Az idén hetvenéves, algériai direktor, Merzak Allouache életművére alapvetően jellemző a volt francia gyarmatország kollektív problémáinak feldolgozása. Ez szórakoztató komédiáira (Szívem csücske: Chouchou, Salut cousin!) éppúgy igaz, mint a mély emberi drámákat vászonra festő filmjeire (El taaib, Un amour à Paris). A Madame Courage az utóbbiakhoz áll közel: főhőse egy fiatal fiú, Omar, aki anyjával és prostituált nővérével Mostaganem nyomornegyedében él. A kamasz megélhetési bűnözésből tartja el magát, miközben megszállottja egy Madame Courage fantázianevű kábítószernek. Egyik piti lopása alkalmával azonban kiszemelt áldozata, egy Selma nevű lány különös vonzalmat ébreszt benne.

A Madame Courage stábja a velencei filmfesztiválon

AFP / Tiziana Fabi

A temető az utolsó menedék

A Madame Courage több szempontból is a perifériális léthelyzetet boncolgatja: Omar és közvetlen környezetének kiszolgáltatottsága egy egész réteget reprezentál. A pénzhiánytól szenvedő család fiatal női tagja teste áruba bocsátására, míg öccse lopásra és a riasztó valóság elől menekülve drogozásra kényszerül. A bűn világába való belesodródás miatt pedig egy idő után nem csak a rendőrség (Selma bátyja), hanem egy nagyobb bűnszervezet is Damoklész kardjaként lebeg a testvérpár feje fölött. Ráadásul Omart a társadalmon túl tulajdon családja is kiveti magából: életmódja miatt anyja elküldi otthonról, a fiú egy temetőben kénytelen menedékre lelni.

Egy kamasz személyes drámája mellett tehát Merzak Allouache alkotása számos – nem csak Algériát érintő – társadalmi problémát is megpendít. A nyomornegyedek mocskát, a nélkülözésből fakadó megélhetési bűnözést, a tinédzserkori prostitúciót vagy drogfüggőséget valamennyi harmadik világbeli ország "a bőrén érzi".

Az alkotás társadalmi érzékenységét filmnyelvileg a féldokumentarista stílus támogatja meg, ami az alapvetően játékfilmes körben mozgó rendezőtől sem idegen: 1989-ben, L'après-Octobre címmel dokumentumfilmet is forgatott. A Madame Courage-ben szinte kizárólag kézikamerával felvett jeleneteket látunk, az operatőr vagy a távolból leskelődve, vagy a szereplőket követve, a közegbe behatolva mutatja a történéseket.

Rengeteg a természetes fénynél, eredeti helyszínen felvett külső, ahol a Mostaganem lepusztult tereiben gyanútlanul mozgó járókelők teszik lüktetően élővé a film szövetét. Ezekkel szemben erős ellenpontot képez a – gyakran szinte teljesen bebuktatott – éjszakai utcák nyomasztó kihaltsága, mely az idei Titanic Filmfesztiválon debütált iráni vámpírfilm, a Csadoros vérszívó hangulatát idézi.

Héjanász hűs távolságtartással

Emellett a társadalmi látlelet adásához a film epizodikus szerkezete is nagyban hozzájárul. A Madame Courage kevés fordulattal, rengeteg átvezető résszel dolgozik (Omar piti bűncselekményei, az arcmosás visszatérő jelenete), és a központi konfliktus is csak nehezen megnevezhető: ugyan Omar drogfüggősége és Selmával kialakuló furcsa viszonya már a film elején látható, ám a prostituált nővér által behozott és egyre markánsabbá váló maffia- és bosszú-szál csak később bukkan fel. Ennek oka, hogy a Madame Courage célja nem a személyes dráma megoldása, hanem egy társadalom perifériáján élő fiú viszontagságainak megmutatása. Talán ezzel is magyarázható a kissé sután odatett, és semmiféle magyarázatot nem nyújtó zárlat.

Neon Productions

A stílusnak és a célorientált történetmesélés hiányának köszönhetően a Madame Courage elbeszélője kívül marad a hősökön: Omar és Selma néma héjanászát hűs távolságtartással éljük át, ahogy az Adlane Djemil által alakított fiú – rendkívül hitelesen eljátszott – drogmámoros tripjeinél is "csak külső szemlélőként" vagyunk jelen. Ez azonban nem kisebbíti Merzak Allouache legújabb alkotásának hatását. A társadalmi érzékenység és a nyomorgó réteg mindennapi problémáinak plasztikus ábrázolása méltán emeli a Madame Courage-ot az Arany Oroszlánért versenybe szálló filmek panteonjába.

A Madame Courage szeptember 12-ig érhető el a Sala Web honlapján.