„A cél az, hogy megismerjük a saját társadalmunk problémáit, és hogy a hallgatók ezek megoldásában alkalmazzák azt az eszközkészletet, amit egyébként személyautók, ruhakollekciók, online alkalmazások tervezésére használnak” – jellemzi Barcza Dániel, az EcoLab alapítója a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fenntarthatósági Kutatócsoportja, a MOME EcoLab programját, ami több éve foglalkozik szociális design- és közösségfejlesztéssel a kelet-magyarországi Bódva völgyében.

A 2013-ban indított Felhőgyár az eddigi projektek tapasztalatait levonó, több évre tervezett kezdeményezés. A projekt egyik első lépéseként a Bódvaszilasi Általános Iskola 17 elsőse kreativitását és fantáziáját szabadon engedve, egy hónapon keresztül rajzolta egy-egy füzetbe a legszebb felhőt, amit aznap láttak. Ezekhez a rajzos naplókhoz készített négy kortárs író, illetve költő – Erdős Virág, Darvasi László, Háy János és Szálinger Balázs – szöveges illusztrációkat, rövid meséket és verseket, minden gyerek számára. A képeket és írásokat pedig a MOME fiatal tervezőművészei gyúrták egy kötetté: így született a Felhőkönyv.

„Azért foglalkozunk ezzel a korosztállyal, mert nekik még minden lehetséges. Vannak vízióik, elérni vágyott céljaik, és ezeket már meg is tudják fogalmazni, viszont még nem zárja őket kalodába az oktatási rendszer és a társadalmi adottságok” – magyarázza Fehér Borbála, az EcoLab programvezetője. A vágyak megfogalmazását és megvalósítását segítendő, az egyetem építkezésbe is kezdett Bódvaszilason. A hosszú távú jelenlét zálogaként a hallgatók, oktatók és meghívott szakértők közös munkájaként épülő Felhőgyár nyitott szociálisdesign-műhely és kreatív alkotóközpont, amelyben különböző oktatási intézmények, korosztályok és szakterületek találkozhatnak.

„A gyerekek a gyárosok, az ő elképzeléseiket valósítjuk meg termékként, designerek bevonásával, helyben. Szeretnénk nemzetközi hírű tervezőket meghívni, és előbb-utóbb kész termékkatalógust összeállítani. Minden termék egy adott gyerek tényleges helyi igényére reflektál, azaz elmond valamit az ottani helyzetről – de használható és értelmezhető a külső szemlélő számára is” – részletezi a célokat Dániel.

A Felhőgyárban bármi előállítható a gyerekbútor a kátyúálló gördeszkán át a zsebre rakható fűszerkertig. Gyártható benne személyes jövőkép és közösségi perspektíva, és képezhetők bátor fiatalok, szegények és nem szegények, designerek és nem designerek, akik nem törődnek bele a társadalmi problémákba. A Felhőgyár kísérlet, azzal a MOME által régóta vallott meggyőződéssel, hogy a kreativitás és a design gondolkodás új perspektívákat nyithat a társadalmi problémák megoldásához.