#művészet

„Ha elfárad az egyik nő, belép helyette egy másik” – Simon Zsuzsi kiállítása a női erőről és az egymásrautaltságról

Nők emelnek a magasba egy férfit Simon Zsuzsi új videómunkájában. A mozdulat egyszerre idézi fel az edzőtermek világát és a hétköznapi helyzeteket, amelyekben a nők érzelmi, mentális vagy fizikai terheket visznek egymás mellett. A Kisterem galériában látható Kitart. Felemel. Összetart. személyes történetekből, interjúkból és közös gyakorlatokból épül fel, miközben a testi erő és a női közösségek megtartó tapasztalatát vizsgálja.


A vörös csillag és a Coca-Cola között – beszélgetés a 80 éves Pinczehelyi Sándorral

Pinczehelyi Sándor a magyar neoavantgárd második nemzedékének egyik meghatározó alakja, aki saját alkotói munkássága mellett tanárként, galériavezetőként, kulturális közéleti szereplőként is beírta magát az utóbbi hat évtized képzőművészetének történetébe. A középiskolás kora óta Pécsett élő és dolgozó Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló művésszel, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjával közelgő 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk.


A művészet, amely visszaadja a jövőt – találkozás a Wajukuu kollektívával Nairobi peremén

Egy kasseli kiállítás tapasztalatából indult, és egy nairobi nyomornegyedben teljesedett ki a Wajukuu Art Collective jövőformáló munkája. A helyszíni találkozás során világossá vált, mit jelent valójában a társadalmi elkötelezettség, amikor a művészet kézzelfogható változást hoz egy közösség életében. Pócsik Andrea kultúrakutató személyes élménybeszámolója Afrikából.


Sivatagi Grand Tour: Feliratkozott a művészeti világtérképre a közel-keleti aranyháromszög

Abu-Dzabitól a szaúdi Diríján és AlUlán át Doháig egy következetesen felépített kulturális híd rajzolódott ki a 2025–2026-os téli szezonban. Vásárok, biennálék és múzeumi gigaprojektek követték egymást, miközben a régió a pénz mellé saját narratívát is letett a globális művészeti szcéna asztalára. A történet csúcspontja az Art Basel katari debütálása – amely már nem egyszerű expanzió, hanem pozíciófoglalás.


A tájképek, amelyekhez nem kell táj, csak mesterséges intelligencia – Zagyvai Sári különleges fotókönyve

Hogyan változik meg a fotográfia, ha a fotós már nem a valóságot, hanem az internet kollektív képtárát figyeli? Zagyvai Sári aiOTYPE című fotókönyve mesterséges intelligencia által generált, nem létező tájakat mutat be, miközben az analóg fotográfia eszközeivel formálja őket érzékien tapinthatóvá. A kötet egyszerre reflektál a képalkotás technológiai fordulatára és arra az egyre sürgetőbb kérdésre, hol húzódik a határ valóság, emlékezet és mesterségesen létrehozott látvány között.


„Nem a műveimet veszik meg, hanem az életem egy részét” – beszélgetés a 80 éves Haász István festőművésszel

A konkrét-konstruktív művészet hazai története elképzelhetetlen nélküle, mégis ritkán szólal meg interjúban. Közelgő 80. születésnapja alkalmából Haász István pályájáról, tanításról és tanulásról, a tér megszállottságáról, a „Haász-sárga” születéséről, morális ellenállásról és a művészet mindenkori oppozíciós szerepéről beszél – kompromisszumok nélkül.


A paradicsom díszletei mögött: Zanzibár vizuális valósága két magyar művész szemével

Színes és kreatív kiállítás egy színes és kreatív világról. Mit vesz észre a trópusi kulisszák mögött egy olyan szobrász, akit az outsider művészet érdekel, és egy olyan festőnő, akit a közösségi alkotás vonz? A Gwizdala Dáriusz és Hoffmann Delilla képzőművészek több hónapos zanzibári útja során feltérképezett vizuális világ egy szelete a 1111 Galériában tekinthető meg. 



Amikor csimpánzarcok égnek a retinánkba – a technológia és az élet határán egyensúlyoz a Light Art Museum idei kiállítása

Mi történik, ha az eső is felfelé esik, a baktériumok alkotótársak lesznek és a valóság már nem az, amit primér módon érzékelünk, hanem az, amit a technológia láttat? A Light Art Museum új kiállítása, a More Than Human nem csupán a jövő művészetét mutatja be, hanem egy új világszemléletet, amelyben az ember végre lelép a piedesztálról – és helyet ad más létformáknak is.


A háromlábú macska receptjei megtört szívekre – Buhara és Isztambul a kortárs művészet térképén

A világ művészeti fókusza lassan elmozdul: a Kelet városai már nem perifériák, hanem új kulturális központok. A közép-ázsiai Buhara a hagyományból és kézművességből épít kortárs identitást, míg Isztambul a válságok és háborúk közepette keresi a túlélés esztétikáját. A Selyemút karavánszerájai és az Aranyszarv-öböl ipari terei most ugyanarra a kérdésre felelnek: mit kezdhet a művészet a világ törékenységével – és képes-e még gyógyítani ott, ahol a politika már rég kudarcot vallott?





Trump és a művészetek – úton az „elfajzott művek” felé?

A világ figyelme most főként arra irányul, hogyan kérdőjelezik meg a régi-új amerikai elnök első rendeletei a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok évtizedek alatt kialakult rendszerét. Eközben Trump és az új amerikai adminisztráció sokszor hajmeresztő lépései a kulturális szférát sem hagyják érintetlenül. Igaz, a hatás e területen elsősorban az USA-n belül érvényesül, de azért máris vannak komoly nemzetközi konzekvenciái is.




Hídépítők a vezetésben: Így formálja egymást egy jogvédő és egy művészeti innovátor

Kiss Györgyi Rita szakközgazdász, marketing-, kommunikációs és PR szakember, szervezet- és vezetőfejlesztő, gestalt alapú személyiségfejlesztő, az Artistkids ügyvezetője, alapítója. Hisz benne, hogy a művészeten keresztül nemcsak a világot és a kultúrát ismerhetik meg a gyerekek, de hatékony lehetőség személyiségük kibontakoztatásához, fejlesztéséhez is. Szabó György közgazdász, tanár, a LegitiMo (korábbi DAS) Jogvédelmi Biztosító vezérigazgatója. Hisz a társadalmi felelősségvállalásban, a folyamatos önfejlesztésben, az égig érő álmokban és abban, hogy az igazság nem lehet pénz vagy szerencse kérdése. Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból.


Műkritikus. Egy súlyosan veszélyeztetett állatfaj

A Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) nemrég tette közzé 2024-es globális felmérésének eredményeit, amely a művészeti kritika területén dolgozók helyzetét vizsgálta. A kutatás célja az volt, hogy átfogó képet nyújtson a szakmában dolgozók demográfiai összetételéről, munkakörülményeiről, fizetési struktúráiról, valamint szakmai motivációiról. A világ 59 országából érkezett válaszok betekintést nyújtanak a szakma globális kihívásaiba és lehetőségeibe. Ugyan a válaszadók arányában a magyar részvétel kimutathatatlanul alacsony, de a globális felmérés számai így is sejtetik, hogy jelentős szakadék tátong a nyugat-európai és észak-amerikai válaszadók helyzete, valamint a hazai körülmények között.