Csillagászati mértékű, évente több mint 700 milliárd dollár a haszna a fogadási csalásokat manipulálóknak – állítja Brett Forrest A bundamaffia című nemrég a nemzetközi premierrel egy időben magyarul is megjelent kötetében.

A Magyarországon is többször megfordult szerző egy népszerű amerikai sportkiadvány, az ESPN The Magazine és több jelentős közéleti, illetve populáris lap (New York Times, Atlantic, Vainty Fair, National Geograpic) munkatársa. Jó szimatú újságíróként vállalkozott „a futballt térdre kényszerítő nemzetközi bűnszervezet utáni hajsza igaz történetének” a feltárására – ahogy azt az alcímben rögzítette is.

Az utóbbi évtizedben nagy visszhangot kiváltó fogadási csalások utáni nyomozás, e bűntény háttérvilágának és szereplőinek hiteles bemutatásához igazi szakemberre volt szüksége. Ő a könyve igazi főhőse, és egyben segítője is: Chris Eaton egykori ausztrál zsaru, aki tíz évig az Interpol egyik vezető munkatársa volt, a nemzetközi bűnszervezetek működésének specialistája; jelenleg a Nemzetközi Sportbiztonsági Központ (ICSS) sport feddhetetlenségéért felelős igazgatója, előzőleg a FIFA biztonsági koordinátora.

A közös nyomozás Szingapúrtól Budapestig terjed, miközben a világ számos országát érintik az online fogadási csalások Európában, Ázsiában és Afrikában. A „bundapolip” a fociban nagy tradíciókkal rendelkező országokat is „bekebelezte” csápjaival, de még olyan szervezet is gyanúba került, mint a FIFA, valamint a sportág legjelentősebb eseményének, az előző 2010-es dél-afrikai vb-nek egyes szereplői.

A német Der Spiegel lap cikke szerint a mostani brazíliai vb egyik kiesett csapatának, a mindhárom mérkőzésén vereséget szenvedő kameruni válogatottnak például több játékosa lehet érintett bundagyanúban. A FIFA illetékese ezt az állítást visszautasította, a súlyos vádat alátámasztó bizonyítékok átadására szólította fel a lapot.

Brett Forrest könyve a nemzetközi botránykővé vált fogadási csalásokban való magyar érintettség miatt is feltétlen figyelmet érdemel számunkra, hiszen mint ismert, a bundamaffiának hazai szereplői is vannak. A leleplező „bundaregény” helyszíneiként nem véletlenül bukkan fel Budapest és Debrecen neve, ugyanis a szingapúri bundakirály, Wilson Raj Perumal (48) jelenleg is biztonságos hátországának tekinti Magyarországot, s itt él szabadlábon. Ő a koronatanúja a Fővárosi Törvényszéken a magyar érintettek ellen folyó bundapernek, holott több országban, Ausztráliától Nagy-Britanniáig súlyos vádak szólnak ellene. Egyelőre sokan bíznak abban – az Interpol, az Europol, egész sor európai és ázsiai hatóság – „hogy a magyar kormány feloldja azt a védettséget, amelyet most Perumal élvez”, írja könyve befejező részében Brett Forrest.

Nem csoda, ha az afrikai fogadási csalásokban érintett Wilson Raj Perumal neve felbukkant a mostani brazil vb még előre megjósolhatatlan kimenetelű bundagyanús ügyében. Egyelőre Peruman cáfolja, hogy ő a Der Spiegel újságírójával előre közölte Facebookon a Kamerun és Horvátország közötti meccs eredményét. A salvadori EDH Deportes internetes hírportáljának tudósítása szerint viszont Rafael Buschmann, a német lap munkatársa határozottan állítja: Perumal néhány órával a mérkőzés előtt, a Der Spiegellel való üzenetváltáskor Facebookon közölte, Horvátország csapata 4:0-ra győz Kamerun ellen, és az egyik kamereuni játékos piros lapot kap a mérkőzés első félidejében.

(Brett Forrest: A bundamaffia, Candover, Budapest, 2014. 288 oldal, 3490 Ft)