Kísérleti ötletnek indult, morális forradalom lett belőle – Candy Chang bakancslistás krétatáblái világszerte emberek millióit késztetik arra, hogy elgondolkozzanak azon, mihez kezdjenek az életükkel.
Candy Chang amerikai művész 2011-ben egy New Orleans-i romház falát vonta be krétatáblákkal, melyeken csupán egyetlen egy félmondat volt látható: "Before I die I want to... (Mielőtt meghalok, szeretnék...)". Chang a befejezést egy adag színes krétával rásegítve az utca emberére bízta, meglepetésére pedig alig egy nap leforgása alatt megtelt a hatalmas felület.
A bakancslistás táblák azóta világszerte több, mint harminc országban tűntek fel, például az idei Sziget Fesztiválon is külön látványosságnak számított az esetenként humoros, máskor egyenest szívszorító önjáró műalkotás. A táblákon az emberek legkülönfélébb üzeneteket hagyják lényegében saját maguknak és habár rengeteg a "szeretnék szabad/boldog/szerelmes lenni"-típusú közhely akadnak olyan szürreális képek is, mint a "megnyalni egy tengerimalacot" vagy az "írni egy dalt Bill Clintonnal".
A magyar mesterségesintelligencia-szuverenitás irreális, a kis országok szűk szakterületi MI-fejlesztésekben lehetnek sikeresek. A kormány most már mintha tényleg komolyan venné az MI-t, de a politikai klíma (bevándorlásellenesség, keresztény fundamentalizmus, elszigetelődés az EU-tól) aligha kedvez egy alapjaiban nemzetközi iparág fejlesztésének. Ahogy a kormánystruktúra instabilitása sem.
Váczi Eszter elmondta: énekesi keresetéből nem nyújthatott volna ilyen lehetőséget a gyerekeinek.
