A fáradt, szétesett, beszűkült hétköznapokban a kultúra sokszor luxusnak tűnik. Egy friss UCL-kutatás azonban azt sugallja, hogy a rendszeres művészeti és kulturális aktivitás a biológiai öregedés lassabb ütemével függhet össze. Megnézzük, mit jelent ez valójában, kinek szól az üzenet, és mit nem szabad túlállítani belőle.
Nők emelnek a magasba egy férfit Simon Zsuzsi új videómunkájában. A mozdulat egyszerre idézi fel az edzőtermek világát és a hétköznapi helyzeteket, amelyekben a nők érzelmi, mentális vagy fizikai terheket visznek egymás mellett. A Kisterem galériában látható Kitart. Felemel. Összetart. személyes történetekből, interjúkból és közös gyakorlatokból épül fel, miközben a testi erő és a női közösségek megtartó tapasztalatát vizsgálja.
Pinczehelyi Sándor a magyar neoavantgárd második nemzedékének egyik meghatározó alakja, aki saját alkotói munkássága mellett tanárként, galériavezetőként, kulturális közéleti szereplőként is beírta magát az utóbbi hat évtized képzőművészetének történetébe. A középiskolás kora óta Pécsett élő és dolgozó Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló művésszel, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjával közelgő 80. születésnapja alkalmából beszélgettünk.
Egy kasseli kiállítás tapasztalatából indult, és egy nairobi nyomornegyedben teljesedett ki a Wajukuu Art Collective jövőformáló munkája. A helyszíni találkozás során világossá vált, mit jelent valójában a társadalmi elkötelezettség, amikor a művészet kézzelfogható változást hoz egy közösség életében. Pócsik Andrea kultúrakutató személyes élménybeszámolója Afrikából.
Abu-Dzabitól a szaúdi Diríján és AlUlán át Doháig egy következetesen felépített kulturális híd rajzolódott ki a 2025–2026-os téli szezonban. Vásárok, biennálék és múzeumi gigaprojektek követték egymást, miközben a régió a pénz mellé saját narratívát is letett a globális művészeti szcéna asztalára. A történet csúcspontja az Art Basel katari debütálása – amely már nem egyszerű expanzió, hanem pozíciófoglalás.
Hogyan változik meg a fotográfia, ha a fotós már nem a valóságot, hanem az internet kollektív képtárát figyeli? Zagyvai Sári aiOTYPE című fotókönyve mesterséges intelligencia által generált, nem létező tájakat mutat be, miközben az analóg fotográfia eszközeivel formálja őket érzékien tapinthatóvá. A kötet egyszerre reflektál a képalkotás technológiai fordulatára és arra az egyre sürgetőbb kérdésre, hol húzódik a határ valóság, emlékezet és mesterségesen létrehozott látvány között.
A konkrét-konstruktív művészet hazai története elképzelhetetlen nélküle, mégis ritkán szólal meg interjúban. Közelgő 80. születésnapja alkalmából Haász István pályájáról, tanításról és tanulásról, a tér megszállottságáról, a „Haász-sárga” születéséről, morális ellenállásról és a művészet mindenkori oppozíciós szerepéről beszél – kompromisszumok nélkül.
Színes és kreatív kiállítás egy színes és kreatív világról. Mit vesz észre a trópusi kulisszák mögött egy olyan szobrász, akit az outsider művészet érdekel, és egy olyan festőnő, akit a közösségi alkotás vonz? A Gwizdala Dáriusz és Hoffmann Delilla képzőművészek több hónapos zanzibári útja során feltérképezett vizuális világ egy szelete a 1111 Galériában tekinthető meg.
Az egyedülálló projektben hátrányos helyzetű fiatalok, illetve debreceni diákok, köztük hallássérült és beszédzavarral küzdő gyermekek is részt vesznek.
Mi történik, ha az eső is felfelé esik, a baktériumok alkotótársak lesznek és a valóság már nem az, amit primér módon érzékelünk, hanem az, amit a technológia láttat? A Light Art Museum új kiállítása, a More Than Human nem csupán a jövő művészetét mutatja be, hanem egy új világszemléletet, amelyben az ember végre lelép a piedesztálról – és helyet ad más létformáknak is.
