„Történelmi patthelyzetben vagyunk, ami mindenkit érint. A populisták meg a demagógok szavazatokkal profitálnak belőle. Mi meg csak állunk, már a nyakunkig ér az ár, de nem mozdulunk, pedig elborítanak a hullámok” – mondja Michael Haneke osztrák filmrendező a legújabb filmjében, a Happy endben érintett menekültválság társadalmi vetületéről.

„Olyan sorsfordító helyzetekben, mint a menekültválság, nincs iránytűnk ahhoz, hogyan kell helyes döntéseket hozni. Az foglalkoztat, hogy létezik-e közös hit, ami összeköthet még minket. Van-e megváltás? Mi adhat reményt a legnehezebb időkben?” – moralizál Mundruczó Kornél új alkotásában, a Jupiter holdjában. Két évvel a Srí Lanka-i tamil bevándorló franciaországi beilleszkedéséről szóló Arany Pálma-díjas Dheepan – Egy menekült története után két, az európai politikai színtéren máig vitát gerjesztő témát sajátos nézőpontból megközelítő alkotást is beválogatta az idei filmfesztivál versenyprogramjába. Politikai áthallások helyett mindkettő a morális válságban lévő emberek szemszögéből reflektál a menekültválságra.

Michael Haneke beszéde a 65. Cannes-i filmfesztivál záró ünnepségén 2012 májusában.

AFP / Valery Hache

Hanekét felkavarták az észak-franciaországi Calais szomszédságában állt sátortáborban, a tavaly októberi felszámolásakor már több mint 6 ezer illegális menekülttel telezsúfolt Dzsungelben uralkodó infernális állapotok, a mindennapos incidensek. Az Oscar-díjas Szerelem nemzetközi sikersorozata után a témában egy flashmobfilmben gondolkodott, ám terve meghiúsult. Ezután írta meg a Happy end forgatókönyvét; a film svájci–osztrák–francia koprodukcióban, 12 millió eurós költségvetéssel, 300 statisztával, Calais, Dunkerque, Douai körzetében készült. Néhány hónappal az előtt forgatta, hogy megkezdődött calais-i sátortábor felszámolása.

A lassan csordogáló kamaradrámák, a kíméletlen lélektani krimik specialistája új filmjében pillanatképet rögzít a mások szenvedésére érzéketlen calais-i polgárokról. A város polgármestere egyáltalán nem örült annak, hogy a művészi szabadság nevében a film kedvezőtlen képes festett az amúgy is megtépázott hírű településről. A rendező egy, a Csalagút építésében részt vett nagyvállalkozó családjának belső viszonyait, kudarcait a középpontba állítva egy krízishelyzetet mutat meg, hátterében az európai menekültválsággal.

Haneke a Szerelem idős zenetanárát alakító Jean-Louis Trintignant-ra írta a kerekesszékes családfő szerepét, aki élete alkonyán számvetést készít. A lányát megformáló Isabelle Huppert és a fiát játszó Mathieu Kassovitz hiába akarják kizárni a külvilágot, sorsuk akaratlanul is kereszteződik a menedéket kereső migránsokéval. „A világ körülölel, és mi csak állunk középen, vakon” – ez a film mottója. A zongoratanárnővel az osztrák mester múzsájává előlépett Huppert szerint „már a cím is mindent elárul arról, hogy Haneke mennyire tisztán, ironikusan látja a világot. Nem próbálja eljátszani a pszichológust, nem moralizál, egyszerűen közli a tényeket. Gyors áttekintést ad egy családról, amelyik nem hajlandó látni, hogy mi történik az otthonuktól pár kilométerre eső menekülttáborban.”

A társadalmi problémák metaforikus ábrázolásának szándéka vezette Mundruczót, hogy a felkavaró Fehér istennel megkezdett úton haladjon tovább. Az általános krízisélmény, az erkölcsi kapaszkodók nélküli világ foglalkoztatta, amikor hat éve elkészítette az első, egy titkos ázsiai intézetben csodatevőknek kiképzett gyermekekről szóló, akkor A repülő ember címet viselő filmtervet.

Mundruczó Kornél a ''Felesleges ember'' című film forgatásán 2016 júliusában.

MTI / Kallos Bea

Ebben a gyerekek egyike, a 17 éves Ariel megtanul repülni, és a szabad életet keresve Nyugatra szökik. A következő, Felesleges ember munkacímmel futó változat középpontjában már az illegális határátlépés során meglőtt szír menekült, Aryan állt, aki csodával határos módon levitálni kezd. A menekülttábor lecsúszott orvosa kimenekíti őt, mert üzletet lát a fiú különös képességében. Kettejük kétes szövetségéből messzire vezető egyéni és társadalmi dilemmák bontakoznak ki. Valamikor a jövőben – ez volt a forgatókönyv első mondata. Sci-finek indult, ám az utópiából valóság lett a menekültválság begyűrűzésekor.

A lebegés csodáját megjelenítő, címét a Jupiter negyedik holdjáról, Europétól kölcsönző, mesés elemekkel átszőtt film felidézi a 2015. szeptemberi kaotikus állapotokat a pesti Keleti pályaudvar előtt. Fotókon, filmfelvételeken dokumentált anyagok alapján építették fel a sátortábort a forgatáshoz. Eredetileg egy Németországban élő menekültet választott ki a rendező a levitáló szír fiú szerepére, ám ő nem vállalhatta a feladatot, mert a határátlépéssel elvesztette volna menedékjogát.

Jéger Zsombor, az Örkény Színház fiatal, légiesen mozgó színésze tökéletes választás a szerepre. A morális válságba került magyar orvost pedig a grúz származású Merab Ninidzére bízta a rendező a magyar–német koprodukcióban a Proton Cinema gyártásában, a filmalap 697 millió forintos támogatásával készült műben.

A 70. Cannes-i filmfesztivál hivatalos poszterének felállítása május 15-én

AFP / Valery Hache

A film képi megfogalmazásában az alkotók kerülték az amerikai szuperhősmozik technikai bravúrjait, a fantasyelemek túlsúlyát. Komputergrafika, számítógépes effektek helyett kaszkadőröket, külső forgatási helyszíneket használtak, hogy a csoda a hétköznapi valóság részeként jelenjen meg. Kimondottan a Jupiter holdjához kifejlesztett emelődaru húzta a magasba a levitáló főhőst, a pesti háztetők felett játszódó jeleneteket levegőbe repített kamerával vették fel. Mindezzel azt sugallva, hogy érdemes más nézőpontból szemlélni közös európai ügyünket, a menekültválságot.