Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám
Tetszett a cikk?

Tamagocsi, PEZ-adagoló, Kölyökklub, Dj Bobo, Szerencsekerék, Trainspotting. Ha ezektől a szavaktól máris tengernyi emlék rohamozta meg, akkor a Kilencvenizmus című könyvet biztosan szeretni fogja. De képes-e a nosztalgia egy teljes könyvön keresztül fenntartani az olvasói érdeklődést? Vagy a könyv szerzői többre vállalkoznak az egyszerű múltidézésnél? Egyáltalán, tényleg annyira euforikus korszak volt a kilencvenes évek? Időutazás és kritika.

»A Time magazin az egyik 2012-es címlapján ironizált rajtunk: „túlképzettek, alulfoglalkoztatottak, szemtelenül boldogok képaláírással« – írja a könyv egyik szerzője, és ezzel jól össze is foglalja azt a benyomást, ami a könyv letétele után érheti az olvasót a kilencvenes évekről, és az ebben az évtizedben felnövő generációról. A könyv első fele ugyanis inkább a szemtelen boldogságról szól, arról, hogy milyen felszabadító légkör jellemezte a korszakot. A Kilencvenizmus második fele azonban már inkább a kevésbé pozitív következményeket taglalja, a boldogság utáni törvényszerű kiábrándulást, ami jelképesen az ikertornyok összeomlásával vált kézzel tapintható valósággá.

A leggyerekesebb évtized

A Kilencvenizmus viszont nem hagyományos értelemben vett könyv, amelyben szakértők elemzik a kívülállók önkéntelen nagyképűségével az évtizedet. Pont az a könyv legnagyobb erénye, hogy olyanokat szólaltat meg és buzdít önreflexióra, akik ehhez az évtizedhez kötik a fiatalságukat. Van köztük provokatív könyvet író történész (Békés Márton), Design Terminál-igazgató (Böszörményi Nagy Gergely), kulturális újságíró (Dobos Csaba), koncertszervező (Sápi Zsófi) és publicista is (Kollár Dániel). De mindez ebben a könyvben csöppet sem számít.

Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi - az évtized bővelkedett a szállóigékben
©

Sokkal inkább az a fontos, hogy mindannyian az ország más és más szegletéből érkeztek a fővárosba. Így fiatal koruk teljesen különböző díszletek és szubkultúrák között zajlott – csak a közösen megélt korszellem teszi őket mégis cinkosokká. Az olvasót ráadásul kis szubjektív térképek is segítik a szerzők mikrokörnyezetének minél közelebbi megismerésében. A kísérletszerűen beindított Vissza a 90-es évekbe Facebook-oldal gyorsan növekvő népszerűsége pedig arról árulkodik, hogy ez a korszak nem csak az öt szerzőnek volt olyan fontos. Úgy tűnik, most jött el az idő arra, hogy tisztába tegyük és értelmezzük a bunkofonok és patacipők évtizedét.

A Kilencvenizmus az öt szerző irányított beszélgetését dokumentálja, ahogy egymás történeteire reagálnak az évtized fontos pillanatairól, emlékeiről és hatásairól. A beszélgetés szelíd moderátorát kevesen ismerhetik névről, pedig ő az, aki kis túlzással egy generáció szexuális fejlődését határozta meg. Dr. Szentmihályi Károly pszichológusról van szó, aki a méltán kultikus Szex, szerelem, gyengédség rovatot vezette éveken keresztül a Bravo magazinban, és válaszolt a megmosolyogtató vagy épp megdöbbentő olvasói levelekre. Ő csak kérdéseket tesz fel, de a könyv egyik pontján ő is megszólítottá válik: elkerülhetetlen, hogy ne sztorizzon kicsit a hozzá beérkező levelekről, és egy-egy az újságban közzétett kérdés súlyosabb következményéről.

„Úgy kell elképzelni ezeket a beszélgetéseket, mint egyfajta terápiát” – válaszolta kérdésünkre a könyv egyik szerzője, Dobos Csaba. „Eljártunk Károly rendelőjébe, és ott próbáltuk meg kibeszélni magunkból a kilencvenes évekbeli emlékeinket, benyomásainkat. A beszélgetéseket és a könyvet mindvégig az a kérdés vezette, hogy csak nekünk tűnt ennyire meghatározónak és fontosnak a kilencvenes évek, vagy tényleg volt-e valami egyedi akkor a levegőben” – folytatta a szerző.

Egy a korszak jellegzetesen hivalkodó és színes kultikus tárgyai közül

„Nagyon nagy szerencsénk van, hogy a 90-es években nőttünk fel, mert szerintem az évtizedek közül a 90-es volt a leggyerekesebb. Ekkor jönnek elő gyereksztárok, ömlenek a tévéből gyerekfilmek, és a fiataloknak szóló vígjátékok, (..) a meséket már nem csak egy műsorsávban sugározzák, hanem külön csatornákon foghatóak” – írja egy helyen Békés Márton, és ha magunk elé idézzük a korszak meghatározó filmjeit, videoklipjeit, ruháit akkor nehéz lenne ezzel az állítással vitatkozni.

