A Rákosi-, majd a Kádár-korszak kultúrpolitikáját nem is mindig szürke eminenciásként befolyásoló Király több mint ezeroldalas naplója negyedszázados lappangás után, lakásfelújításkor került elő. Az 1956 óta több-kevesebb rendszerességgel vezetett feljegyzések példásan lábjegyzetelt publikálása irodalmi és történeti szenzáció. Forrásértéke akkor is felbecsülhetetlen, ha a krónikás egykori (ön)igazoló szándéka alighanem a visszájára fordul.

Király István ''palotalakásában'', Aczél György a parlamentben. Vérig sértették

Fortepan, Bánkuti András

A nagy műveltségű, termékeny és rendkívüli teherbírású, közszerepléseikor gondolatgazdagon, ám patetikusan papoló egyetemi tanárnak, országgyűlési képviselőnek, számos tudományos grémium elnökének vagy tagjának naplójából ugyanis egy kozmikusan sértődött ember arcéle rajzolódik ki. Ez gyakorta éppen az elmarasztalókat igazolja.

Noha az irodalmi berkek egykori viszályai – csip-csup ügyektől a történelmi jelentőségű népi-urbánus összecsapásokig – már önmagukban is érdekfeszítővé teszik a Király-naplót, annak unikális voltát az adja, amit a kötet végére illesztett vázlatos pályakép szerzője, Babus Antal irodalmár említ. Ismeretei szerint ugyanis a Kádár-korszak bennfentesei közül Király az egyetlen, aki ilyen részletes naplót hagyott maga után. Ráadásul az ő bennfentessége igazi „háttérhatalommal” is ötvöződött, mivelhogy Király oszlopos tagja volt a kultúrpolitikát vezénylő Aczél György informális tanácsadói testületének.

A kötet végi mutató tanúsága szerint a naplóban Aczél neve fordul elő a legtöbbször, s a vele való „vívódó” kapcsolat adja a krónika gerincét is.

A Király-naplóról az e heti HVG-ben olvashat részletesebben.

hvg