó mozdulattal. Egyes zsarufiguráknak pedig egyenesen védjegyükké vált a szivar (Colombo), vagy a pipa (Sherlock Holmes).
A tengerentúlon az egészségeszmény térnyerése és a dohányzás elleni küzdelmek eredményeképpen fokozottan fontossá vált, hogy a filmhősök ne szolgáljanak egészségkárosító mintákkal. Pláne, hogy az amerikai moziközönség gerincét az 1990-es évektől a tinédzser korosztály adta, igaz, ez ma már koránt sincs így. A gyöngyvászonról mindenesetre eltűnt a cigaretta.
Csak akkor jelent meg, ha az adott filmben ábrázolt korszakhoz elengedhetetlenül hozzátartozott. Mint például George Clooney 2005-ös első nagyjátékfilm-rendezésében, a többszörösen Oscar-jelölt Jó estét, jó szerencsét! című 50-es években játszódó opusban, amiben egy hírtelevízióban egy politikai botrány leleplezése vagy eltagadása körül forog a cselekmény, és mindenki füstölög (vagy így, vagy úgy). Vagy mondhatnánk a Constantine – A démonvadász című misztikus akcióthrillert, amiben a sötét oldal teremtményeit irtó magándetektív (Keanu Reeves) tüdőrákban haldoklik (ami később cselekményépítő szereppel bír).
A kétezres évektől fogva Amerikában igazából már csak az úgynevezett „művész-” vagy alkotói filmekben tolerálják a dohányzást. Például Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című, dialógus-jelenetekből álló „kvázi szkeccsfilmjében”, ahol dohányozva-kávézgatva beszélgetnek a szereplők (újra csak sztárbarátok megformálásban: Roberto Benigni, Iggy Pop, Tom Waits, Bill Murray és mások) egy-egy fura és humoros szituációban. Illetve említhetjük John Turturro Románc és cigaretta című zenés darabját, amelyben a közelmúltban tragikus hirtelenséggel elveszített James Gandolfini mutatja meg a Maffiózók-sorozattól igen eltérő arcát. Az ógörög tragédiákon alapuló musical egy láncdohányos New York-i felhőkarcolóépítő-munkásról és családjáról szól.
A cigarettának az euroatlanti övezetben történő kispadra-küldését – a dohányzás (törvényi) „üldözését” – jól érzékelteti Bruce Willis két figurája cigarettához fűződő viszonyának megváltozása. Míg Tony Scott 1991-es akcióklasszikusában, Az utolsó cserkészben az általa alakított elnöktestőrből alkoholista magánnyomozóvá lezüllött figura cigarettával tompítja (vagy erősíti) másnaposságát, s ha ebben megzavarják, egyetlen orrba csapással öl, addig Luc Besson 1997-es sci-fijében, az Ötödik elemben csupán napi öt szálat engedélyez számára a hatóság. Ráadásul itt a filter tripla akkora, mint a dohánnyal töltött lényeg, s a világot pont az menti meg, hogy nem gyújt rá, ugyanis a film elején kényszerűen elszalasztott cigarettájához járó utolsó szál gyufa kell a gonoszt megsemmisítő „fegyver” beindításához.
1930-1980 között természetesen a magyar filmesek is cigiztették a hőseiket, mert – hangsúlyozzuk – mindenki dohányzott. A Karády–Jávor-korszak után elég egy pillantást vetnünk bármelyik alkotásra, különösen azokra, amikben üzemi vagy pártértekezlet szerepelt. A felsorolhatatlanul sok magyar „dohányos film” közül sajátos témája miatt meg kell említenünk Dömölky Jánosnak – Csurka István forgatókönyvéből készített – Amerikai cigaretta című keserédes vígjátékát 1977-ből. Ebben Ebesnek (Tordy Géza), a híres művésznek a népies-modern elemeket ötvöző műveit nívódíjjal jutalmazzák. Az élettől elkényeztetett ember vérig sértődik, amikor családjától, régi barátaitól, a nép egyszerű fiaitól nem kapja meg az elismerést. Lázadásában visszakéri műveit a Korszerűség kiadótól, és rózsadombi luxusvillájából alászáll az életbe, egy kilencedik kerületi talponállóba. Két utcaseprőnek önti ki a szívét, akik az amerikai cigaretta és az alkohol hatására megértően hallgatják. Visszatérése a társadalomba addig tart, míg tetveket nem fedez fel magán.
A július elsején nyíló hazai trafikokban tetvekkel nemigen találkoznak majd a dohányosok, előzékeny kiszolgálókkal – szerencsés esetben: G-kosaras trafikos-asszonyságokkal – vélhetően annál inkább. Az élősködők nem az üzletekben keresendők.
Két héten belüli döntést ígért, de két nap után lecsapott három iráni nukleáris létesítményre Donald Trump azzal a bombával, amellyel csak az USA rendelkezik. Azt találgatják, első és második elnöksége eddigi legnagyobb kockázatvállalását előre kiszámított módon, furfangosan tette, vagy kiszámíthatatlan szeszélyből.
Lehetséges forgatókönyvek.
Értetlenül állnak „a várható intézkedések súlya előtt”.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
