Mint azt szerdán megírtuk, a „Napközis házi feladat” első osztályosoknak szóló kifestője a fogantatástól a születésig ábrákkal és különböző szövegekkel mutatja be, hogy nem a gólya hozza a kisbabát. Tegnap, és még a mai nap folyamán is számtalan hozzászólást kaptunk, ezek egy részét itt mutattuk be.

A füzetről Séllei Györgyi szexedukátort, az Ars Erotica alapítvány munkatársának véleményét is megkérdeztük.

hvg.hu: Mi a véleménye a színezőkönyvről?

Séllei Györgyi: Ez mindig nagyon nehéz, mert szokatlan. Az én tapasztalatom az, hogy a gyerekek hatéves korban sokkal spontánabb módon nyúlnak vissza a dolgokhoz, mint később. Szexuális tekintetben 13-14 éves korra mintha bezárulnának a gyerekek, a felnőttektől is nagyon nehezen fogadnak el információt. Azt nagyon támogatom, hogy korán kezdjünk el a témával foglalkozni. Hogy milyen módon? Szerintem ez most a kísérletezés tere vagy ideje. Azon gondolkodtam, míg az ábrákat néztem, hogy tulajdonképpen mitől félünk? Hogy a gyerekek megtudják az igazságot? Vannak bennem a kérdőjelek, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a szülők tudnak vagy mernek beszélgetni ezekről a dolgokról a gyerekükkel.

hvg.hu: Mi lehet az oka a felháborodásnak?

S. Gy.: Furcsamód inkább azt gondolnám, a szülőkkel lenne jó beszélgetést kezdeményezni, vagy valamilyen támpontot adni nekik, hogyan kezeljék a dolgot: hogy ők, mint szülők ne érezzék ezt a fura zavarodottságot. Ez azért nagyon fontos, mert a gyerekünk ebből jött. Az, hogy mostanában ilyen sokat beszélünk erről, az részben talán azért is van, mert ömlik ránk mindaz, ami nem támogatja ezt az érzést, az élet átadásának a pillanatáról nem szólnak ezek a műfajok. Ha leülök a gyerekemmel, és azt mondom, hogy "figyelj, nem tudom, hogy tudod-e, de te úgy lettél, hogy apád és én szeretjük egymást? És az egyik legszebb dolog, ami történik velünk, hogy te itt vagy nekünk, és az is a legszebb dolog, (ha jól csináljuk) hogy szexelünk – szerintem ebben semmi borzalmas vagy szégyellnivaló dolog nincsen, de azt aláírom, nem szoktuk meg, hogy beszéljünk erről. Ez mindenképpen kötődik ahhoz, hogy a mi kultúránkban valamiért elképesztően sok tabu veszi körül a szexualitást.

hvg.hu: Nem szélsőséges egy kicsit úgy kezdeni a szexuális nevelést, hogy színezd ki az apád fütyijét?

S. Gy.: De, mindenképpen fura, ez egy szokatlan dolog. De hát nem csak színezni nem szoktuk, jószerivel a kislányok azt sem tudják, hogy az apukájuknak fütyijük van (amit ugye pénisznek hívunk), és ezt azért mondom, mert én dolgozom gyerekekkel és látom, hogy a 11-12 éves kislányok vagy a fiúk is mennyire izgatottak, amikor ez a téma szóba kerül. De zavarodottak is. Én is azt gondolom, hogy finoman célszerű kezdeni, nem feltétlenül az apa fütyijével, de konkrétan a fiúknak az van. Tehát ha a nőkről kezdünk beszélni, akkor muszáj a férfiakról is, mert az egész berendezésünk azért van így, mert mi csak az egyik fele vagyunk a dolognak.

hvg.hu: Nem néz egy hatéves kislány furcsán az apukájára, miután egy ilyen színezőt megnéz?

