Markovics Zsolt szegedi főrabbi szerint országban ez az első olyan emlékmű, amelyet nem kormány, nem város, nem önkormányzat, hanem katolikus egyházmegye állított a 70 évvel ezelőtti tragédiának. Hónapokkal ezelőtt kezdett egyeztetni a püspökség a hitközséggel, maximálisan figyelembe vette a véleményüket, és méltó emlékmű született – mondta.

Kiss-Rigó László megyés püspök avatóbeszédében a holokauszttal kapcsolatban azt mondta: háromféle érzés vegyül ilyenkor. Az egyik az együttérzés a hittestvérekkel, a másik a szomorúság, a frusztráció, hogy miért nem tudtak többen még többet tenni az áldozatokért, és a hiányérzet az élő testvéri kapcsolat iránt. Az emlékmű is ezeket az érzéseket jeleníti meg.

Beszélt arról is, hogy Szegeden hagyományosan jó a kapcsolat a katolikus egyház és a zsidó hitközség között.

A szobrokat Kovács Jenő szegedi szobrászművész készítette, ez az első köztéri alkotása. A csónak formájú kőről az egyik bronzfigura, amely a zsidóságot szimbolizálja, kibillenve már-már a habokba esik, a másik, a katolikus egyházat szimbolizáló, égre emelt tekintettel fohászkodik.

"Nagy kérdés volt, hogyan lehet olyan szerethető szobrot alkotni, amelyet mindenki elfogad" – jegyezte meg a szobrászművész.

Az itthoni hírportálok megjegyzik, hogy az új szegedi holokauszt-emlékmű azért is volt érzékeny ügy, mert a budapesti Szabadság téren épülő német megszállási emlékmű, illetve annak látványtervei már a kezdetek kezdetén felháborodást váltott ki sokakból. Az épülő emlékműnél többször tüntettek az elmúlt időszakban civilek, sőt, a munkát is próbálták akadályozni, sikertelenül.