Nemzetközi kutatócsoport – benne az Izraeli Régészeti Hatóság képviselői – kereste a megmenekültek elbeszéléseiből ismert legendás alagutat. A Litvánia fővárosa, Vilnius közelében található erdőben mintegy százezer embert, köztük hetvenezer zsidót gyilkoltak meg és temettek tömegsírokba a nácik és helyi szövetségeseik a Szovjetunió lerohanása után, a náci megszállás kezdetén.

Az izraeli, amerikai, kanadai és litván régészekből, geofizikusokból és történészekből álló tudóscsoport nem akarta megbolygatni a mindmáig a föld alatt lévő emberi maradványokat, ezért ásványok és olaj keresésére használt szkennelési technika (ERT) segítségével térképezték fel a 34 méteres alagút nyomvonalát.

Mordeháj Zeidel, a szökés egyik Izraelben letelepedett túlélője a ynet nevű oldalon látható videofelvételen elmesélte, hogy a foglyok kénytelenek voltak kacskaringós útvonalon ásni a titkos alagutat, mert többször ki kellett kerülniük a homokos talajban eléjük kerülő, korábban elásott holttesteket.

A háború végén a Vörös Hadsereg közeledtével a németek számos helyen, így a ponári erdőben is megpróbálták eltüntetni népirtásuk nyomait. Erre a célra különleges alakulatot hoztak létre 1943-ban, amely nyolcvan foglyot szállított a stutthofi koncentrációs táborból a ponári erdőhöz a tömegsírok felszámolására.

A raboknak ki kellett ásniuk és el kellett égetniük a két-három évvel korábbi vérengzés áldozatainak tömegsírjaiból a holttesteket, hogy eltűnjenek a népirtás bizonyítékai. Az egykor a kivégzésekre létrehozott hatalmas földalatti építményben kellett éjszakázniuk, s tudták, hogy munkájuk végeztével megölik őket is.

Az egyik fogoly az oszlásnak indult testek között felismerte saját családjának tagjait is, feleségét a nyakán lévő, tőle esküvőjükre kapott medálról azonosította. A legenda szerint ő szervezte a szökést.

Éjszakánként kézzel és kanalakkal alagutat ástak a porhanyós talajba, a kiásott földet a nadrágjukba rejtették és másnap feltűnés nélkül szétszórták a terepen. 1945 április 15-én egy késsel negyvenen lefűrészelték lábukról a láncokat, és elkezdték kipréselni magukat a hosszú, szűk járaton.

Az őrök hamar észrevették őket és lőttek rájuk, de tizenegyen közülük kijutottak az erdőbe, csatlakoztak a partizánokhoz, és túlélték a háborút. Az elbeszélésekből ismert alagút bejáratát 2004-ben fedezte fel egy litván régész, és a tudóscsapat mostanra megtalálta a kijáratot is.