Nagy Imre újratemetése után „prioráltatta” Orbán Viktort az a III/IV-es Tarján István, aki később a katonai titkosszolgálat főigazgató-helyettese, majd Jászai Gellért 4iG-vezér tanácsadója lett – állítja Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró.
Szerdán rengetegen szembesülhettek hozzátartozójuk vagy egy általuk ismert személy érintettségével, ami többnyire újabb kérdéseket vet fel. A megnyitott ügyaktákat őrző intézmény levéltári főosztályának vezetőjét, Vörös Gézát kérdeztük, hogy mit és hogyan lehet még megtudni a beszervezett emberek múltjáról. És egyáltalán bírja-e a levéltár, ha tömegek vetik magukat a múlt titkaira?
A Fidesz frakcióvezetője úgy látja, a Tisza ezzel csak el akarja terelni a figyelmet az ország valódi problémáiról.
Hosszú évekig szégyellte, hogy az ötvenes évek végén igent mondott a beszervezésre, a Pál fedőnéven jelentő Korniss rettegett attól, hogy hosszú időre börtönbe zárják.
Az ÁVH romjaiból épült fel a Kádár-korszak állambiztonsága, ám a módszerek eltérők voltak: már nem a társadalom totális megfigyelésére törekedtek, és szigorúbb politikai kontroll alatt is működtek, mint a Rákosi-éra mindenható ávósai. Takács Tibor történésszel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatójával beszélgettünk.
Se nem teljes, se nem teljesen nyilvános – ez a mérleg vonható meg a keleti blokk országainak módszereiről, ahogy a rendszerváltás után kezelték a kommunista állambiztonsági szervek dokumentumainak közzétételét. A Tisza-kormány most pótolni akarja az eddigi elmaradást.
Kiterjedt tevékenységet végzett az 1956 után újjászervezett állambiztonsági hálózat. Hiába lenne meg a politikai szándék a Tisza-kormány részéről az ügynökakták megnyitására, a rendszerváltáskori, majd az azt követő tetemes iratmegsemmisítések miatt aligha valósulhat meg a tisztánlátás.
Mint az utóbbi napok megmutatták, valami hibádzik a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Kérdés, hogy ez kisiklás vagy rendszerhiba. Ahogy az is, hogy a kádári időkben kialakult mentalitás, a nemzet helyett a hatalmat kiszolgálni, mennyire hagy nyomot a mai működésükön.
„A magam felfogása szerint a demokratikus ellenzéknek az lehetett volna a feladata, hogy csillapítólag hasson az egymás iránt engesztelhetetlen gyűlölettel viseltető csoportokra” – ez volt a múlt héten, 78 éves korában elhunyt író-történész krédója.
A foglalkozásokat Kereszty Kornél vezette a Dagály utcai ifjúsági házban, ám az állambiztonság úgy döntött, hogy Keresztyt ki kell szorítani a helyről.
A történész szerint az államfő édesapjának semmi félnivalója nem lehetett a pártállami rendszertől, ezt bizonyítja, hogy nem maradtak fenn adatok arról, hogy az állambiztonság megfigyelés alatt tartotta volna dr. Sulyok Lászlót, mint az a nyilas vagy nemzetiszocialista múlttal rendelkezők esetében gyakori volt, illetve az is tény, hogy sem Sulyok László, sem a gyermekei pártállam alatti karrierjét nem hátráltatták az 1944-ben történtek.
Az ügynök a Nobel-díjas tudós egyik kedvenc tanítványa volt.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szerint a továbbiakban a Beatrice frontemberét már nem kezelték ellenséges személyként.
Hatvan éves, megállapodott, háromgyerekes családapa, több mint húsz éve egy kéményseprő cégnél dolgozik, elégedett az életével, és nyáron újra fellép Orfűn, a Toxic fesztiválon. A 80-as években a CPg punkzenekar alapítójaként két évet ült államellenes izgatás miatt, aztán a katonaság elől Amerikáig menekült. Hogy volt pontosan a csirkedarálásos-koncert? Mi volt az Erdős Péterrel való találkozón? Hogy éltek a punkok Pol Pot megyében? Interjú Benkő Zoltán Güzüvel.
Az 1950-es években bárkire rá lehetett fogni, hogy szabotál, ami akár halálos ítéletet is jelenthetett.
A Kádár-rezsim titkosszolgálata 41 ügynökkel figyeltette az írót.
A popcézár egy németországi úton tüntetett el a magyar zenekarok napidíjából pár márkát.
Az egykori legendás gitáros, Radics Béla durván beszólt az Illésnek és az Omegának – mindezt egy ügynöki jelentésből tudhattuk meg.
A szovjet típusú magyarországi államhatalom és a zsidó felekezet viszonyáról eddig nem jelent meg átfogó igényű munka. Ezért kiemelkedő fontosságú a holokauszt utáni magyarországi zsidóság társadalmi helyzetét kutató Kovács András könyve, A Kádár-rendszer és a zsidók, amely egyszerre 33 év történetét áttekintő tanulmány és az annak megállapításait bizonyító dokumentum-gyűjtemény.
