Három srác, akik húsz éve eltemették a grunge-ot

A Hanson mindent elsöprő sikerére hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mintha az egyik napról a másikra történt volna, pedig nagyon sok összetveője volt annak, hogy az MMMBop szinte az egész világon listavezető lett. Az azonban már kevésbé ismert része a tündérmeseszerű történetnek, hogy a dal és aztán az első lemez sikerében az akkori alternatív szcéna keze is jócskán benne volt. A három testvér, Taylor, Isaac és Zac húsz év elteltével mesélt a Vice-nak a kezdetekről.

Mint ahogy a legtöbb esetben, nekik is a családi ház garázsában indult a történet, egy olyan helyen (Tulsa, Oklahoma), amely nem épp gazdag popkulturális gyökereiről híres, és ahova még Chandler is nagyon vonakodva költözött a Jóbarátokban. A demóikat persze ők is küldözgették az összes kiadónak, akkor még postán feladva, de a legtöbb helyről válaszra sem méltatták az MMMBop eredeti, még gitáralapú verzióját.

Egy elég langyos, kevés ember előtt előadott koncert hozta meg aztán a várt áttörést. Hiába hívták addig az összes komoly kiadó menedzserét a fellépéseikre, pont akkor toppant be a Mercury Records képviseletében Steve Greenberg, amikor az egyik legkisebb közönség előtt játszottak. Greenbergnek azonban a gyér érdeklődés ellenére tetszett, amit látott, majd amikor lejátszotta főnökének, Danny Goldbergnek az MMMBopot, a döntés egy perc alatt megszületett: a Hanson lemezszerződést kapott. Ez azonban még édeskevés lett volna az igazi befutáshoz. Kellett hozzá a Nirvana és az egész grunge-színtér lecsengése utáni korhangulat és egy kis segítség is.

Akkoriban a sötét, alternatív zene uralt mindent. Nekem viszont olyan érzésem volt, hogy Amerikában a fiatalok nem is annyira pesszimisták. De mindenki szkeptikus volt a popzenével szemben. Aztán pár hónappal a megjelenése előtt valaki a kiadónál a kezembe nyomta Beck Odelay című albumát

– mesélt az egyik legmeghatározóbb momentumról Greenberg.

Az Odelay – ma már tudjuk – ugyanolyan korszakdefiniáló lemez lett, mint Hansonék bemutatkozása, és mindkettő mögött ugyanaz a producerpáros, a korábban a Beastie Boys-zal is munkálkodó Dust Brothers (Michael Simpson és John King) állt. Greenbergnek annyira megtetszett az az újszerű hangminta-alapú hangzás, amit az Odelay-n hallott, hogy a Dust Brotherst kérte fel a Hanson-lemez produceri munkálataira.

A három Hanson vevő volt a közös gondolkodásra, és saját bevallásuk szerint az MMMBop ma már unalomig ismert verziója úgy született, hogy a producerekkel folyamatosan a Jackson 5-ról beszélgettek, ezért emlékeztet a dal tempója is Jacksonék stílusára.

Az MMMBopot még 1996-ban vették fel, hivatalosan pedig a Middle Of Nowhere lemez kislemezeként, 1997-ben jelent meg, végül 27 országban lett listavezető. Az MTV-korszakban kellett hozzá egy videoklip is, amelynek rendezője szintén az underground szcénából érkezett Tamra Davis személyében. Davis elmondása szerint a klip azért is működhetett, mert a három fiú teljesen spontán módon állt a forgatáshoz, a hangszeres részeket pedig ugyanabban a házban vették fel, mint a lemezt. Davis még azt a megmosolyogtató sztorit is megosztotta, hogy a fiúknak kézzel írt beszámolót is kellett írniuk szüleiknek a forgatás élményeiről.

Az MMBop sikere pedig egészen más irányba sodorta a popzenét: új korszak kezdődött, és az új Soundgarden, Nirvana vagy Pearl Jam helyett a kiadók már a Hansonhoz hasonló popprodukciókat keresték. 1998-at már a Backstreet Boys uralta, egy évre rá pedig megérkezett Britney Spears is.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!