A CineFest vetítésre kerülő összes nagyjátékfilmje magyarországi ősbemutatónak számít. Egyebek mellett ezért is mondható egyedülállónak a miskolci filmmustra. Másrészt a versenyprogramban kizárólag tavaly és idén készült alkotások szerepelnek, a kontinensünkre és az Újvilágra koncentráló „filmleletek”, műfajtól függetlenül arról szolgáltatnak friss képet, hogyan látják a világot a filmesek. Ráadásul meghatározóan a fiatalabbak, a harminc-körüli nemzedék. Harmadrészt pedig azért, mert mindez a nézőnek egy fillérjébe sem kerül.

Az ifjú filmesek közé tartozik a CineFest nyitófilmjét szállító amerikai Joseph Gordon-Levitt. A fiatalember gazdag színészi pályafutását eddig is érdeklődve kísértük figyelemmel (Űrbalekok tévésorozat, 10 dolog, amit utálok benned, Titokzatos bőr, A Kulcsfigura, Hajsza, 500 nap nyár, Eredet, Fifti-fifti, Looper – A jövő gyilkosa, Lincoln, A sötét lovag – Felemelkedés), pedig mindössze 32 éves. Idén érzete magában a kellő erőt és rutint, hogy a kamera másik oldalára álljon, megírta, megrendezte és eljátszotta a főszerepét a Don Jon című filmjének.

donjon

Amikor a szeptember 12-i miskolci Művészetek Háza-béli premiert követően megjelent a vásznon, és mosolyogva, szimpatikus szerénységgel közölte filmüzenetében, számára a megtiszteltetés, hogy első rendezése, a Don Jon a CineFest nyitó filmje lehet, a miskolci közönséget kenyérre kente, spontán tapsot kapott. Hozzátehetjük: nem egészen érdemtelenül, hiszen a Don Jon jó film, még ha esetlegesen küzd is a debütálás gyerekbetegségeivel (leginkább az arányokat illetően).

Gordon-Levitt életképes dialógusokat-szituációkat tud írni és azokat megrendezni, képes oldottsággal, befogadhatóan ábrázolni olyan intimitásokat, mint az internetespornó-függés. A film főhőse ugyanis egy olyan fiatalember (Don Jon: Gordon-Levitt), aki az önmaga által precízen szabályozott életével – vasárnapi gyónásokon „tisztul meg” önfertőző és egyéb bűneitől, gyúrni jár (ahol imákat mormolva emelgeti a súlyokat) –, ha nem is mondja ki, de elégedetlen. Hiába sikeres szinte minden hétvégén a csajoknál, többre értékeli a pornót és a maszturbációt, mert számára ez az ideális miliő, ahol vágyai kielégülésre találnak, és kiszakadhat a világból. Amikor találkozik a dögös Barbarával (Scarlett Johansson), úgy tűnik, a helyzet megváltozik, hiszen megtalálta a tökéletes nőt. De, ahogy az lenni szokott, az igazság – és a boldogság – másutt keresendő, jelen esetben a kissé már elvirágzott és hasonlóképp pszichés problémákkal küzdő Esthernél (Julianne Moore).

A CineFest központi helyszíne a díszvetítésre megtelt, az utána kiözönlő tömeg ellepte a Művészetek Háza „Jameson-osra” fazonírozott környékét, s mint ahogy már a korábbi években, idén is fontos díszletelem a céges logóval díszített óriás rendezői szék, aminek környékén sürögnek-forognak a filmesesek, a közéleti emberek és a szimpla szájtátiak (no, meg a sajtó munkatársai).

A nyitó mozi előtt jó óra hosszan mondta el köszöntőjét Bíró Tibor fesztiváligazgató, Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója, Halász János kulturális államtitkár, Csöbör Katalin országgyűlési képviselő és Kiss Gábor, Miskolc város alpolgármestere. Ezen, mondhatni, túl kellett esni, ez egy ilyen műfaj, ahol többnyire ugyanazt közli mindenki, miszerint a) örül és boldog, b) Miskolc felkerült a világ filmes térképére, c) ki mennyivel, milyen módon támogatja a rendezvény létrejöttét, és d) élményteli napokat kíván, s a filmek megtekintése után tessék megismerkedni a várossal is.

