Az északkelet-olaszországi Pordenone némafilm-fesztiválján bemutatták azt az 1923-ban készült filmet, amely Benito Mussolini, a duce hatalomra kerülése után nem egészen egy évvel készült Hall Caine brit szerző 1908-ban magyarul is megjelent, Az örök város című regénye alapján. 

A fesztivál szervezői szerint a játékfilm fennmaradt két utolsó, együtt 28 percet kitevő tekercsét Giuliana Muscio filmtörténész találta meg a nyáron a New York-i Museum of Modern Art archívumában.

A George Fitzmaurice által rendezett filmben a kor neves filmszínésze, Lionel Barrymore - Drew Barrymore színésznő dédnagybácsija - alakította a gonosz kommunistát és önmagát alakítva maga Mussolini is feltűnt a műben. Mussolini annyira lelkesedett a tervünktől, hogy bármikor nyitva állt előttünk az irodája - mesélte annak idején a film operatőre a fesztivál szervezői szerint. 

Egy Mussolinit és a fasizmust dicsőítő film 1923-ban nem volt Hollywood számára olyan kínos állásfoglalás, mint ahogyan utólag tűnik - mondta Giuliana Muscio. A katonai parádék akkoriban a jelek szerint filmvászonra kívánkoztak, a duce a nagyközönség előtt népi hősnek számított, és Hollywood a kommunizmus ellenségét látta benne - mutatott rá Giuliana Muscio a filmmaradvány bemutatóján. Abban az időben Olaszország nagyon divatos helynek számított a film világában és számos némafilmet forgattak ott, például Rudolph Valetino filmjeit.

A forgatás biztonságáról a feketeingesek gondoskodtak és a film tele volt római tisztelgéssel és gumibotokkal - egészen a végső jelentig, amelyben Mussolini a római Palazzo Veneziában lévő irodájában megkegyelmez a gaz kommunistának és engedi, hogy keblére ölelhesse szíve választottját. Annak idején a New York-i olasz közösség tolongott a mozikban a The Eternal City vetítésére, a filmet azonban furcsa módon sohasem mutatták be Olaszországban.