S. Gy.: Megkérdezheti, hogy apa, neked is ilyen fütyid van, és a tiéd is megkeményedik? És erre azt lehet mondani, hogy igen, ami egyébként egy tény, csak nem beszélünk róla. És ha megkérdezi, hogy te is beleteszed az anyuba? Lehet azt mondani, hogy bele. És erről sem beszélünk. Ez a tabu.

hvg.hu: Jó ötlet vajon azt mondani, hogy igen, beleteszem?

S. Gy.: Ha a gyerek kérdezi, és ha erről beszélgetünk, akkor igen. Ha azt mondom, hogy nem teszem be, akkor igazat mondok vele? Bennem is nagyon sok kérdés van ezzel kapcsolatban, én is, mi is keressük az utakat, hogyan lehet ezt úgy csinálni, hogy a mi kultúránk elfogadja azt is, ami történik, és a közlés módját is. Nem egyszerű.

hvg.hu: A füzet elsősöknek, hat-hétéves gyerekeknek szól, ők és a szex még nagyon távol állnak egymástól.

S. Gy.: Hatévesen még kíváncsibbak, ártatlanok, az érdeklődésük még nem a szexualitás körül forog. De érdekli őket a férfi, meg a nő, mint olyan. Mi tesszük bele a fejükbe a tabukat. Amikor megszületnek, nincs még bennük ez a feszengés, egy hároméves gyerek simán odamegy a strandon egy felnőtthöz, megnézi a cicijét, odaszól a bácsinak, hogy hé, bácsi, kilóg a fütyije, sem szemérem, sem szégyenérzet nincs bennük. Ők egyszerűen elfogadják, hogy a testük van. És elég hosszú idő alatt, de elég alaposan sikerül a gyerekekben kialakítani azokat a feszültségeket, hogy a saját testük iránt egy ilyen fura, feszült viszonyban legyenek – ami konkrétan a nemi szerveiket illeti.

hvg.hu: Elképzelhető, hogy egy gyerek sokkot kap vagy megijed, ha ezt meglátja?

S. Gy.: Lehet. De ez a kisebbik rossz ahhoz képest, mintha pornót látna. Az egy nagyon fontos mondat, hogy "beszélgess a szüleiddel erről" – mert ilyen a pornónál nem fordul elő. Én nem hallottam olyat, hogy egy 6-8 éves gyerek, akit a barátok kínáltak meg ilyen filmecskével, az utána odament volna, hogy anyukám én azt láttam, mert ő se tudja, hogy mit látott. Az sokkal durvább impulzust ad egy gyereknek. Olyan, hogy felvilágosítás nincs, mert az nem egyszeri alkalom, olyan van, hogy nevelés. A szexualitás nem csak leesik a levegőből, abban benne van az egész testem, és a testtel mint érző dologgal, nagyon keveset foglalkozunk.

hvg.hu: Mikor érdemes beszélni erről egy gyerekkel?

S. Gy.: Az én megközelítésem általában az, hogy olyasfajta témákról beszélgetünk a gyerekkel, olyasfajta témákhoz nyúlunk, ami nagyjából az ő korában felmerülhet, vagy a vele hamarosan megtörténő dologról szól. Egy hatévestől nagyon messze lehet a gyerekszülés. Kivéve, ha jön a kistesó, mert akkor ez azonnali kérdéssé válik: hogyan került be a testvér oda? Lehet mesélni a télapóról, csak nem biztos, hogy célszerű. Nekem is furcsa a füzet, nem próbáltam még ki gyerekeken, általában a dán, a svéd a holland szexuális nevelés sokkal szélesebb körű, sokkal spontánabb meg nyitottabb. Hogy ott ennek milyen visszhangja van, nem tudom. Hollandiában pl. a gyerekek nagyon gyorsan megtanulják, hogy az óvszer mire való. 10 éves korban itt is mondják, hogy fúj fúj, de az erős kíváncsiságuk megvan, és az ott is marad, de mintha ez a szégyenérzet nagyon erős feszültséggé növekedne a gyerekekben.

hvg.hu: Van előnye a füzetnek?

