Az Antall-kormány idején jóváhagyott kárpótlási törvényről Hantó Zsuzsa szociológus elmondta, hogy az akkori „méltányosságból” megítélt kárpótlás nem állt arányban az elszenvedett sérelmekkel, és nem tartotta be azt az elvet sem, hogy azok kapjanak vissza földet, akik valóban foglalkozni is tudnak a visszaszerzett területekkel.
Az is nagy probléma volt – erről Schlett András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa beszélt -, hogy nem jött létre egy egészséges mezőgazdasági struktúra a rendszerváltozás után, és a kárpótlás sem segített azon, hogy a vidéki lakosság jelentős része elvesztette a munkahelyét, nem alakultak ki ugyanis családi gazdaságok a tsz-ek helyén.
Az Antall-kormány által kinevezett Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal egykori elnöke viszont elmondta, hogy eleve nem volt lehetséges az összes érintett teljes mértékű és természetbeni kárpótlása, hiszen 1939-től két diktatúra vett el ingatlanokat az üldözöttektől, nemcsak a kulákoktól, hanem a koncentrációs táborokba hurcoltaktól, internáltaktól, kitelepített sváboktól és még sok más embertől.
Sepsey visszaemlékezett arra, hogy az ő családjában is volt olyan kuláknak minősített személy, aki a meghurcoltatás nyomán öngyilkos lett az ötvenes években. Sepsey hangsúlyozta: az ilyen esetekre eleve nem lehetett „kárpótlást” nyújtani, egy ember halálát nem lehetett pénzzel vagy kárpótlási jegyekkel kompenzálni.
Madácsy Tamás történész elmondta, hogy a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumban interjúkat vesznek fel az egykor kárpótlásban részesültekkel.
Az interjúkból kiderül: a parcellázásoknál előfordult, hogy valaki 180 méter hosszú, de csak 8 centi(!) széles földet kapott vissza – vagyis megművelhetetlen területhez jutott hozzá. Az egyik résztvevő elismerte, hogy egy esetben magukra zárták az ajtót, és úgy döntöttek végül a földekről a licitáláskor.
Volt olyan személy, aki maga is méltánytalannak tartotta, hogy a kárpótlási jegyekkel ügyesen élve, a családjától elvett 55 hold helyett 220 hektárt sikerült megszereznie. A vitát összegezve Fülöp Tamás, az MNL főigazgató-helyettese azt hangsúlyozta, hogy a történteket sokan még mindig erős emóciókkal élik meg, ugyanakkor a kárpótlás mögötti szándékot és filozófiát értékelni kell az Antall-kormány részéről. Ez a kabinet ugyanis rendkívül nehéz gazdasági és politikai helyzetben hozta meg a döntéseit.
Fülöp szerint a levéltáraknak komoly feladata lesz, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokat összegyűjtsék a kárpótlásról, és az utókor objektív képet kapjon a rendszerváltás óta zajló folyamatokról.
