A magyar identitás eszméjét millióan millióféleképpen hirdetik, így ember legyen a talpán, aki képes kiragadni és helyén kezelni, a patriotizmus, a közös múlt, vagy akár csak az egészséges önkép fogalmát. Két olasz művész, Isabella Nurigiani szobrász és Roberto Vignoli fényképész mégis fejest ugrott a magyar hétköznapokba, benyomásaikból pedig kiállítást rendeztek, amelyben tükröt állítanak kornak, embernek, nemzetnek.

Oroszlánok elé

"Az önreflexió annyi, mint feldolgozni a múltunkat, magunk mellé venni az emlékeket" – véli az elsősoros sajtófotósból kiállító művésszé avanzsált Vignoli, aki szerint a múlt ignorálása nemcsak egyenlő az öntagadással, de a demokrácia bomlásának első jele. "Diktátorok rombolják, kedvük szerint másítják a múltat, pedig az a népé, a néphez tartozik, így senki másnak nincs joga ahhoz, hogy csak úgy kénye-kedve szerint csavargassa" – mondja.

Isabella Nurigiani és Roberto Vignoli

Fülöp Máté

Vignoli kiállított képeinek többségét Budapesten, a Thököly út szoborparkjában készítette, ahol a szovjet megszállásból visszamaradt diadalemlékművek, mementók a fülhallgatós, melegítős kocogók mindennapi útvonalát szegélyezik.

"A magyaroknak nagyon bonyolult, mozgalmas múltjuk van, ráadásul tele olyan mozzanatokkal, melyeket sokan joggal szeretnének elfelejteni" – állítja a fényképész, aki szerint a múlthoz való viszonyulás tekintetében erős párhuzam húzható Magyarország és Olaszország között, azzal a különbséggel, hogy amíg a magyaroknál történelmi távlatokban mérve aránylag új keletű a múlttemetés, az olaszoknál már igen komoly hagyománya van a jelenségnek.

Fülöp Máté

"Gondoljunk bele, már a Colosseumban oroszlánokkal tépettek szét embereket, amihez annak rendje és módja szerint mindenki jó képet vágott, tapsolt. Az ember viszont csak úgy tud előre tekinteni, ha megbékél a múltjával, elfogadja azt a legsötétebb foltokkal együtt. Nem juthatsz egyről a kettőre, ha nem vagy hajlandó hátratekinteni és megnézni, milyen úton jutottál oda, ahol most vagy" – mondja a fotós.

Élet a purgatóriumban

Vignoli szerint a magyarok nem tudnak mit kezdeni a múltjukkal, de nem akarnak mindent felégetni maguk mögött, ez pedig szerinte becsülendő. "Kicsit olyan, mintha ebben az országban mindenki afféle purgatóriumban élne, nem tudja, hogy most büszke legyen vagy szégyellje magát a kéretlen öröksége miatt."

Fülöp Máté

Vignoli és Nurigiani egy dologban megegyeznek: műveikben semmi keresnivalója az aktuálpolitikának. "Egy népet nem ciklusok alapján vagy az azokat uraló politikusok árnyéka szerint kell megítélni, hiszen egy nép, ha úgy tetszik, nemzet identitása ezen messze túlmutat" – véli a Budapesten mindössze második alkalommal járó Nurigiani, akinek hegesztett, hajlított vasrudakból készült szobrai meglehetősen hatásos installációt alkotva jelennek meg a kiállítótérben.

"Én nem azért állítom ki ezeket a fotókat, hogy most látványosan pálcát törjek, vagy bármiféleképp ítélkezzem a mai Magyarország felett. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen szinten, milyen intenzíven él az itteni emberekben a múlt, mennyire meghatározza az életüket anélkül, hogy tudnának róla" – mondja Vignoli.

Térképek, fejek, szívek

Arra a kérdésre, hogy meglátásuk szerint mégis mit jelent ma, az európai közegben magyarnak lenni, Vignoli frappáns választ adott: "Magyarország Európa része úgy a térképen, mint a fejekben vagy a szívekben. Magyarok nélkül nincs Európa, ahogy franciák vagy olaszok nélkül sem. Mindünket ide köt a közös múltunk, a történetünk."

Fülöp Máté

Nurigiani szerint az etnikai, kulturális különbségek rendeltetése, hogy színesebbé tegyenek, ne pedig határok mentén elszakítsanak, ennek azonban kritériuma egy egészségesen befogadó társadalomi mentalitás, illetve szociális rendszer. "Azt már Szókratész is elmondta, hogy a demokráciának nem a kisebbség törvényes elnyomásáról, hanem  véleményszabadságról és véleménytiszteletről kell szólnia, amiben ha más nem is, legalább egy esély mindenkinek jár. Természetesen ilyen demokráciát sehol a világon nem találni, sehol sem működik. Nem alkalmas rá az emberi természet vagy csupán mi vagyunk idealisták. Talán egyszer, valahol, valamikor. Maga lesz az utópia."

Isabella Nurigiani és Roberto Vignoli kiállítása február 24-ig tekinthető meg a budapesti Tat Galériában.