Munkácsy Golgotája – eltakarva a nézők elől

A Trilógia XIX. századi világhíre Munkácsy műkereskedőjének, az ausztriai Charles Sedelmeyernek a zsenialitását dicséri. A kor Charles Saatchija a Golgotát egész Európában megutaztatta, majd végül az Egyesült Államokban kiállítva csillagászati, 175 ezer dolláros áron értékesítette (mai értékre átszámolva ez körülbelül 4-5 millió dollár).

Munkácsy ezzel egy csapásra Európa legjobban kereső és keresett festője lett, a világhíre haláláig kitartott – így lett a mai napig Magyarország talán legismertebb festője. Neve a világon mindenütt ismerősen cseng, és a külföldi aukciósházak is jól tudják: nem sokat kockázatnak egy-egy kvalitásos festményének árverezésével.

A Golgota kapcsán ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, vajon mennyiben segít értékének megállapításában az aukciós eladások vizsgálata. Ez annak a magyar állam és Pákh Imre között keletkezett vitának is az alapja, mely ideiglenesen a munka gyorsított eljárásban történt védetté nyilvánításával végződött. Röviden: míg Pákh 9 millió dollárt szeretett volna kapni Munkácsy festményéért, addig a magyar állam 6 milliót ajánlott érte. Igazi patthelyzet, mivel a védett művet Pákh akkor sem vihetné ki az országból, ha valóbban ezt akarná, ugyanakkor megtilthatja annak bemutatását a közönség számára. Ennek eredménye, hogy a Golgota letakarva várja a „látogatókat”.

A festményt ma a magyar múzeumlátogatók csak letakarva ''látják''.

hvg.hu

A védettséget, vagyis a munka Magyarországon tartását (nem lehet a festményt az országból engedély nélkül kivinni) nemzeti értékeink megvédésével indokolták, ezzel pedig nemigen lehet vitatkozni. Érdemes tehát röviden megvizsgálni Munkácsy aukciós eladásait az elmúlt évtizedben – talán ez az eladási ár körüli vitában is támpontot adhat.

Munkácsy Mihály műveit 2005 és 2016 között 167 alkalommal – a XIX. századi festőhöz képest gyakran – aukcionálták szerte a világon. Ugyanakkor ebből csupán 74 esetben volt „értékelhető” festményről szó. A fennmaradó 93 munka szinte kivétel nélkül kisméretű tus- vagy ceruza/grafitvázlat, melyek eladási aránya ugyan erősödő tendenciát mutat, de az átlagos eladási értékeket figyelembe véve a Golgotával összevetésben nem relevánsak (túlnyomórészt 500 és 1500 euró körüli leütésekről beszélhetünk).

A Golgota esetében érdemesebb Munkácsy csúcseladásait felidézni. Habár sokszor gondoljuk, hogy a művész árai Magyarországon a legmagasabbak, legdrágábban aukcionált képét a londoni Christie’s értékesítette 2008 júliusában közel 340 ezer fontért.

Általánosságban elmondható, hogy Munkácsy képei közül a nemzetközi műtárgypiacon az 1880-as években készült juste milieu munkák a legnépszerűbbek, nemritkán megduplázva alsó becsértéküket (pl.: Christie’s New York, 2003. május, 29. tétel). A közelmúltat nézve 2015 is jó évnek volt mondható, hiszen míg a Sotheby’s Londonban ért el 220 ezer fontos teljes eladási árat 80 ezer fontról indulva, addig a Christie’s New Yorkban talált vevőt Munkácsy szalonbelsőt ábrázoló 1878-as zsánerképére 395 ezer dollárért. A hazai piac is kiegyensúlyozottnak mondható: itt értéktartó befektetésként kvalitásos munkákhoz lehet jutni. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy néhány anomália, mint például Munkácsy 1888-as Szerelmi dal című képének négy éven belül három árverésen való indulása, elgondolkodtató. A 2011-ig ismeretlen mű Németországban bukkant föl először, majd megjárta mindkét vezető budapesti aukciósházat.

A fenti áttekintésből is tisztán látszik, hogy a Golgota ára rendkívül nehezen meghatározható, hiszen az árverési eredmények nem szolgáltatnak egyértelmű párhuzamokkal. Mivel a számok vizsgálata nemigen segít a vita eldöntésében, a Golgota ára ugyanannyira lehet 6 millió, mint éppenséggel 9 millió dollár. Hasonlóan komplex probléma a magyar állam részéről meglehetősen drasztikus lépésnek, a festmény védetté nyilvánításának jogossága.

A Golgota védettségének esetében a felek már a bírósági pereskedésnél járnak: megkérdezett nemzetközi jogászok általános véleménye, hogy ha az Európai Bírósághoz kerül az ügy, Pákh Imre jó eséllyel érvelhet a védettség feloldásáért, mely a tulajdonhoz való európai alapjogot is sérti. A Golgota körül kialakult konfliktus mindenesetre remekül mutatja, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű aukciós eredmény hiányában milyen nehézségekbe ütközik egy műtárgy értékének felbecsülése. A Golgota megőrzése és Magyarországon tartása kétségkívül nemzeti érdek, ugyanakkor ennek jelenleg gyakorolt módja több mint kérdéses. A precedens értékű ítélet/döntés, mely szerint a Golgotát utólagosan, gyorsított eljárásban nyilvánította védetté az Örökségvédelmi Központ, rendkívül veszélyes üzenetet hordoz. Ennek alapján a nemzeti érdekre hivatkozva bármely Magyarországra kölcsönzött, magánkézben lévő munka visszatartható. Nem nehéz ebből arra a következtetésre jutni, hogy jelentős, külföldön lévő magyar műveket ezek után nem lesz könnyű Magyarországra hozni. A Golgota körül támadt kötélhúzás pedig minden bizonnyal a háttérben fog eldőlni.

Bővebben a Műértő most megjelent számában, a magyar festők alkotásainak piaci értékéről szóló sorozat második részében olvashatnak az ügyről.

Pákh Imre: Elég gusztustalanul figyelmeztettek

Az Amerikában élő magyar műgyűjtő bízik abban, hogy meg tud állapodni a jegybankkal Munkácsy Mihály Golgota című festményének eladásáról, noha a kormány legutóbbi lépését, amivel védelem alá helyezi a képet, bunkósbothoz hasonlítja. De van B-terve is a tulajdonosnak: perre megy. Interjú Pákh Imrével.