Mondjuk, értjük, ez mindig így zajlott, csupán azt jegyezzük meg, a céges szponzorok közül senki sem emelkedett szólásra. Igaz, Martin Scorsese kisüdvözletét követően (amiben nem tudta kimondani Miskolc nevét) láthattuk kis-reklámfilmjeiket, ám még a főfinanszírozó whiskygyár sem újságolta, mennyit költött a miskolci filmfiesztára – zárójelben tesszük hozzá, a világ más pontján is pénzüket és nevüket adják filmfesztiválokhoz, például Dublinban, Bangkokban –, talán, mert nem fontos.

Sajátos bájt adott az államtitkári megnyitónak, hogy a példaként felsorolt három moziból kettő – úgymond – nem „komilfó”, hiszen a pornófüggésről (Don Jon) és a leszbikus szerelemről szól (Adèle élete – 1-2. fejezet), csak Robert Redford Minden odavan című filmje tekinthető „hagyományos” moziknak. Ám ő is kísérletező kedvében forgatott: kipróbálta az egyszemélyes thriller lehetőségét. De hát, ami jó, az jó, nem véletlenül adott Cannes-ban a Steven Spielberg vezette zsűri az Adèle-nak (rendezője a tunéziai-francia Abdellatif Kechiche) nagydíjat.

ironsky

A hivatalos üdvözlőket követően a kezdetkor a színpadra szólítva egyesével bemutatták a zsűrik tagjait is, ami számukra kissé macerásnak bizonyult, hiszen át kellett verekedniük magukat a széksorokon, de ez is a nyitórendezvény kötelező kelléke. A nyolctagú nemzetközi zsűri fele hölgy, illetőleg a komolyabb fesztivállá történő válást jelzi az is, hogy van nemzetközi ökumenikus, valamint FIPRESCI (filmkritikusi) zsűri, amik az izmosabb fesztiválokon szoktak tevékenykedni.

Az ördög a nem fontos, vagyis a mellékes (mellékhelyiséges) részletekben lakozik, bizonyosodhattunk meg. Ez esetben még a bemutató előtt sajnálattal és finoman gyöngyöző homlokkal konstatáltuk, hogy a fesztiválotthon mellékhelyiségei közül az egyik oldaliaknál működésképtelenség lépett fel (ugyan ez egy soknapos fesztivál esetében apró hiba, ám azért nem elhanyagolható, mert több százfős csődület kiszolgálásáról kell gondoskodni), másrészt itt is kiderült, mindig a Beengedő Néni az úr. Akit aztán a regisztrációs kolléga tett helyre – ezúton is hálásan köszönjük –, s bejutást nyertünk. Valószínűleg kommunikációs félreértés történt, ki, milyen belépővel mire jogosult.

Az biztos, és hogy visszatérjünk a nap végéhez, Gordon-Levitt nyitó-debütáló filmje megnyerte tetszésünket, és a Művészetek Háza nagyterme is biztosan alkalmas lesz a tetszetős filmprogram vetítésére. Ezt mutatta tegnap későeste A múlt című dráma versenyen kívüli bemutatása, amit öreg éjszakába nyúlása ellenére viszonylag sokan tekintettek meg. A filmet az Oscar- és Arany Medve-díjas iráni rendező, Asghar Farhadi (Nader és Simin – Egy elválás története) készítette.

A CineFest jó nyitása után jó folytatás ígérkezik, filmekben, programokban egyaránt. S különösképpen, hogy holnap a Holdról előbújó náci emigránsokról szóló sci-fi–komédia, az Iron Sky rendezőjével és női főszereplőjével, Timo Vuorensolával, illetve Julia Dietzével találkozunk.

Leszögezhetjük: érdemes felkerekedni a CineFestre, hazai filmbarátoknak pedig kötelező, a vetítőterem nagy, a székek ülhetőek (és a filmeket más termekben meg is ismétlik), és nem győzzük hangsúlyozni: a filmfesztiválok között ritkaságszámba megy, hogy minden vetítés ingyenes.