Ma lenne 70 éves a közel egy éve, 2016. január 10-én elhunyt popikon, David Bowie. Elmondjuk, hogy mit gondolunk róla, és még Kosztolányi Dezső is felbukkan.
Németh Róbert
"David Bowie nélkül nem lenne Joy Division. Nélküle nem lenne Björk, és nem volna Kanye West sem. Nem az van, hogy ő az egyik fontos sarokkő, hanem az, hogy ő az, aki megtanította nekünk, hogyan rakjuk le a sarokköveket", ezt tavaly majdnem ilyenkor, két nappal később, 2016. január 10-én, David Bowie halálának a napján posztolta az egyik legizgalmasabb független amerikai lemezkiadó, a Jagjaguwar Facebook-oldalán.
Tudta, hogy "mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység, és mily tömör a hígság, és mily komor a vígság", hogy egy másik fontos popkulturális ideológust, Kosztolányi Dezsőt idézzük.
Bowie az, aki megtanította a világot a popra. A divat és a kísérletezés helyes arányaira, vagy még inkább arra, hogy nincsenek "helyes arányok", hanem, hogy csak helyzetek vannak, tudatosság és ösztönösség szimbiózisban; megtanította a magas- és a tömegkultúra (bármit is jelentsenek ezek) viszonylagos viszonyára, az idézőjelek megfelelő - néha sokszoros - használatára, arra, hogy a "valamit eljátszani", az néha több, mint az "önmagunkat adni", sőt, hogy néha az az igazi "önmagunkat adni". Megtanította a világot a bátorságra, hogy a járt utat simán adjuk fel a járatlanért, sőt. Hogy néha kifejezetten kötelező feladni a régit a bizonytalanért.
(Milyen kár, hogy a magyar könnyűzenére, néhány kivételtől eltekintve, sem változó zenei világai, sem attitűdje nem gyakoroltak átfogó, alapvető hatást).
Igazából meg nem. Nem tanította a világot semmire. Nem volt didaktikus - egyszerre volt maga volt az alkotó és a műalkotás. Öt évtizeden át többek közt popdalokkal, ruhákkal, videókkal, lemezborítókkal, turnédizájnokkal és összességében önmagával, folyamatosan megújuló, átalakuló, két lábon járó alanyként, állítmányként és tárgyként értelmezte és definiálta a kultúra és a pop, a magasművészet és a pop viszonyát.
Mondjuk, ha jobban belegondolok, akkor ez így összesen nem a pop, hanem az, hogy hogyan éljük az életünket.
AFP / Lehtikuva
Ez itt a David Bowie születésnapjára megjelent új klip, a No Plan, a Lazarus musical-lemez mellé csomagolt azonos című EP címadó dala:
Kiszámíthatatlan és katasztrofális következményekkel járhat a Közel-Keleten, de akár globálisan is, hogy az USA vasárnap hajnalban megtámadott három iráni nukleáris objektumot, először vetve be a bunkerromboló bombákat. Izrael örülhet, jobb esetben a konfliktus lezárulhat, de az iráni rezsimváltás nem valószínű. Rossz esetben a háború elhúzódhat és kiszélesedhet, attól függően, hogy mit lép a jelentősen meggyengült Irán.
