Persze voltak a több évtizedes nagy slágerek is, de alapvetően az új lemezre épült, így nosztalgikusnak semmiképpen nem mondható a pénteki Iron Maiden-show. Sűrű pirotechnika, hatalmas kivetítő, az elmaradhatatlan Eddie és heavy metal a VOLT-on.
Valamiért ma is tömegeket mozgat meg (sőt, egyfajta reneszánszát éli) világszerte, így itthon is a múlt század utolsó harmadában alakult, de még ma is aktív angol-szász hard rock zene. És legtöbbször – bár arra is van példa - nem „önmaguk emlékzenekaraként” működnek, nem ugyanazokat a dolgokat ismételgetik, hanem a mához szól a zúzásuk.
Pénteken a Tankcsapda után, a főszínpadon az angol Iron Maiden lépett fel. A Bruce Dickinson énekes, Steve Harris basszusgitáros, Janick Gers, Dave Murray, Adrian Smith szóló gitárosok és Nicko McBrain dobos által alkotott zenekar nem kis szerepet játszott abban, hogy erre a napra minden jegy már elővételben elkelt.
Már Csorna környékén látni lehetett a zenekar emblémájával díszített pólót viselő embereket, és minél közelebb került a látogató a koncert helyszínéhez, annál nagyobb lett az egy főre jutó rajongók nemzetközi (osztrák, horvát, szlovák, cseh) és azért jelentős túlsúlyban lévő magyar tábora. Eltéveszteni nem lehet a rajongókat, valószínűleg ez a zenekar az, amely a legjelentősebb bevételre tesz szert a pólóinak népszerűségéből, úgyhogy ránézésre meg lehet állapítani, ki a „maidenes”.
Már a Tankcsapda megtöltötte a két, egymásra merőlegesen felállított színpad előtti nézőteret, de amikor az utolsó szám utolsó taktusa is elhalkult, a szokásoktól eltérően kevés ember indult a betevő sörért, maradtak, ahol voltak, hogy minél jobb helyet szerezzenek maguknak a koncertre.
Pontban kilenckor megszólalt a felvezető zene, s bár még senki nem volt látható, a rajongók ezrei indították el a mobiljaikat, hogy filmre vegyék a kezdetet.
A nosztalgia zenekar címkére a nagyérdemű is rácáfolt: nem állítom, hogy nem volt képviselve az idősebb korosztály, de ahogy Bruce Dickinson az egyik szám felvezetésében meg is jegyezte: „A következő darabot akkor írtuk, amikor a többségetek még meg sem született.” És ez nem is túlzás: legalább annyi tini és 20-as éveiben járó rocker élvezte a jellegzetes hangzású zenét, mint a negyven-ötven éves korosztály.
Valóban nem ma kezdték a szakmát a zenészek, de a színpadi mozgás semmit nem árult el arról, hogy bizony a tagok már közel járnak a 6. X-hez.
Dickinson többször átöltözött, betöltötte az emeletes színpadot, hol itt, hol ott bukkant fel. A gitárosok ugráltak, bohóckodtak, miközben egymás után hangzottak el az új lemezükről (Book of Souls) ismerős dallamok, amelybe persze belekeveredtek az elmaradhatatlan „slágerek”, mint a Number of the Beast, The Children of the Damned, Powerslave, Bloodbrothers stb.
Egy-egy kezdő riffnél a tömeg hangosan fejezte ki a tetszését. Az énekes átkötő szövegeit – dacára a statisztikai adatoknak – elég sokan megértették, mert a megfelelő reakciókat váltotta ki.
A számok alatt a fényhatások mellett megjelentek természetesen a Maidenre jellemző kiegészítők: volt tűz, változó háttérkép, és többféle szoborként megjelent a színpadon Eddie is, a zenekar arca, különféle alakokban, egy ízben egy 3 méteres, élő, mozgó figura képében is. A távolabb állókat több hatalmas kivetítő hozta közelebb a pódiumhoz.
A két órás koncertet végignézve biztosan mondható, hogy az Iron Maiden és más, hasonlóan markáns, heavy metal zenét játszó zenekarok még évtizedekig jelen lesznek, és képesek lesznek megtölteni a sportcsarnokokat, és komoly vonzerőt jelentenek a különböző korosztályok számára.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
