Ehhez persze az kellett, hogy ma 40 éve kirúgják a zenekarból Glen Matlockot a Sex Pistols alapító tagját, a kifejezetten konszolidált külsejű, jól képzett zenészt, aki egész egyszerűen nem volt elég punk a Malcolm McLaren menedzser által megálmodott koncepcióhoz és az általa elindított zenekarhoz. Matlock ráadásul állítólag bírta a Beatles és magát Paul McCartney-t, ami lássuk be, a mclareni/pistols-i narratívában a márkakonzisztenciát erősen rontó tényezőnek számított.
Más kérdés, hogy amikor a Pistols a kilencvenes, majd a kétezres években újra, majd újra összeállt, megint Matlock basszusgitározott – akkorra már enyhült az ideológiai szorítás, öregebbek is lettek, meg kellett is basszusgitáros az 1979. február 2-án elhunyt Vicious helyére.
A – fogalmazzunk így – visszafogott hangszeres tudással rendelkező Viciousnek – hangszeres részeit Steve Jones gitáros játszotta fel a zenekar bemutatkozó és egyetlen stúdióalbumára, a Never Mind the Bollocks Here’s The Sex Pistolsra – nem a Pistols volt az első zenekara.
Tagja volt az egy évig működő, de sosem koncertező Flowers Of Romance-nek (itt zenélt a Clash, majd a későbbi PIL alapító tagja, Keith Levene), fellépett a korai Siouxsie and The Banshees-zel, felmerült, hogy ő lesz a Damned énekese (de nem ő lett, hanem Dave Vanian), és egyébként ott lógott a Pistols koncertjein is.
„Ha Johnny Rotten volt a punk hangja, ő volt a punk attitűdje" – mondta róla Malcolm McLaren.
A Sex Pistols még Matlockkal:
A Sex Pistols már Sid Viciousszel:
