A kommunista diktatúrában az állambiztonsági szervek egyik fontos feladata volt a jobboldal megfigyelése, leleplezése. Merthogy Rákosi és Kádár államában létezett jobboldal, létezett jobboldaliság. E kalap alá tartoztak többek között azok, akiket a rendszer jobboldalinak tartott, akik magukat vallották annak, illetve '45 előtti hagyományokat kívántak követni, netán személyükben ahhoz köthetők voltak. Célkeresztben a kisgazdák, a kereszténydemokraták, a nyilasok, a fajvédők és az egyetemi szervezkedések álltak.

A pártállami diktatúrában jobboldaliságnak a felszínen természetesen nem jutott hely, mint a búvópatak csörgedezett a mélyben elzárva az önkifejezés, szerveződés minden lehetőségétől. Ezért is van, hogy létezéséről a történész leginkább állambiztonsági iratokból alkothat képet, az átlagember pedig a nemrég megjelent, Ungváry Krisztián által szerkesztett Búvópatakok - A jobboldal és az állambiztonság 1945-1989. című kötetből.

1945. vége: Péter Gábor, az Országos Rendőr Főkapitányság Államvédelmi Osztályának (ÁVO) első embere Szálasi Ferenc nyilas "nemzetvezető" kihallgatása

HVG Archív

Szidták a rendszert

A Horthy-korszak fajvédő szervezetei, a Rongyos Gárda és a Turul Szövetség 1945 utáni útját nehéz nyomon követni. Tagságuk egy része nyugatra menekült, az itthon maradók pedig visszahúzódó életet éltek, otthonuk, baráti társaságuk félhomályán kívül nem vallották meg nézeteiket. Volt azonban kivétel, a szélsőségesen zsidó- és németellenes, nacionalista Zsabka Kálmán nevével fémjelezhető mozgalom – olvasható a kötetben, Szécsényi András tollából. Zsabka maga harsányan kifejezte nemtetszését a demokráciával, majd a "zsidóuralomnak" nevezett szovjetizáló rendszerrel szemben.

Gyakori utcai hőzöngései hamar ráirányították a hatóság figyelmét. Társaival rendszeresen tartottak 10-20 fős összejöveteleket zuglói lakásán vagy egy közeli étteremben. Fegyvert gyűjtöttek, céljuk a hatalom megdöntése volt. Ködös elképzeléseik szerint ráveszik az angolszász hatalmakat egy magyarországi intervencióra, adott pillanatban pedig ők maguk is akcióba lépnek. Elfoglalják a kulcsintézményeket, megtisztítják a politikát a hazaárulóktól, elsősorban zsidóktól, kommunistáktól, kisgazdáktól. A gyárakban-üzemekben előre elkészített lista alapján végeztek volna tisztogatásokat.

Amatőrségüket mutatja, hogy találkozóik gyakran féktelen italozásba fulladtak, amely alkalmakkal Zsabka egy titkos mozgalom tagjától nem várt őszinteséggel szidta a rendszert. "...ez nem demokrácia, ez szar. Lóf*sz minden kommunista seggibe" – mondta, miután a Margó csárdában a zenekar nem volt hajlandó elhúzni a nyilas indulót 1947 júliusában. A tagok munkahelyükön suttogó propagandába kezdtek, többek között azt terjesztették, hogy a két munkáspárt fúziójával a zsidók megerősítik pozíciójukat Magyarországon és kétmillió zsidót telepítenek majd be Palesztinából.

1982.05.01. - Aczél György miniszterelnök-helyettes, Lázár György a Minisztertanács elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára május elsején

HVG archív

Komoly tisztogatást terveztek

A szervezkedés nemcsak amatőr volt, de az egyéni ambíciók miatt még három kisebb csoportra is váltak. Önbizalmuk azonban volt, egyre erélyesebb hangú memorandumokat juttattak el az amerikai követségre, amelyekben felfedve céljaikat, fegyvereket és amerikai beavatkozást követeltek. Kapcsolatot kerestek Horthyval és az egykori szélsőjobb nyugatra menekült prominenseivel. Úgy gondolták, nyugati segítséggel órák alatt átvehetik a hatalmat. Ezt követően alapos tisztogatásba kezdtek volna. Először a zsidó vezetők, kommunisták és hazaárulók kivégzését, a baloldali képviselők "likvidálását" tervezték. A gyárakban dolgozó kommunistákat statáriális úton tették volna el láb alól.

A hatóságok hónapokig tartó megfigyelés után 1948. március közepén avatkoztak be: 16 főt letartóztattak, 46 személyt pedig megfigyeltek. Érdekes, hogy Zsabka utóbbiak között volt, azt várták ugyanis, hogy további összeesküvőket fog leleplezni. Végül 27 ember állt bíróság elé, hármat kivégeztek, ketten életfogytig tartó börtönt kaptak.

"Ezek most ki fognak engem csavarni..."

Lénárt András tanulmányából az is kiderül, hogy még 1967-ben is – tízévnyi nyomozás után – kattant bilincs egykori nyilasok csuklóján. Az egész egy levéllel kezdődött, amit Simon Antalné zuglói lakos írt Marosán Györgynek, a "becsületes munkásemberek Gyurkájának". A 68 éves asszony, miután beszámolt saját egészségügyi problémáiról, rátért a lényegre: zavaros, többnyire másodkézből származó információi szerint a Kröszl család nyilas tagjai vígan élik életüket Zuglóban, mindenfajta elszámoltatás nélkül megúszták számos bűntettüket.

hvg.hu

Miután a nő személyes meghallgatásán kiderült, hogy egy bizonyos Kröszl Vilmos a háború alatt állítólag agyonlőtt három embert, az illetőt rendőrségi felügyelet alá helyezték. Bebizonyosodott, hogy ő volt a XIV. kerületi nyilas szervezet vezetője, egykori párttársai vallomása szerint pedig emberek meggyilkolására adott parancsot. A nyomozás mégis évekre megfeneklett. Lassan azért csordogált az információ olyan emberekről, akik saját bevallásuk szerint azért vették fel a nyilaskeresztes egyenruhát, mert így végre ők is "lehettek valakik".

Maximálisan kihasználták és "kiélvezték" azt a pár hónapot, amikor élet és halál urai voltak a környéken: gyilkosság, rablás, zsarolás, nemi erőszak mindennapos volt részükről. A zuglói nyilasok ügyében 1967-ben indult per, amely során 400 gyilkosságot tekintettek bizonyítottnak. Kröszl Vilmos jól látta esélyeit: "Lacikám, ezek most ki fognak engem csavarni, mint a citromot, ezek most azt fogják velem csinálni majd, amit mi a zsidókkal csináltunk". Hárman halálbüntetést, a többiek 15, az 1944-ben 20 évalattiak pedig 8-10 éves börtönbüntetést kaptak.

Eszmetörténet, állambiztonság, jobboldal, háromperakármennyi – épp elég, hogy az átlagember hátrahőköljön és a témát azonnal visszatolja a történészeknek. Esetünkben azonban ez nagy hiba lenne. A Búvópatakok szerzői még véletlenül sem hárítják az olvasóra a tanulmányok mögött álló, levéltárak mélyén statisztikák, jegyzőkönyvek, hiányos dokumentumok tízezreinek átböngészésével töltött kemény munkájukat. A kilenc tanulmány olvasmányos, nagyon is érthető és emészthető.