S. Gy.: Ha más erénye nincs is ennek a füzetecskének, annyi biztosan, hogy újra előhozta a témát: akkor hogyan, ha nem így? Tudomásul kell venni, hogy a gyerekek elől ezt nem lehet elzárni. Hatéves kortól néznek pornót a gyerekek, sokkal durvább képekkel találkoznak már abban a korban is, mint ezek az ábrák. Bármit beüt az ember a keresőbe, három lépésen belül pornóoldalon van. Egy ilyen színezőnél legalább ott van egy szülő vagy tanár, akivel tud beszélgetni a témáról. Azt is meg merném kockáztatni, hogy egy ilyen sematikus rajz, ahol két ember szerető kapcsolatáról van szó, és éppen gyereket csinálnak, ez egy gyerek életéhez sokkal közelebb áll, mint mikor mondjuk két férfi és egy nő akármilyen együttlétére kattint véletlenül rá.

hvg.hu: Kinek a dolga a felvilágosítás? A szülő és az iskola általában egymás között passzolgatja a dolgot.

S. Gy.: Mindenki, aki továbbpasszolja, annak a dolga lenne részt vennie benne. Azt gondolom, hogy az iskolának egyértelműen. De a szülőnek is nagyon fontos lenne. Ebben a világban olyan helyzetbe kerültünk, amikor távolabb vagyunk a természetességtől, mint valaha bármikor, amikor még nagycsaládok voltak, vagy az anyukák otthon szültek. Az akkori gyerek sokkal spontánabban ismerkedett meg azzal, hogy hogyan születik egy baba. Vagy ha kijártak az udvarra, akkor látták, hogy az egyik ló mit csinált a másikkal, és akkor tudnivaló volt, hogy a kis ló mikor pottyan ki. Tudom, hogy nagyon fura dolog, de a számítógépes generáció tagjai nem nagyon láttak macskát szülni vagy kutyát párosodni, és így az a fajta spontán tudás is kiszorul az életükből, ami benne lehetne. A nagyvárosi léttel meg a számítógépes generációval együtt gyakorlatilag az élettel kapcsolatos információk egy része kiszűrődik az életükből, és akkor jön az, hogy oké, hogy kéne ezt jól csinálni? Erre semmilyen recept nincs, vagy elég kevés van. Érdekes, hogy hány matematika- vagy történelemórát tanítunk, és hogy hány szexórát tartunk… Ha megkérdezek valakit, hogy melyik fontosabb, akkor nem tudom, hogy valaki bátran rá merné-e vágni, hogy a matematika.

 

Durva szembesítés, gyerekveszélyeztetés

Az NLCafé és a Délmagyar.hu is felkért egy-egy szakembert, hogy nyilatkozzanak a témában. Bibók Bea szexuálterapeuta szerint a szexuális felvilágosítást nem szabad durva szembesítéssel kezdeni, a kifestőben pedig épp ezt teszik. Bibók úgy véli, a hatévesekre sokkolóan hathatnak a képek, mivel „épp abban a korban vannak, amikor az azonos nemű szülővel azonosulnak, így például a fiúk az apjukkal való azonosulás során szerelmesek lesznek édesanyjukba” – a terapeuta szerint, ha a gyerek arra gondol, hogy az apja behatol az anyjába, zavarba jön és dühös lesz. Bibók arra is kitér, hogy „óriási a szülők felelőssége abban, hogy hogyan foglalkoznak a gyerekkel, hogy válaszolnak-e koruknak megfelelően a kérdéseikre, és hogy mennyire védik meg őket az interneten való korlátlan bóklászástól!” Szél Erzsébet iskolapszichológus szerint egy 6-7 éves gyereknek nagyon korai ilyen naturális képeket mutatni. Hozzáteszi azt is, hogy harmadik-negyedik osztályos kor előtt a gyerekeket nem is érdekli a szexualitás, de a későbbiekben sem ilyen nyers formában kell azt nekik bemutatni, továbbá, hogy a gyerek számára a szülő aszexuális, így "azzal, hogy a füzet megszemélyesíti a figurákat a szülőkkel, a szexuális visszaélés egy formáját követi el, és megvalósul a gyermekveszélyeztetés."