Émelygés gyötörhette, hányhatott és légzési nehézségei lehettek röviddel halála előtt III. Richárdnak, akinek fonálféreg-fertőzése volt – állítják cambridge-i kutatók.

A Múlt-kor történelmi hírportál beszámolója szerint a cambridge-i kutatók földmintát vettek az 1485-ös bosworthi csatában elhunyt uralkodó földi maradványai mellől: így a koponyáról, a medencéről, valamint a sír több részéről. A mikroszkóp alá helyezett földmintákban fonalféreg-petéket azonosítottak a medencének azon részén, ahol a királynak életében a belei voltak – számolt be a brit Daily Telegraph.

A föld a néhai király koponyája körül egyáltalán nem tartalmazott petéket, és a sír közelében is csak elvétve. A medencecsont körül talált peték megléte arra utal, hogy Richárdot még életében megfertőzték a ma is minden negyedik-ötödik – összesen 1,5 milliárd – embert kínzó paraziták. A fertőzés ma nagyon ritkának számít Nagy-Britanniában, de Richárd halála idején, a 15. században még elterjedt volt. A szakemberek egyúttal kizárták annak a lehetőségét, hogy a peték egy későbbi korban, emberi fekáliával kerültek volna a földbe.

A legtöbb embernél nincs észrevehető jele a fertőzésnek, amely néhány esetben légzési nehézséggel, émelygéssel és hányással járhat. A Cambridge-i Egyetem kutatói által a The Lancet című orvosi folyóiratban publikált tanulmány szerint egyéb bélférget nem sikerült kimutatni, ami azt jelenti, hogy a király ételeit alaposan átfőzték, meggátolva ezzel a paraziták elterjedését, de életmódja még így sem tudta megvédeni attól, hogy élősködők fertőzzék meg.

A tudósok nem tartják kizártnak, hogy a király férgei az uralkodó halálakor rémületes látványt nyújtottak: orrlyukain és szemüregein át előmásztak. III. Richard harcmezőn halt meg – 1485-ben, a rózsák háborúját lezáró bosworth-i csatában. Súlyos trauma esetén felnőtteknél előfordul, hogy a bélférgek "gazdájuk" orrán és szemén át menekülve távoznak annak halálakor.