A világ művészeti fókusza lassan elmozdul: a Kelet városai már nem perifériák, hanem új kulturális központok. A közép-ázsiai Buhara a hagyományból és kézművességből épít kortárs identitást, míg Isztambul a válságok és háborúk közepette keresi a túlélés esztétikáját. A Selyemút karavánszerájai és az Aranyszarv-öböl ipari terei most ugyanarra a kérdésre felelnek: mit kezdhet a művészet a világ törékenységével – és képes-e még gyógyítani ott, ahol a politika már rég kudarcot vallott?
A képzőművészet világát sem kíméli az age-izmus, az életkoralapú diszkrimináció. A Szépművészeti Múzeum Rövidülő jövő című, új kiállítása a 89 éves Perneczky Géza és más alkotók időskori munkáin keresztül mutat rá az előítéletek igazságtalanságára.
Amerikai kutatók szerint a művészeti foglalkozások valóban segítenek csökkenteni a stresszt, még akkor is, ha valaki egyáltalán nem tud rajzolni, festeni, és általában véve kézügyessége sincs.
A világ figyelme most főként arra irányul, hogyan kérdőjelezik meg a régi-új amerikai elnök első rendeletei a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok évtizedek alatt kialakult rendszerét. Eközben Trump és az új amerikai adminisztráció sokszor hajmeresztő lépései a kulturális szférát sem hagyják érintetlenül. Igaz, a hatás e területen elsősorban az USA-n belül érvényesül, de azért máris vannak komoly nemzetközi konzekvenciái is.
Ma már szerencsére nem számít ritkaságnak, ha ismert kortárs magyar művészek rangos külföldi múzeumok egyéni vagy csoportos kiállításain szerepelnek. Most a legutóbbi tárlatokból mutatunk be néhányat.
A tiniknek elsősorban ámulni- és szelfiznivaló környezet, az idősebbeknek elgondolkodtató tudományos-művészeti tárlat, persze nem tilos a tiniknek sem a gondolkodás és az idősebeknek sem a szelfizés. Jónéhány órát érdemes rászánni a Light Art Museum tárlatára, úgyhogy kiváló téli szüneti program lehet.
Kiss Györgyi Rita szakközgazdász, marketing-, kommunikációs és PR szakember, szervezet- és vezetőfejlesztő, gestalt alapú személyiségfejlesztő, az Artistkids ügyvezetője, alapítója. Hisz benne, hogy a művészeten keresztül nemcsak a világot és a kultúrát ismerhetik meg a gyerekek, de hatékony lehetőség személyiségük kibontakoztatásához, fejlesztéséhez is. Szabó György közgazdász, tanár, a LegitiMo (korábbi DAS) Jogvédelmi Biztosító vezérigazgatója. Hisz a társadalmi felelősségvállalásban, a folyamatos önfejlesztésben, az égig érő álmokban és abban, hogy az igazság nem lehet pénz vagy szerencse kérdése. Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból.
A Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) nemrég tette közzé 2024-es globális felmérésének eredményeit, amely a művészeti kritika területén dolgozók helyzetét vizsgálta. A kutatás célja az volt, hogy átfogó képet nyújtson a szakmában dolgozók demográfiai összetételéről, munkakörülményeiről, fizetési struktúráiról, valamint szakmai motivációiról. A világ 59 országából érkezett válaszok betekintést nyújtanak a szakma globális kihívásaiba és lehetőségeibe. Ugyan a válaszadók arányában a magyar részvétel kimutathatatlanul alacsony, de a globális felmérés számai így is sejtetik, hogy jelentős szakadék tátong a nyugat-európai és észak-amerikai válaszadók helyzete, valamint a hazai körülmények között.
A Sixtus-kápolna freskójának özönvíz jelenetében egy olyan női alakra figyeltek fel a tudósok, amelynek egyik mellét nagyon furcsa formában festette meg Michelangelo. A kutatók szerint betegség ábrázolásáról van szó.