Autópornó Brad Pittel, magyar kanyarral - kritika az F1 című filmről
A kocsik hasítanak, de a sztárok csak gügyögnek Brad Pitt új filmjében.
A New York-i Matana Roberts szaxofonos-zeneszerző a kortárs kísérleti zenei színtér és a kortárs jazz kimagasló művésze, 2008-ban a Jazz Journalist Association (a jazz-újságírók szövetsége) az év feltörekvő női művészének választotta. Chicagóban született, klasszikus zenei képzésben részesült, majd 2002-ben költözött New Yorkba, ahol kezdetben utcazenélésből élt és saját készítésű lapot adott ki.
A brooklyni lakóhajóján élő Matana Roberts idén először jön Magyarországra, hogy bemutassa legújabb lemezét, év elején a neves montréali Constellation kiadónál megjelent, epikus Coin Coin tizenkét részes lemezsorozatának harmadik darabját. Ezt a sorozatot Roberts viccesen a saját Nibelung gyűrűjének nevezett. Talán nem is véletlenül, jelezve a téma komolyságát: fókuszában az afro-amerikai történelem, a feminizmus és az amerikai identitás kérdése áll.
A legfrissebb anyag (Chapter Three: river run thee) a két előzővel ellentétben szólóalbum, melyen a szaxofon mellett új irányokkal is kísérletezik: az erős narratívát nagyapja versei és egyéb történetei támogatják, de saját énekhangja is központi szerepet kap. Ezerarcúságát mutatja, hogy kikkel játszott már együtt, csak néhány név: Anthony Braxton, Tortoise, Vijay Iyer, Meshell Ndegeocello, Godspeed You! Black Emperor.
A multiinstrumentalista ausztrál Oren Ambarchi a kortárs kísérleti színtér egyik legkeresettebb zenésze. A szinte folyamatos turnézás ellenére terjedelmes diszkográfiával rendelkezik, melyben a legnívósabb kiadók sorakoznak, például Touch, Tzadik, Editions Mego, Rune Grammofon, PAN. Gyakorlatilag mindenkivel játszott, aki számít ezen a területen: Keiji Haino, John Zorn, Jim O'Rourke, Keith Rowe, Phill Niblock, Merzbow, Fire!, Fennesz, Stephen O’Malley.
Az ezredforduló környékén megjelent lemezeivel robbant be, melyekre inkább az ambientes-minimalista elektronika volt a jellemző. Később számos stílusban kipróbálta magát, és mindig termékeny nyitottságával gyorsan eljutott a kategorizálhatatlan jelzőig. Manapság elsősorban az improvizatív zenére koncentrál, de bőséggel akad megírt kompozíciója is. Dobon és gitáron is teljesen egyedi felfogással játszik, utóbbi hangját néha effektekkel a teljes felismerhetetlenségig alakítja át. Felvételei a lassan kibomló minimalista drone, a kísérleti rock és a free jazz egymással határos és szokatlan vidékein kalandoznak.