A könyv szerzői pedig készen kapták és kedvük szerint használhatták ezt a gyerekes évtizedet, az első olyan korszakot, ahol „nem a szülők adták a sztenderdeket”, hanem ők mutatták meg a nagyinak mondjuk a távirányító működését. A távirányítóét, amely konkrétan és jelképesen is a legmeghatározóbb eszköze volt az évtizednek itt Magyarországon. A Knight Rider Kittjéről, a Baywatch lányairól, Carter doktorról és Laura Palmer haláláról beszélt mindenki; aki nem volt képben, könnyen elveszíthette helyét a társaságban.

©

Híd két generáció között

A kilencvenes években felnőni azonban nem feltétlenül az egész álló napos walkman-hallgatásról, a takonylabda falhoz kenéséről és az aktuális X-akták rész másnapi kivesézéséről szólt. Ha egy generáció átmenetinek látja saját magát, akkor a nagy optimizmushoz önkéntelenül némi csalódás is társul. A könyv második fele némileg eltávolodik a múltidézéstől, és kihátrálva a szerzők gyerekkori nézőpontjából, már azt vizsgálja, vajon mit vitt tovább ez a nemzedék a későbbi évtizedekre. Mi maradt a nagy optimista légkörből, ami miatt a legtöbb szülő, indoklás nélkül azt sulykolta a gyerekeibe, hogy nekik már biztos jobb lesz.

A mindig kételkedő Scully ügynök
©

„A 90-es évek magyar szülei sokat tettek ennek a generációnak a csorbáiért. Belénk nevelték azt, hogy sikerre vagyunk ítélve. Nekem ezt nem tudom, hogy hány ezerszer mondta édesapám. Ő már nem él, de szívesen megkérdezném tőle, hogy miért mondtad ezeket? Hogy mi az, hogy alanyi jogon te jó leszel?” – fakad ki a könyv egy helyén Kollár Dániel. Mert hiába hitette el akkor az egész országgal a politikai elit és a közhangulat, hogy az EU-csatlakozással folytatódik a felemelkedés, és "második Ausztria leszünk", ma már tudjuk nem ez a kedvező forgatókönyv vált valóra. A könyvből tehát az is leszűrhető, miért érzi magát némileg becsapva ez a nemzedék, és honnan az a frusztráció és hiányérzet, amivel jelenükhöz és jövőjükhöz közelítenek a könyvben.

„Úgy gondolom, egyfajta hidat képeztünk két generáció között. Mi voltunk az elsők, akik már használhatták az internetet, igaz, még a korai, kezdetleges formáiban. A szüleinket nem feltétlenül érdekelte ez az új jelenség, míg a nálunk fiatalabbak már készen kapták az online világot. Mi voltunk a közvetítők, ha úgy tetszik” – definiálta nemzedékét Dobos Csaba. "A kilencvenes évek tudatosan használta fel a korábbi évtizedek jellegzetességeit, és azt a saját, színes, rágógumiszerű, nyúlós valóságában formálta a saját képére. Nem véletlen, hogy a korszak egyik legmeghatározóbb figurája Quentin Tarantino. Egy videotékában dolgozva végignézte az egész filmtörténelmet a B-moziktól kezdve egészen a klasszikusokig, és a végén előállt a vállaltan összeollózott, mégis egyedi látásmódú Ponyvaregénnyel.”

Uma Thurman és John Travolta a Ponyvaregényben
©

A filmes emlékek amúgy is több alkalommal, mint metaforák kerülnek elő a könyvben: a szerzők néha a hollywoodi filmekkel illusztrálják a fejekben már zajló lassú változásokat. Míg a VHS-korszakban Magyarországra is beszivárgó, nyolcvanas években készült filmek még főként bizakodóak, és mai szemmel nevetségesen hisznek az emberben (Rambo, Die Hard), addig az évtized második felének kultfilmjei már inkább a kételynek (Harcosok klubja, Az őrület határán, Amerikai szépség) adnak hangot.

A kétely végül a világtörténelem első globális tömeghisztériájában, az Y2K-ként elhíresült jelenségben csúcsosodott. A félelem, hogy az évezredváltás miatt „megbolondulnak” a digitális eszközeink, persze nem vált valóra, helyette viszont egy sokkal konkrétabb eset (szeptember tizenegyedike) sodorta végleg a másnapossággal kezdődő kijózanodásba a mámoros kilencvenes évek fiataljait. És ahogy a könyv szándékosan nyitva hagyott utolsó fejezeteit olvasom, a szemtelenül boldog nemzedék továbbra is a technológiai fejlődés rossz irányba tartásától fél a legjobban.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Beválaszotta a parlament Gottfried Pétert a Monetáris Tanácsba

Beválaszotta a parlament Gottfried Pétert a Monetáris Tanácsba

A vírus különleges sanszot ad a magyaroknak a romániai választáson

A vírus különleges sanszot ad a magyaroknak a romániai választáson

Csodaszép drónfotók érkeztek a behavazott Mátráról

Csodaszép drónfotók érkeztek a behavazott Mátráról