Nem mondhatjuk, hogy a mulatós-lagzis kultúra új jelenség volna a hazai szórakoztatóipari piacon. A nyolcvanas évek igen pikáns módon gyakorlatilag underground módon terjedő vajdasági 3+2-kazettáitól a Dupla Kávéig és a mulatóst meg a technót házasító MC Hawer és Tekknőig, a dáridós Lagzi Lajcsi-jelenségtől (mely aztán szépen sorban termelte ki a színtér – mondjuk így – hőseit Postás Józsitól Bunyós Pityuig), az istenkirályként tisztelt tragikus hőstől, Zámbó Jimmy-től, az elképesztő metasíkokkal rendelkező és néha már inkább szánnivaló és fájdalmas Uhrin Benedek-fenoménig, a zebracsíkos trasht a mennyekbe emelő Győzikétől a #mulatási taggel az ugyancsak a radar alatt repülő roma popot szuperszónikusba kapcsoló, idén már a nagy nyári fesztiválokon is fellépő bulibáróig, Kis Grofóig, és a mulatósra épített médiáig, a Fásy Mulatóig, a Nóta TV-ig, a Muzsika TV-ig, vagy a Budapest TV megfelelő műsoraiig, sőt, a Dankó Rádióig a paletta igen sokszínű és széttartó.

Egy dolog egészen biztos: igény az volna rá.

Az sem újdonság, hogy a mulatós és az úgynevezett retró - ami egy klasszikus katyvasz: a hazai táncdal-repertoár, a hetvenes-nyolcvanas, sőt: most már a kilencvenes évek kommersz popzenei és nem feltétlenül kommersz rockzenei előadóinak ráncfelvarrt produkciói, meg mindenféle életérzés-maradékok hűvös halomban - kéz a kézben jár. Nemrég még retró-véradásról is olvashattunk.

Lagzi Lajcsi egy korábbi bulin

MTI / Kovács Attila

Számos városi- és falunap programkínálatának többé-kevésbé elengedhetetlen kelléke az ilyen típusú programcsomag, melyre természetesen ugyancsak a többnyire korosztályilag determinált keresleti piac teremtette meg a kínálatot. Azokról az emberekről beszélünk, akik szívesen hallgatnak ugyanazon az estén Zoltán Erikát és Bunyós Pityut, Nagy Ferót és Nótár Mary-t, és bejön nekik DJ Dominique és Dévényi Tibi bácsi is.

Mulatós Disneyland

Egy valóságos mulatós-retró Disneylandet, egy kvintesszenciális, mind tartalmilag, mind formailag archetipikus falunapot húztak fel a rendezők a Fradi-pálya, pardon, a Groupama Aréna előtti murván. Ott rendezték (és rendezik ma is) ugyanis a kétnapos Mulatós és Retró Fesztivált, amely a maga sajátos eklektikájában mindent felvonultat, amit egy ilyen rendezvény felvonultathat: sörsátor, sörpad, körbe-körbe lacikonyhák, hurka, kolbász, sör, pálinka (és persze az obligát, már nyolc óra magasságában bizonytalan léptekkel kacsázó szalonspicc), színes, csillogó vidámpark. És persze ott voltak a műfaj sztárjai és az aktuális retró-kínálat a nagyasszony, Bangó Margittól a Tankcsapdát DJ Bobóval keresztező Kerozinig, a péntek este egy pincérzubbonyra emlékeztető fehér felöltőben és egy enyhén, de csak úgy csibészesen félrefordított kapitánysapkában fellépő Bunyós Pityutól, a zéplusz-kori magyar eurodance egyik üdvöskéjéig, Betty Love-ig, a magyar mulatós egyik ősatyjától, az ezen az estén is elegáns Lagzi Lajcsitól a Groovehouse-ig.

"A közönség - nem a klubok, és nem is a fesztiválok, sőt nagy átlagban nem is a nagy sportcsarnok-koncertek népe, hanem a zemberek, főleg negyven pluszosok, de voltak persze családok is, tizen-huszonéves gyerekekkel, és olyan fiatalok is akik talán még nem is éltek akkor, amikor ezek a számok születtek" - így kíséreltük meg definiálni a Népstadiont búcsúztató, néhai nemzetközi és hazai sztárokat felvonultató júliusi "gigantikus falunap" közönségét, és bátran idei is másolhatjuk ezt a mondatot, mert meglepő vagy nem meglepő módon ugyanezzel a(z időjárás miatt egyébként nem túl nagy számban megjelent) közönséggel találkozhattunk az Üllői út és a Hungária körút sarkán is.

Azt gyorsan megállapíthattuk, hogy a mulatós sátor nagyobbat megy, mint a retrós, hogy az egymástól időben és kulturális térben is távol eső János legyen fent a János-hegyen, a Legyen a Horváth kertben Budán, az Aranyeső, vagy a Kismalac, kismalac engedj be még mindig slágerek. És hogy a mulatós-szcéna e pillanatban kétségkívül legnagyobb, egész egyszerűen mindent vivő dala az A nézését meg a járását.

"Szeretnék egy kicsit boldog lenni" - énekelte Bunyós Pityu valamikor fél tíz magasságában, s a sörsátorban körbepillantva könnyen konstatálhattuk, hogy valószínűleg ez a sem kulturálisan, sem filozófiailag nem túl bonyolult alapvetés az a kötőanyag, ami ezt az egyébként nehezen meghatározható kulturális pakkot mindenfelől összetartja.